Lovász László
20
03
06
23
Előadó
A földrajzi helyzet meghatározásárára már a legrégebbi civilizációk is ismertek módszereket. A 20. század végén született műholdas globális helymeghatározó rendszerek (GPS) a korábbi feladatokat rendkívül nagy pontossággal képesek végrehajtani, s számtalan új feladat megoldására is alkalmasak. Az előadás betekintést nyújt a földrajzi pozíció kiszámításához szükséges fizikai és matematikai ismeretekbe. Megismerkedhetünk a GPS rendszerek működési elvével és technikai megvalósításával, így a műholdas infrastruktúra elemeivel, a műholdak és a GPS vevők közötti kommunikáció módjával. Gyakorlati példákon keresztül pillanthatunk be a helymeghatározó rendszerek széleskörű alkalmazási lehetőségeibe a geodéziai, ipari, közlekedési területektől egészen a szabadidős felhasználásokig.
László Pap, engineer, addresses a revolutionary invention within the field of geographical positioning. The Global Position System, developed at the end of the 20th century, is capable of executing traditional positioning tasks as well as solving a large number of new problems. Pap demonstrates the mathematical and physical methods employed to calculate geographical positions. The lecture acquaints the audience with the operational principles and technical implementations of GPS systems, including the components of the satellite infrastructure and the ways of communication between satellites and the GPS receiver. A wide range of possible applications are illustrated; examples are given from the fields of geodsy and transportation as well as leisure purposes.
Napjainkban teljesen magától értetődőnek tűnik, hogy munkánk során számítógépet használunk, internetezünk, bankkártyával fizetünk vagy meghallgatunk egy CD-lemezt. Ilyenkor talán végig sem gondoljuk, hogy ezek egyikét sem tehetnénk meg, ha nem jöttek volna létre a matematika új ágai: az algoritmuselmélet, a kriptográfia vagy a bonyolultságelmélet. Gondolnánk-e, hogy adatvédelmünk, a katonai létesítmények, a bankrendszer, s így a gazdaság biztonsága azon is múlik, hogy egy elég nagy szám felbontható-e belátható időn belül prímszámok szorzatára? Miért fontos tudni egy számról, hogy azt véletlen módon adták-e meg nekünk vagy valamilyen algoritmus eredményeként? Milyen régi problémák megoldásában segíthet nekünk a számítógép s melyekben nem? Ezekre az izgalmas, mindannyiunkat érintő kérdésekre keresi a választ az előadás.
Today, it is natural to use a computer, surf the Internet, pay by credit card, or listen to a CD. László Lovász, mathematician and member of HAS, reminds us that were it not for some new branches of mathematics - theory of algorithms, cryptography or complexity theory - none of these things would be possible. Who would think that data protection - including the security of military bases and the banking system - is dependent on our capability to determine the prime factors of a large number in a reasonable amount of time? Why is it important to know if we are assigned a number randomly, or as a result of an algorithm?
20
03
09
08
Előadó
Tekintsük A halmazt. Ez legyen a prímszámok halmaza. Egy pozitív egész számot prímszámnak nevezünk, ha 1-en és önmagán kívül más egész számmal nem osztható. Az 1-et nem tekintjük annak (noha!), de ilyen a 2, 3, 5, 7... és így tovább. B halmaz legyen a valaha élt magyar írók halmaza, tehát ha valaki magyar író, akkor benne van, és ha benne van (most az mindegy, hogy nyakig vagy bokáig), az magyar író. Írónak azt nevezzük... hát lényegében, amit prímnek, hogy az egyen és önmagán kívül ne legyen más osztója (lásd még: a mindenséggel mérd magad!), ha pedig valaki író és magyarul ír, az magyar író. (Ez a felfogás tehát nem tud értelmet tulajdonítani a "magyarul ír, de nem magyar író" kifejezésnek, illetve ez barokkos kifejezése annak, hogy illető nem író.) - Ez a prím váratlanul tényleg jó definíció, vannak pl. az ikerprímek, 11-13, 17-19, Goethe és Schiller, Arany és Petőfi, Stan és Pan.
In his usual engaging style, the author discusses language and literature. While he is looking for an answer to the question of what it means to be a writer today, he also provides an insight into his own creative process. Language is an equal participant in the creative process with the author, therefore he "should have an intimate relationship with words". Words do not have a meaning but rather a use; this use shapes and defines their meaning and their history is part of this. If a word becomes tainted, it can never again be used with its original meaning but only with and in awareness of its attached meanings. Literature, not unlike philosophy or science, studies the secrets of life - and it is a serious matter in this sense. The reader in our changing world is sometimes discontented with contemporary literature saying that there is no story, no span of discourse. The answer of the writer is: why don't you try living yourself? "Why don't you live a life that spans the discourse? Look, I'll show you how".