Majd másfél milliárd forintos tartalékot kell képeznie a Magyar Tudományos Akadémiának a most létrehozandó 250 milliárdos stabilitási alap keretében. A tervek szerint a felsőoktatásból 3 év alatt mintegy 88 milliárd forintot vonnak ki. Ezek a hírek elgondolkodtattak arról, hogy egy egyre szűkülő forrásokkal megvert helyzetben mik azok a rejtett tartalékok, amikkel a tudományos kutatás és a felsőoktatás feltételeit – ha csak minimális szinten is, de – javítani lehet.

A Science Commons-ról szóló cikkben már esett szó arról, hogy milyen elképzeléseket fogalmazott meg a mozgalom a szabad kultúra tudományos területen kívánatosnak tartott tennivalóiról. A Science Commons egyszerre küzd a tudományos kutatások alapjául szóló adatbázisok szabadon hozzáférhetővé tételéért és a tudományos eredmények szabad hozzáférhetőségéért. A Science Commons elvei szerinti működés ma Magyarországon még nemigazán tekinthető standardnak, de az egyre szűkülő költségvetési mozgástér talán rászoríthatja a magyar tudományos kutatóműhelyeket és felsőoktatási intézményeket arra, hogy a meglévő erőforrásaikat - márpedig mind az alapadatok, mind a kutatási eredmények a tudományos munka alapanyagainak számítanak - nagyobb hatékonysággal hasznosítsák. A Science Commons elvei szerint működés márpedig pont ezt tenné, pont ezt teszi lehetővé.

Hogy el tudjuk képzeli, hogyan is festene egy olyan világ, amelyben a magyarországi kutatóintézetek szabadon megnyitják az eddig féltékenyen őrzött adatbázisaikat a többiek – horrible dictu a versenytársaik – előtt, érdemes ellátogatni a Google Public Data Explorer kísérleti szolgáltatására. A Google az elmúlt két évben 27 nagyobb adatbázist tett könnyen feldolgozhatóvá és vizualizálhatóvá, többek között az Eurostat, az OECD és a U.S. Census Bureau segítségével. Ezek ugyan közadatok (nem mintha a magyar közadat program olyan fényesen állna) és nem tudományos eredmények, de az üzenet így is egyértelműen kiderül: a jobban hozzáférhető, könnyebben összekapcsolható adatok a hozzáférők mindegyike számára képesek kisebb-nagyobb értéket termelni.

Ha kevesebb a pénz, azzal kell jobban gazdálkodnunk, ami van. Az államilag finanszírozott kutatások során megtermelődő adatvagyon és a kutatási eredmények, ha nem szabadon hozzáférhetőek, csupán a támogatást, pályázatot elnyert műhelynek, intézménynek hajtanak hasznot. Ezzel szemben, ha az adatok a tudományos közösség egésze számára hozzáférhetők, akkor nem csak a redundancia, és ezen keresztül a pazarlás csökkenthető, de lehetőség nyílik a már létező adatokra épülő, az adatgyűjtés elmaradása miatt olcsóbb kutatási projektek beindítására is.

A két éve gyűlnek azok az infrastrukturális elemek, melyek a kutatási együttműködések alapjául szolgálhatnak. A Regiszterben megtalálhatók például a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékén működő nyelvtechnológiai kutatásai során előállított, és most mindenki számára szabadon hozzáférhető nyelvi adatbázisok, nyelvtechnológiai eszközök. Ezek az adatok és ezek az eszközök nem csak a hazai de a nemzetközi szférában is kiemelkedő szerephez jutatták azt az intézményt, melyhez magam is tartozhatom. A kollégáim munkáját nyomon követve, alkalom adtán segítve, közelről tapasztalhattam meg egy szabadon hozzáférhető logika nyújtotta előnyöket. E tapasztalatok alapján meg vagyok arról győződve, hogy a hozzáférhetővé tétel fontosabb kérdés annál, minthogy azt egy-egy intézmény dolgozóinak belátására lehetne bízni.

Mert egyébként a tapasztalatom sajnos az, hogy a látszólag a tudományos eredmények kölcsönös megosztására épülő akadémiai világnak van egy, az eredményeket és az erőforrásokat féltékenyen őrző, dugdosó arca is. A minap épp egy jónevű budapesti egyetemen dolgozó ismerősöm panaszkodott a kollégáira, akik nem hajlandók semmilyen órai segédanyagukat, jegyzetüket megosztani az interneten, nehogy mások azt „ellopják”. Ha nem osztja meg, talán nem fogják ellopni, de az is biztos, hogy ennek köszönhetően mérhetetlen mennyiségű munkaóra pazarlódik el feleslegesen és redundáns módon valami olyasminek az újraírására, amiből esetleg már létezik egy elég jó verzió. És ez még a jobbik eset. Mert az is könnyen előfordulhat, hogy a nem szisztematikusan elérhetővé tett anyagok versenyében az a munka szolgál kiindulási alapul mások számára, ami ugyan nem épp a legkiválóbb minőségű, de a legkönnyebben elérhető.

Ez a helyzet nem jó senkinek, és nem remélhető, hogy csupán a bölcs belátás képes lenne azt kezelni. Ilyen esetekben a felülről történő beavatkozás hozhat tényleges változást. Ha a magyar tudomány (és oktatás) finanszírozói előírják: a közpénzen létrehozott tudományos és oktatási anyagok mindenki számára elérhetőnek kell lenniük. Pont.