-
1. ábra
|1|
-
2. ábra
|2|
-
3. ábra
|3|
-
Animáció : egyenlőség, esélyegyenlőség
|1|
-
Animáció : ISA paradigma
|2|
-
Animáció : A társadalmi mobilitás vizsgálata
|3|
-
Animáció : A társadalmi mobilitás vizsgálatának példái
|4|
-
Animáció : Featherman
|5|
-
Animáció : A státuszmegőrzés egyszerű modellje
|6|
-
Animáció : A származási háttér szerkezete
|7|
-
Animáció : A családi háttér összetevőinek hatása a társadalmi státuszra
|8|
-
Animáció : Meritokrácia
|9|
-
Animáció :Peter Saunders végső modellje
|10|
-
Animáció : Ideológiai vita
|11|
-
Animáció : Szociológiai vizsgálat
|12|
-
Animáció : IQ különbség
|13|
-
Animáció : Stendhal: Vörös és fekete
|14|
-
Animáció : A státuszmegszerzés komplex mobilitási modellje
|15|
Kolosi Tamás
A társadalmi mobilitás forrásai
I. A társadalmi mobilitás
- |1|
Jóllehet még további ötven éven keresztül a világban az egyenlőség jelszavára építettek politikai mozgalmakat, harcoltak meg forradalmakat, esetleg öltek embereket, ezzel mégis egy új eszme született meg: a teljesítményt korlátozó, lényegében a fejlődést ellehetetlenítő egyenlőségeszme helyébe az esélyegyenlőség eszménye lépett. (animáció)
Animáció |1}| : egyenlőség, esélyegyenlőség
Új irány született a társadalomról való tudományos gondolkodásban is: a szárnyait bontogató szociológia központi témájává vált a társadalmi mobilitás vizsgálata. A filozófiai és szépirodalmi gondolkodásban korábban többször tematizálódott az a kérdés, hogy lehet-e, és ha igen, miként lehet kilépni a születés által meghatározott társadalmi korlátokból. Kisebb empirikus kutatások már mérni is igyekeztek a szülők helyzetének hatását a megkérdezett társadalmi pozíciójára, sőt makrostatisztikai eszközökkel a világon elsőként az 1930. évi magyar népszámlálás kérdezte az apa foglalkozását. A téma módszeres tudományos vizsgálatának igénye azonban csak a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején fogalmazódott meg, amikor a frissen szervezett Nemzetközi Szociológiai Társaság (International Sociological Association, ISA) társadalmi rétegződéssel foglalkozó kutatási bizottságában kidolgozták a társadalmi mobilitás vizsgálatának alapvető paradigmáit. (animáció)
Sok országban igen sok adatfelvétel született a társadalmi mobilitás vizsgálatára. A kutatók ezeket a vizsgálatokat ma már a mobilitáskutatás három nemzedékébe sorolják. A magyar vizsgálatok - elsősorban Andorka Rudolf tevékenységének köszönhetően - 1963-tól 1992-ig tíz éves rendszerességgel a fenti ISA-paradigma alapján készültek és jelentősen hozzájárultak a nemzetközi kutatómunkához azzal, hogy egy úgynevezett szocialista ország mobilitási mintáit mutatták. Ebben az ötven évben igen sokat fejlődött a kutatás módszertana és eszköztára, bonyolult matematikai modellek születtek, és talán éppen ez a kutatási folyamat járult hozzá leginkább, hogy a szociológia esszéisztikus megközelítésből (art) valóban tudománnyá (science) váljon.
A rendkívül gazdag kutatási tematika nagyon sok probléma vizsgálatára kiterjedt. (Ezeket az új évszázad elején kiválóan foglalta össze Michael Hont, a kutatási bizottság akkori elnöke, 2003.) Elméleti szempontokból azonban két csomóponti probléma emelhető ki a kutatások tengeréből.
I. 1. A társadalom nyitottsága
Az egyik a társadalom nyitottsága, amelyet már Sorokin is a társadalmak legfontosabb minősítő kritériumának tartott. Az ISA-paradigma megalkotói ezt úgy definiálták, hogy ha veszünk egy mobilitási táblát (ahol például a sorokat az apa foglalkozási csoportjai és az oszlopokat a fiú foglalkozási csoportjai jelentik), akkor egy társadalom annál nyitottabb, minél többen vannak a táblázat fő átlóján kívüli cellákban (tehát ahol az apa és a fiú foglalkozási csoportja eltér egymástól), és minél kevesebben a fő átló mentén. (animáció) Az első nemzedék kutatásainak legfőbb tanulságát Lipset és Bendix (1959) abban foglalta össze, hogy a különböző nyugati országok ipari társadalmaiban a társadalmi mobilitás általános mintája nagyon hasonló. (animáció)
Animáció |3}|
: A társadalmi mobilitás vizsgálata
Animáció |4}|
: A társadalmi mobilitás vizsgálatának példái
Már az első nemzedék kutatásai során megfogalmazódott azonban az a probléma, hogy a fő átlón és azon kívül levők arányát erősen befolyásolja, hogy milyen a mobilitási tábla marginálisainak eltérése, vagyis hogy az adott társadalomban a két nemzedék foglalkozási szerkezete mennyiben tér el egymástól. Az eredeti tézist azután egyre újabb adatbázisok és egyre fejlettebb módszertani apparátusok és matematikai modellek segítségével előbb Featherman, Hauser és Jones (1975), majd Erikson és Goldthorpe (1992) pontosította, és Ganzeboom, Luijkx és Treiman (1989), valamint Hout és Hauser (1992) vertikális mobilitási modellekre is kiterjesztette. (animáció)
Mindezek alapján ma már nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy a modern ipari társadalmak nyitottsága, tiszta mobilitása - vagy Erikson és Goldthorpe kifejezésével social fluidity-je igen hasonló. Az egyes korszakok, nemzedékek vagy országok közötti mobilitási különbségek szinte kizárólag a foglalkozási szerkezet változásának mértékétől és ütemétől függnek.
I. 2. Az iskola szerepe
A másik elméletileg meghatározó kérdéskör azzal kapcsolatos, hogy mi befolyásolja az egyéneknek a különböző foglalkozási és társadalmi pozíciókba kerülését, vagy az előző problémakör terminológiájával megfogalmazva: mitől függ az, hogy ki marad a fő átlóban (tovább folytatva szülei társadalmi-foglalkozási pozícióját) és ki kerül ki onnan, lesz felfelé vagy lefelé mobil?
Az ezzel kapcsolatos klasszikus munka Peter Blau és Otis Duncan munkája: The American Occupational Structure (1967). Blau és Duncan modellje, majd az ezt követő elméleti és empirikus munkák mindegyike arra a következtetésre jutott, hogy az iskolai pályafutás és az iskolai végzettség a fő tényező a státuszmegszerzés folyamatában, ez felel mind a mobilitásért, mind a reprodukcióért. Blau és Duncan eredetileg ötváltozós modelljének egyszerűsített változata fejezi ki. (animáció)
Animáció |6}| : A státuszmegőrzés egyszerű modellje
Ezen modell alapján a kutatások egyértelműen igazolták, hogy a modern társadalmakban az iskolán keresztüli hatás (ac) lényegesen erősebb, mint a származás direkt hatása (b). A kilencvenes évek mobilitáskutatásainak fő problematikája az volt, hogy az iskolarendszer különböző formái és elemei miként képesek csökkenteni a származás hatását (Shavit és Müller 1997) és miként igazolható vagy cáfolható Hout és Raftery (1993) hipotézise arról, hogy az iskolarendszer az egyenlőtlenségek maximális fenntartására (MMI-modell - Maximally Maintained Inequality) törekszik.
.
Ezek a kutatások a társadalmi státuszt vagy a társadalmi-foglalkozási csoporttal és osztályhelyzettel (a legelterjedtebb Erikson, Goldthorpe és Portocarero osztálymodellje, 1979), vagy a nemzetközileg sztenderdizált foglalkozási presztizs-skálával, illetve a foglalkozások társadalmi-gazdasági indexével (Treiman 1977, Blau-Duncan 1967, Treiman-Ganzeboom 1990) mérték. A mobilitáskutatás fő áramához képest másodlagosak maradtak azok a kísérletek, amelyek a jövedelmi mobilitással, az életstílus nemzedékek közötti változásával (Hradil 1982, Beck 1982) foglalkoztak vagy a társadalmi státusz sokdimenziós mérésére tettek kísérletet (Machonin 1968, Kolosi 1987, Imada 1982), illetve ezeket a többdimenziós státusz-megközelítéseket a státuszmegszerzés folyamatára alkalmazták. Ebben az utóbbi kategóriában kiemelkedik Róbert Péter munkássága (1986, 2000), aki összetett modelljeivel a származás hatását a jelenlegi státuszra az egyszerűbb modellek 20-25 százalékával szemben harminc százalék fölé formázta.
Mindenesetre az elmúlt ötven év mobilitáskutatásainak a két legfontosabb elméleti paradigmája a modern ipari társadalmakban a mobilitási rezsimek hasonlósága és az iskola meghatározó szerepe a státuszmegszerzés folyamatában.(animáció) A 21. század negyedik generációs mobilitáskutatásaira Ganzeboom, Treiman és Ultee (1991) azt jósolta, hogy ezek központi kérdése az lesz, hogy az egyén rétegződési helyzete miként hat környezetére, míg Hout úgy gondolja, hogy a családszerkezet, a szomszédság, az iskolarendszer, a munkaerőpiac és a jóléti állam hatása a státuszmegszerzés folyamtára válik a központi kérdéssé. (animáció)
A valóságban azonban jelen van egy másik problematika is, amely a korai útmodellekben nagy szerepet játszott, később azonban a mobilitáskutatás fő áramából kimaradt.
Animáció |7}|
: A származási háttér szerkezete
Animáció |8}|
: A családi háttér összetevőinek hatása a társadalmi státuszra
II. Meritokrácia és osztályszerkezet
- |2|
Animáció |9}| : Meritokrácia
- |3|
A meritokrácia születésétől kezdve bekerült abba a szellemi holdudvarba, amely a modern szolgáltató társadalmakat el kívánta választani a kapitalista társadalmaktól, s amelynek meghatározó gondolkodói - Theodor Geigertől Aronon keresztül a posztindusztriális társadalom ideológusaiig - az osztálytársadalom haláláról vizionáltak. (3.ábra)
Young alaptézise is az volt, hogy a modern társadalmakban a képességek és teljesítmények (merit = ability and effort) veszik át a származás (origin) szerepét az embereknek a társadalomban való elosztásában. Egyes kutatások szerint ugyan a modernizáció hatására csökken a származás szerepe és nő a meritokratikus elveken alapuló kiválasztás, azonban mind a mai napig nem meggyőzőek a származás szerepének csökkenésére utaló empirikus bizonyítékok.
A legfontosabb ebből a szempontból az a több mint negyven éves kutatássorozat, amely Wisconsin Longitudinal Study néven 1957-ben több mint tízezer középiskolás vizsgálatával indult, és ezek egy részének pályáját követi különböző technikákkal a mai napig. A Wisconsin-modell talán legfontosabb megállapítása, hogy a mért képességeknek az iskolai teljesítményre, a származásnak pedig elsősorban az iskolai aspirációkra van meghatározó hatása. Ugyanakkor a foglalkozási karrierben és sikerben a szellemi képességeknek csak másodlagos szerepe van és az életpálya során az iskolai végzettség szerepe az elsődleges (Sewell at al, 2003 és Hauser at al, 2000). A kutatássorozat később az iskolai mobilitás igen széleskörű vizsgálata mellett a foglalkozás, a jövedelmek, a nemek, a vallási környezetek és még igen sok faktor vizsgálatára is kiterjedt, és jó néhány Wisconsin-modellen alapuló kutatás született. Az ISA-paradigmát az osztályelemzés felé tágító kutatók azonban a modellek individualizmusát kritizálták.
Jelentős kihívás érte azonban az ISA-paradigmán nyugvó mobilitásfelfogást a pszichológia részéről. Az IQ-kutatások kapcsán ugyanis viszonylag széles körben terjedt az a nézet, hogy a mentális képességek lényegesen erősebben befolyásolják az egyén életpályáját, mint származása. Herrnstein és Murray (1994) igen nagy vizsgálati anyag alapján jutott erre a következtetésre, és a hetvenes években a státuszmegszerzési kutatások (Jencks at al 1972, Sewell-Hauser 1975) is igyekeztek a képességeket és az aspirációkat mérő változókat bevonni modelljeikbe.
Mindezeket az eredményeket élénk elutasító reakciók fogadták. Az intelligenciateszt-vizsgálatok - ideológiailag erősen motivált - kritikája részint minden ilyen kutatás megbízhatóságát kétségbe vonta, részint pedig arra mutatott rá, hogy már a korai IQ-teszteredményekben is ott van az eltérő - és az osztályhelyzet által meghatározott - családi környezet hatása. A kritikusok egyúttal joggal mutattak rá, hogy egyáltalán nem meggyőzőek azok az adatok, amelyek a meritokratikus kiválasztás növekvő szerepére utalnak. Könnyen lehet, hogy az iskolázottságnak a társadalmi státusz vonatkozásában növekvő súlya csak azt jelenti, hogy az iskola közvetítő szerepe nő meg az előnyök és a hátrányok átörökítésében.
A vita a 20. század végén újra fellángolt. Ekkor jelentek meg ugyanis a témánkra vonatkozó publikációk egy jelentős angol kutatássorozat adataira építve. A National Child Development Study (NCDS) kutatói 1958 egy adott hetében született összes gyermek és szüleik körében végeztek különböző vizsgálatokat 1991-ig, ezen populáció 33 éves koráig. A nagyon széleskörű adatbázis segítségével Peter Saunders (1995, 1997, 1999) azt kívánta megállapítani, hogy a képességek és a teljesítmény vagy pedig a társadalmi előnyök és hátrányok járulnak-e hozzá nagyobb mértékben a társadalmi sikerhez vagy sikertelenséghez. Arra az eredményre jutott, hogy a képességek és a motiváció lényegesen erősebben hat a 33 éves kori státuszra, mint a származás. Végső modelljében a képesség teszt score 0,25; a motiváció 0,13; a szülők osztályhelyzete 0,08; az anya iskolázottsága 0,06; az apa iskolázottsága 0,05 értékű sztenderdizált regressziós együtthatót mutatott. Ugyanakkor Saunders maga is elismeri, hogy eredményeinek igen problematikus eleme, hogy a teljes modell mindössze 22 százalékát magyarázza a Hope-Goldthorpe társadalmi státusz score szórásának.(animáció)
Animáció |10}| :Peter Saunders végső modellje
Saunders elemzései élénk kritikai reakciókat váltottak ki. Ezek a bírálatok egyaránt tartalmaznak módszertani és ideológiai elemeket. Mindenesetre tény, hogy ennek a páratlan adatbázisnak a tudományos kiaknázása, az adatok sokirányú kontrollja és elemzése helyett ideológiai és presztízsszempontú reakciók és a mobilitáskutatás mainstreamjének a távolságtartása figyelhető meg. (animáció)
Animáció |11}| : Ideológiai vita
A mobilitás problémájával foglalkozó kutatóknak szét kellene választania két kérdéskört. Egyfelől azt, hogy miként foglalnak állást az osztályszerkezet versus meritokrácia ideológiai vitájában. Másfelől annak elismerését és elfogulatlan vizsgálatát, hogy a származás, a képességek és a teljesítmény milyen konkrét szerepet játszik a státuszmegszerzés folyamatában.(animáció)
III. Egy komplex mobilitási modell
Józan ésszel senki sem vitathatja, hogy a velünk született képességeknek bizonyos teljesítmények elérésében szerepük van. A kiemelkedő tehetség minden valószínűség szerint genetikailag kódolt, és nagy valószínűséggel a hátrányos származás akadályozhatja ugyan e képességek kibontakozását, de nem feltétlen akadályozza meg, és fordítva: az előnyös származás okán még senkiből sem lett Mozart, Leonardo, Einstein vagy Nurmi és Pele.
Sajnos bizonyos hátrányok szintén genetikailag kódoltak még akkor is, ha ezek érvényesülését a modern orvostudomány igyekszik kiszűrni és a kedvező családi környezet képes lehet a születési rendellenességekből adódó hátrányok enyhítésére. Meglehetős biztonsággal feltételezhetjük azt is, hogy a velünk született képességek és a származásból és családi-társadalmi környezetből adódó hatások kölcsönhatásban vannak egymással, és a státuszmegszerzés folyamatában is ez a kölcsönhatás érvényesül.
A pszichológusok régóta foglalkoznak ezzel a kölcsönhatással. White (1982) például azt találta, hogy az IQ és a társadalmi-gazdasági státusz (SES) közötti korreláció körülbelül 0,33. A már hivatkozott Jencks (1979) azt tapasztalta, hogy az IQ-pontszámok a társadalmi státusz szórásának egynegyedét, a jövedelmi különbségek egyhatodát magyarázzák.(animáció)
Az Amerikai Pszichológiai Társaság 1994-95-ben egy ad hoc munkacsoportot bízott meg az intelligenciával kapcsolatos kutatások kiértékelésére és összefoglalására. Ez a munkacsoport is a fenti kölcsönhatást hangsúlyozza, és pontosan jelzi az ismert és még nem ismert hatásokat. Témánk szempontjából két megállapításuk kiemelendő.
- "A genetikai adottság eltérései lényegesen hozzájárulnak az intelligenciabeli egyéni különbségekhez, de a gének határmechanizmusa ismeretlen. A genetikai különbségek hatása a korral növekedni látszik, de nem tudják, hogy miért."
- "A környezeti tényezők szintén lényegesen közreműködnek az intelligencia fejlődéséhez, de nem teljesen értjük, hogy mik ezek a tényezők és hogyan műkődnek. Például az oktatásban való részvétel biztosan fontos, de nem tudjuk, hogy az oktatás mely szempontjai döntőek." (U. Neissen at al. 1995)
Joggal feltételezzük, hogy a képességek egy adott populációban normális eloszlást mutatnak (az IQ-teszt ezt a sajátosságot biztosan jól szimulálja). Vitatható azonban, hogy milyen a származási előnyök és hátrányok eloszlása. Az osztályelmélet hívei a diszkrét eloszlásban hisznek, míg más megközelítések arra tesznek kísérletet, hogy a társadalmi státuszt és így a származást is egy normális eloszlású változóval mérjék. Mindenesetre a mobilitáskutatás jövője szempontjából az egyik alapvető kérdés, hogy terméketlen ideológiai viták helyett a képességek és a származás társadalmi státuszra való tényleges hatásmechanizmusát feltárják.
Ennek a hatásmechanizmusnak a pontos ismerete nélkül is tudjuk azonban, hogy a képességek és a származás együttesen sem magyarázzák a társadalmi státusz szórásának több mint a felét. Feltételezésünk szerint a másik ötven százalék az egyén életútjában keresendő. A meritokrata elméletek ennek az életútnak a státuszmegszerzés folyamatára leginkább ható tényezőit foglalják össze a teljesítmény (effort) fogalmában. Hauser és Faetherman nyomán a mobilitáskutatás e teljesítmény legfontosabb elemét véli megtalálni az iskolai pályafutásban és végzettségben. Pillanatra sem vitatjuk, hogy makroszinten valóban az iskola a modern társadalmakban a státuszmegszerzés legfontosabb intézménye (hasonlóan ahhoz, ahogy ezen intézmények szerepét a tradicionális társadalmakban a katonaság és az egyház töltötte be). (animáció)
Animáció |14}| : Stendhal: Vörös és fekete
Ugyanakkor tudjuk, hogy a mobilitás finomszerkezetében jelentősek az iskolától független hatások. Egy adott társadalmi rétegen belül az iskolai teljesítmények alapján korántsem lehet előre jelezni, hogy az "életben" ki lesz sikeres és ki sikertelen vagy átlagos. Feltehetőleg itt igen fontos szerepet játszanak olyan motivációs és értékválasztási tényezők, amelyek iránt a pszichológia és a munkagazdaságtan lényegesen több figyelemmel van, mint a szociológia és a hagyományos mobilitáskutatás.
Végül a státuszmegszerzés folyamatában jelentős szerepet játszanak olyan elemek, amelyeket a szerencse (luck) fogalmában foglalunk össze. Nem egyszerűen az eddigi tényezők által meg nem magyarázott részről, a státusz szórásának reziduálisáról van szó. Meg kell ugyanis különböztetnünk a nem ismert véletlenszerű hatásokat azoktól a tudott, de nem mért vagy nehezen mérhető tényezőktől, amelyek képességektől, származástól, az egyén törekvéseitől függetlenül végigkísérik az emberek életét és jelentős hatással vannak az egyén életpályájára.
Ezeknek a tényezőknek egy része makroszinten jelentkezik, de különböző hatással lehet az egyéni életpályákra. Egy háború vagy történelmi kataklizma szépen felépített karriereket törhet derékba, míg másoknál megnyitja az egyéni felemelkedés csatornáját. A kelet-európai rendszerváltás egyesek számára megnyitotta a tőkéssé válás lehetőségét, míg a széles tömegek életpályáját kevéssé befolyásolta. Egy-egy új gazdasági ágazat - például az informatika - megjelenése más lehetőséget teremt a "szerencsés" időszakban induló nemzedék számára, mint később jövő társaiknak.
A forgandó szerencse más elemei közvetlenül az egyén életében jelennek meg. Súlyos betegség, a család felbomlása, egy véletlen találkozás stb. egy egész életre kiható befolyással bírhat. A mobilitáskutatás új perspektíváit nyithatná meg, ha az életpálya feltehetőleg csak intenzív kutatási technikákkal feltárható elemeit be tudnánk építeni a mobilitáskutatás adatbázisaiba.
Mindezek következtében a Blau-Duncan által meghatározott egyszerű státuszmegszerzési modellt egy négy elemű modellé fejleszthetjük tovább, ahol a megszerzett státusz a képességek (ability), a származás (origin), a szerencse (luck) és a teljesítmény (effort) eredője. Ezt a modellt nevezzük a státuszmegszerzés AOLE (komplex) modelljének. (animáció)
Animáció |15}| : A státuszmegszerzés komplex mobilitási modellje
Ez a megközelítés több ponton is paradigmaváltást igényel a mobilitáskutatásban. Egyfelől a retrospektív adatgyűjtést olyan panelvizsgálatoknak felváltania, amelyekben már viszonylag korai életkortól követhető a képességek kibontakozása és az életpálya fordulói. Másfelől interdiszciplináris együttműködésre van szükség különösen a pszichológusokkal és a genetikusokkal elsősorban a sztenderdizált mérési technikák kialakításában (képességek, motiváció). Harmadrészt kísérletet kell tenni a kvalitatív életpálya-információk sztenderdizálására és ezen információk beépítésére a hagyományos kvantitatív mobilitási adatbázisokba. Végül - s talán ez a legfontosabb a paradigmaváltásban - fel kell szabadulnunk mindazon ideológiai előítéletek alól, amelyek az elmúlt nyolcvan év mobilitáskutatásaira rárakódtak. Ez pedig mindenekelőtt az esélyegyenlőség fogalmának újragondolását igényli.