I. Bevezetés - Mivel foglalkozik az info-bionika?

A személyi számítógép, az internet-hozzáférés és a mobiltelefon mára közszükségleti cikké vált. Amikor a mai egyetemisták születtek, az ilyen számítási és kommunikációs teljesítmény csak néhány laboratórium privilégiuma volt Magyarországon, és bizony az iparilag fejlett országokban sem álmodtak arról, hogy otthon vagy utazás közben használjanak ilyen eszközöket.

Mi a következő lépés? Mit tartogat számunkra az elektronika fejlődése? Az elektronika vagy az információtechnika fogalmát itt széles értelemben használjuk, tehát az elektronikus eszközök technológiáját, a számítástechnikát, a távközléstechnikát, az ember-gép kapcsolat eszközeit éppúgy beleértjük, mint az automatizálás, a robotika és a mérés technikáját, az audiovizuális technikát. Szokás ezt összefoglalóan információs technológiának is nevezni (ez a fogalom sokkal tágabb, mint a köznyelvi "informatika").

Az elektronika fejlődésének első hulláma a 70-es években kidolgozott olcsó mikroprocesszorokra épített PC-ipar volt a 80-as években; a második a 80-as évek végén kidolgozott olcsó lézerre és olcsó távközlési sávszélességre épített internet- és mobiltelefon-ipar a 90-es években. A harmadik hullámot az "érzékelők forradalmának" szokták nevezni, ami magába foglalja az összes elképzelhető mesterséges érzékelő és beavatkozó eszköz tömeges és olcsó előállítását. A látás, hallás, tapintás eszközei csak a kezdetet jelentik, a szaglás és ízlelés utánzása, valamint a hely és a helyzet mérése, a gyenge elektromos terek és a molekuláris érzékelés megannyi formája egészíti ezt ki. A mozgató, hely- és helyzetváltoztató eszközök csak a jéghegy csúcsát jelentik a különféle beavatkozó szerkezetek között. A kamera beépül a mobiltelefonba, a rezgő hívásjelzés pedig a szem és a fül megkerülésével ad információt.

Ezeknek a technikáknak az együttese új lehetőségeket kínál, új berendezéseket terveznek velük, új termékek és szolgáltatások jönnek majd létre. Létrejönnek az érzékelő számítógépek és az ezeket hasznosító egyéb berendezések, amelyekben a számítógép egy alkatrésszé válik. Ugyanakkor megjelennek a másféle számítógépek, amelyek az érzékelt sok ezer vagy millió jelet egyszerre dolgozzák fel, s versenyre kelnek az ügyes állatokkal is.
 
Az információs technológiák és a biotechnológiák egy különös találkozási pontján néhány év óta új, markáns kutatási terület bontakozott ki, amely rövid időn belül új termékek és szolgáltatások ezreit fogja létrehozni, és átalakíthatja az ember életkörnyezetét. Ez a drámaian új fejlődési trend a bionika vagy info-bionika. A terület jelentőségét többek között az is mutatja, hogy a közelmúltban az USA Nemzeti Kutatási Alapja (NSF) és az Európai Unió kutatási programjának frontvonalát jelentő Future and Emergent Technologies (FET) Hivatala egyik első transzatlanti programként BIONICS címen új kezdeményezést fogalmazott meg.

Az info-bionika három alapvető területre osztható.

1. A biológia motiválta információs technológiák alkalmazásának első nagy területe a multimodális érzékelés (pl. látás, hallás és tapintás egyszerre) az információfeldolgozás és a beavatkozás teljes spektrumában, beleértve az idegrendszerhez hasonló (neuromorf) és kognitív motivációkat, illetve a humán nyelv- és értés-technológiát. Ilyen feladatok közé tartozik például egy robotporszívó, amely maga kiporszívózza a szobát, egy automatikus navigáló berendezés, amely egy pilótanélküli kis repülőgéppel felfedezi és bepermetezi a permetezésre szoruló területeket, vagy akár egy automatikus lapozógép, mely kiválasztja és lemásolja a másolandó oldalakat egy folyóiratból. De ilyen feladat a megbízható beszéd- és kézírásfelismerés is.

2. A következő terület a genomika és az immunológia világa - a bioinformatika és az immunválasz motiválta algoritmusok és hasonlók. Gondoljunk itt például az élő szervezetbe épített autonóm mesterséges érzékelő, számító, beavatkozó eszközökre és interfészeikre, valamint az elhalt szövetrészek pótlását szolgáló protézisekre vagy a gyógyszeradagolókra. Ilyen feladat a ma már széles körben elterjedt fülbe operálható protézis, amellyel mintegy százezer halláskárosult ember képes újra hallani, vagy a krónikus betegségben szenvedő ember beépített gyógyszeradagolója, illetve egy mozgáskárosult személy újra mozgásképessé tétele. Ennek a területnek talán a legnagyobb kihívása a szemprotézis.

3. Mindezek előkészíthetik az utat a mesterséges-élő szimbiózisok kidolgozásához újfajta információtechnikai feladatok ellátására. Ezekkel az eszközökkel interaktív összjáték jön létre a mesterséges és az élő rendszer között. Egyelőre majomkísérletekkel bizonyíthatók elemi távmozgatások, melyek során az agy mozgató területeiről vezeték nélkül elvezetett elektromos inger egy távoli robotkart vezérel.

Vajon van-e remény arra, hogy Magyarország is bekapcsolódjon és az élvonalba kerüljön az új csúcstechnológiás kutatások és innováció területén?

Magyarországon az elektronika és információtechnika, valamint a neurobiológia tradicionálisan erős tudományos iskolákra támaszkodik (pl. Simonyi Károly, Kalmár László és Szentágothai János tudományos iskolái). Ezeken a szakterületeken az elmúlt 10 évben itthon nemzetközi összehasonlításban is színvonalas multidiszciplináris tevékenység alakult ki, és egy speciális, erre a területre fókuszáló doktori programban már több mint egy tucat fiatal kutató szerzett doktorátust. Több helyen van posztgraduális képzés; a Pázmány Egyetemen már harmadikosok azok az egyetemi hallgatók, akik Európában először úgy lesznek információtechnikus mérnökök, hogy már elsőtől folyamatosan megismerkednek az idegrendszer információtechnikájával is. Egy éve a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával megalakult a Magyar Info-Bionikai Kutatóközpont hat egyetem és hat MTA Intézet együttműködésével. Ez a központ több tucat olyan fiatal, doktorátussal rendelkező kutatót és doktoranduszt gyűjtött össze, akik már külföldön is bizonyították rátermettségüket, s Magyarországon is sikerre vihetik az új irányzatot.

De mindez nem lenne elegendő, ha nem tudnánk szoros kapcsolatot ápolni a világ nagy kutatóközpontjaival, és aktív együttműködést kialakítani az új szakterületeken most szerveződő vállalatokkal. Ezt a célt szolgálja egy most alakult konzorcium, a Józsefvárosban működő Bio-info-medical Innovation Park, amelynek alapítói a Semmelweis Egyetem, a Pázmány Egyetem Információs Technológiai Kara, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézete és a Richter Gedeon Rt. Az innovációs központ inkubátorházában nemcsak a gyógyítással kapcsolatos nagyértékű orvosi képalkotó infrastruktúra lesz elérhető, de a kezdő vállalatok indulását segítő gazdasági, jogi és pénzügyi infrastruktúra is létrejön. Erre a technológiai irányzatra ugyanis az jellemző, hogy a teljes innovációs lánc különböző fázisai (kutatás, fejlesztés, kísérleti gyártás, terméklétrehozás, marketing, értékesítés, szerviz) szoros kapcsolatban állnak egymással, azaz viszonylag gyorsan lehet az új tudományos eredménytől eljutni a termékig.

II. Érzékelő számítógépek

Miért oly hihetetlenül ügyes egy számítógép, ha számokkal kell műveleteket végeznie vagy logikai döntések millióit elvégeznie, adatok milliárdjaiból kiválasztani valamit? Ugyanakkor miért oly ügyetlen, ha az állatok legegyszerűbb érzékelő és téridőbeli képességeit kellene utánoznia? Miért okoz problémát egy számítógépnek egy hal úszása, egy légy repülése, egy galamb párjának felismerése, egy sas látásának "élessége", egy majom akrobatikus ugrás-fogás teljesítménye, egy kutya szaglása? És még számtalan további példát sorolhatnék annak demonstrálására, hogy jelenlegi gépeinkkel eleve vesztésre állunk a legegyszerűbb versenyben. Figyeljünk arra, hogy itt nem az emberi gondolkodásról van szó, hanem a legegyszerűbbnek tűnő téridőbeli ügyességről.

Mi itt a titok? Az egyik tulajdonsága ezeknek a feladatoknak, hogy bennük az érzékelés és az azt követő "számítás", majd beavatkozás eggyé olvad. A másik, hogy az érzékelő elemekből nagyon sok van, a harmadik pedig az, hogy a gyakorlás és az adott helyzethez való adaptálódás is fontos szerepet játszik. A szélben ingadozó fákon ugráló majom a mozgó ágat is jól el tudja kapni.

Fontos jellemző az is, hogy sokszor több érzékszervre van egyszerre szükség, illetve ezek összehangolására, sőt ügyes érzékelők működtetésére még a voltaképpeni érzékelés előtt (pl. a tapintáshoz meg kell tervezni a hatóerőt, a kezet vagy a bajuszt megfelelően kell mozgatni stb.)

A sas, a bagoly, a denevér azonban nemcsak érzékel, hanem "kiszámít", és a körülményekhez alkalmazkodva végre is hajt valamit. A mesterséges érzékelők forradalmához hozzátartozik az érzékelőket követő számítógép. Ma már van olyan repülőgépszárny, amely egyrészt érzékeli a felületi nyomást, másrészt azonnal alkalmazkodik is: megváltoztatja a felületét, hogy csökkentse a turbulenciát.

A folytonos, úgynevezett analóg jelek sokaságát követő, azokkal szinte integrálódó számítógép egy kézenfekvő lehetősége az analogikai celluláris számítógép-elvre épülő "érzékelő számítógép". Az adatok itt nem digitálisan kódolt számok, hanem tipikusan képfolyamok, vagy hanghullámok folyama, vagy a tapintással szerzett nyomáshullámok folyama. De nemcsak az adatok mások, hanem a számítóegységek meg az utasítások is.

A következő példában egy ilyen számítógép elemeit mutatjuk be. Ebben az esetben a képérzékelés és -felismerés a feladat (1. ábra).

Minden egyes kis képelemhez, ahogy mondani szoktuk pixelhez, tartozik egy számítógépecske, egy cella. Ezek a cellák egy kétdimenziós rácson vannak elhelyezve, úgy, mint a képernyő világító képpontjai (2. ábra). Minden cellának van fényérzékelője is, meg saját kis memóriája (ezek analóg és logikai jeleket tudnak tárolni), valamint a szomszédaival való akcióit végrehajtó szerve (3. ábra). Egyszerű összeköttetés Ez utóbbi akciók erősségei változhatnak a szomszédság irányától függően (pl. más és más lehet a kapcsolat erőssége az északi, a déli, a délnyugati stb. szomszédokkal). Ezt a szomszédkapcsolati mintázatot nevezzük a cella-számítógépecske templátjának. Ha csak a közvetlen szomszéddal van kapcsolat, akkor ez megadható 3x3-as elrendezésben. De a kapcsolat nemcsak egyirányú, hanem kölcsönös, azaz visszafelé irányuló kapcsolattal is számolnunk kell.
Animáció: ^|1}|  Celluláris neurális/nonlineáris hálózat

A továbbiakban bemutatandó egyszerű példákkal majd azt is illusztráljuk, hogy egy látszólag bonyolult képfelismerési feladatot - mint amilyen például egy csoportképen felfedni, hogy ki mosolyog - milyen egyszerűen tudunk ezzel a számítógéppel megoldani (5. ábra).
Animáció: ^|2}|  A CNN tömb működése képeken

Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetében működő Analogikai és Neurális Számítógépek Kutatólaboratórium dolgozói a Sevillai Mikroelektronikai Kutatóintézet és a Kaliforniai Berkeley Egyetem munkatársaival együttműködve ezt az újfajta érzékelő számítógépet egy kis látó mikroprocesszor formájában is megvalósították, amely egy chipen 16 ezer kis számítógépecskével képes 128x128-as képfolyamokat 50 ezer pillanatkép/másodperc sebességgel elemezni. Ez több mint ezerszer gyorsabb a televíziós kameráinknál, amelyek nem elemezik, csupán felveszik és továbbítják vagy tárolják a képfolyamokat.
Videó: ^|3}|  Mozgó és álló részek szétválasztása

Ebben az új algoritmikus és szoftvervilágban új fogalom a proaktív, adaptív, interaktív érzékelő-beavatkozó algoritmus. Ennek egyik különleges lépése az érzékelés előtti akció kialakítása, amelynek eredménye maga az érzékelés - erre a mechanizmusra a fejezet elején utaltunk az állatok mozgását vizsgálva. Például ha tapintunk, akkor a kezünkkel először valamilyen akciót - adott irányú nyomást - kell végrehajtani, és csak ezután érzékelünk tapintó érzékelőinkkel, majd ennek eredményétől függően változtatjuk a nyomást. Látás esetén a legegyszerűbb ilyen módszer a stroboszkópia, az előre megtervezett, periodikus pulzáló fénymegvilágítás melletti érzékelés (7-9 ábra).

III. Alkalmazások és kihívások

Távjelenlét

Esetleg egyszerűbb, ha hangokat rögzítünk, elemzünk és/vagy közvetítünk egy hangszóróba, melyet a konyhában szereltek fel. Lehet azonban, hogy a látványból és a hangból egyszerre könnyebben lehet veszélyhelyzetre következtetni. Például a sírás hatására odafordul a kamera a hang felé. Esetleg kiegészítjük a rendszert úgy, hogy a szag érzékelése egy "elektronikus orr"-ral egy kezdődő tűzesetre hívhatja fel a figyelmet. Ekkor már három mesterséges érzékszerv vesz rész a távjelenlét helyzetértékelésében. Ehhez azonban tudnunk kell az adott szoba berendezését, a gyerekek szokásait, fizikai képességeit, hangszínét és tipikus, illetve rendkívüli esetekre jellemző hanghordozását stb.

Ultrahang-szívdiagnosztika

Video ^|4}| : A vizsgált régió a szívben (szélessávú változat, azonnal nézhető, stream forma)

Video ^|5}| : A szív rekonstrukciója az ultrahang jelfolyamból (szélessávú változat, azonnal nézhető, stream forma)

Video ^|6}| : Beavatkozások virtuális kivitelezése a pitvarok régiójában I. (szélessávú változat, azonnal nézhető, stream forma)

Video ^|7}| : Beavatkozások virtuális kivitelezése a pitvarok régiójában II. (szélessávú változat, azonnal nézhető, stream forma)

Video ^|8}| : Beavatkozások virtuális kivitelezése a pitvarok régiójában III. (szélessávú változat, azonnal nézhető, stream forma)

Technikai segítség a lejátszáshoz

Ha egy szívultrahang-vizsgáló készülékkel nézzük a dobogó szív képét, bizony egy laikus nem sokat lát az elmosódó pulzáló foltokból. Egy szakértő orvos számára viszont kitűnnek a jellegzetes üregek (a két kamra és a két pitvar) belső kontúrjainak jellemzői. A közelmúltban a Szent Ferenc Kórházzal együttműködve sikerült egy olyan rendszert kidolgozni, amellyel a szív bal kamrájának pulzáló belső kontúrját lehet valós időben, azaz a jelenséggel egyszerre megmutatni. Sőt a kamra néhány jellemzőjére és hibájára is fel lehet érzékelő számítógépünkkel hívni a figyelmet. A Gottsegen György Gyermekszívkórházban pedig ugyanezzel a celluláris hullámszámítógéppel, illetve vizuális mikroprocesszorral térbeli, szívkontúrokat is tartalmazó mozgóképeket tudtunk meghatározni, amelyek a szívoperációkat is segítik. Mindkét kórházban kiépítettek egy-egy nagy adatbázist, amelyekkel tesztelhetőek az új eljárások, és amelyek az orvosi továbbképzésben is jól használhatók.

Navigáció

Gyakori feladat, hogy egy mozgó autonóm szerkezet (pilóta nélküli repülő, mozgáskorlátozott személynek segítő robot stb.) navigációját kell megoldani többféle szenzor igénybevételével. Ezekben az esetekben sokféle érzékelő modalitásban kell kiismernünk magunkat; fel kell ismerni a szituációt és ennek megfelelően navigálni a mozgó objektumot. Ezen dolgoznak egy ideje az AnaLogic Computer Kft. mérnökei a NASA megbízásából. A kutatás célja az, hogy egy majdani Mars-repülés esetén olyan kis pilótanélküli repülőgépecskéket lehessen bevetni, melyek képesek az előre definiált típusos Mars-felszín felismerésére és követésére (12-13. ábra).

Autóbiztonság

Sok balesetet el lehetne kerülni akkor, ha az autóvezetőt időben lehetne figyelmeztetni a veszélyre, vagy ha vészhelyzetben, amikor már az emberi reflexek nem elég gyorsak, automatikusan bekövetkezne a fékezés. Az előbbi esetre jó példa az a reflexünk, amellyel egy gyorsan közeledő tárgyat automatikusan észreveszünk, és ha az ütközésig terjedő idő (time to contact) kicsi, akkor reflexszerűen odafigyelünk, illetve fékezünk. Ezt a jelenséget is utánoztuk a  vizuális mikroprocesszorunkkal, de újabban, egy európai kutatási projekt keretében a szöcske ütközéselkerülő mechanizmusát is szeretnénk utánozni. A szöcskének öt szeme van, két nagy, amellyel oldalirányban néz, a három kisebb pedig csak előre néz. Ennek a mechanizmusnak és más analogikai, vizuális algoritmusoknak a segítségével szeretnénk egy olyan rendszert kidolgozni a Volvo szakembereivel és másokkal együtt, amely a következő autógenerációban hasznosulhat.

IV. Két meglepő csúcsteljesítmény: első lépések a látó- és mozgatóprotézisek területén

A retinaprotézis felé vezető út

Egészen a közelmúltig a látóprotézis távoli feladatnak tűnt, noha több nagy kutatócsoport dolgozott és dolgozik rajta szerte a világon évek óta (elsősorban Németországban és az Egyesült Államokban). Mégis, évek után is csak részeredmények születtek. Még ha tökéletesen ismernénk is a retina működését, és tökéletesen tudnánk elektronikusan egy chippel utánozni, akkor hátra volna még egy óriási feladat megoldása: az állandó és megbízható kapcsolat megteremtése az idegrendszerrel. Ez a kapcsolat sokkal bonyolultabb, mint bármely más protézisnél. Ugyanis nem csupán néhány ponton kell csatlakozni, hanem több száz vagy ezer ponton. Ráadásul a szemünk csodálatosan jól van elrejtve. Sok más egyéb nehézség is felmerül, melyekről most nem beszélünk.
Animáció: ^|9}|  A retina szerkezete

Az első kérdés persze az, hogy milyen a retina és hogyan működik. Három évvel ezelőtt még a retina belső részének a működési módja ismeretlen volt. Ekkor a Berkeleyben dolgozó kutatók publikálták a Nature című folyóiratban felfedezésüket arról, hogyan működik egy emlős retina belső része és egésze. Egy csapásra megváltozott a retináról alkotott képünk: tucatnyi csodálatosan szervezett parallel csatorna tárult fel a szemünk előtt, mintha egy tucat képernyő mutatná a retina kimenetén a nézett világ különböző tulajdonságait. Az egyiken például a kontúrok látszanak, néhány másikról viszont még ma sem tudjuk, hogy pontosan mit is kódol. Mégis ki tudtunk dolgozni ennek alapján egy közelítő, programozható retinamodellt a celluláris hullám-számítógépünkön. Mindez persze mit sem változtatott a fent említett millió egyéb nehézségen, ami a retinaprotézis útjában állt (14. ábra).
Animáció: ^|10}|  Mérés

Fontos és érdekes kérdés, hogy mennyiben számíthatunk arra, hogy bár a mesterséges protéziseink tökéletlenek, az agy hihetetlen rugalmassága és tanulóképessége (plaszticitása) segít majd benne, hogy e tökéletlen eszközök révén szerzett információk alapján is tökéletesebben lássunk, halljunk, tapintsunk stb.

Egy megbénult végtag részleges mozgatása

V. Direkt kapcsolat az agyműködéssel

A legbonyolultabb feladat kétségtelenül az aggyal való közvetlen kapcsolat kialakítása. Ez persze nemcsak lehetőségekkel, hanem óriási veszélyekkel is jár. Itt már a bioetikai felelősség is sokkal nagyobb, mint az előbbi esetekben, bár ez a kérdés szinte az egész területen kulcsfontosságú, és határt kell szabnia az üzleti mohóságnak.

Távmozgatás az agy motoros kérgéből elvezetett jelekkel

A súlyos balesetek áldozatai sokszor oly mértékben megsérülnek, hogy már nincs mód a végtagcsonkok kiegészítésére. A kutatók azt remélik, hogy ha az agy mozgató, ún. motoros kérgéből vezetünk el vezeték nélkül jeleket, akkor ezekkel a jelekkel nemcsak az ép végtagot, hanem egy robotkart is lehet vezérelni. E tekintetben egy fontos - bár csak első - lépés az a közelmúltban végrehajtott kísérlet, amelynek során egy majom motoros agykérgéből elvezetett jelekkel le lehetett utánozni egy távoli robottal azokat a mozdulatokat, melyeket a majom a keze ügyében lévő botkormánnyal végez.

A kísérlet következő lépése a majom és a robotkar szimbiózisa lenne: azt tervezik, hogy az agy hihetetlen plaszticitása miatt a majom a látórendszere útján történő visszacsatolással képes lesz rá, hogy a közelében lévő karra tett banánt odamozgasson a szájához, miközben a karhoz csak a motoros kéregből elvezetett jelek révén kapcsolódik. Ez volna az a bizonyos szimbiózis, amely már valóban interaktív kapcsolatot jelent az agy és a mesterséges eszköz között.

Epilepsziás görcs előrejelzése

Sajnos az epilepszia az iparilag fejlett országokban egyre gyakoribb. Egyes statisztikák szerint vannak területek, ahol a népesség minden 200 egyedéből legalább egy, legalább egyszer az életében epilepsziás görcsöt tapasztal. A betegség gyógyítására sokféle módszer van. Vannak esetek, ahol a gyógyszeres és egyéb kezelés nem segít, ilyenkor sokszor műtétre kerül sor. Az első lépésben kiderítik, hogy hol vannak a görcszónák. Ilyenkor az agyfelületre több tucat érzékelőt tesznek, amelyekről az elektromos jeleket dróton kivezetik és mérik. Ennek kapcsán kísérleteznek azzal, hogy a sok tucat elektromos jelből néhány perccel előre megjósolják a görcs beálltát. A bonni epilepszia-klinika és egy frankfurti kutatócsoport együttműködése során sikerült megoldania az előrejelzést, részben a már korábban ismertetett analogikai celluláris hullámszámítógépet megtestesítő vizuális mikroprocesszorral.

Ez azonban csak az első lépés. A következő az, amikor ezeken a drótokon keresztül - ha a görcs előrejelzése bekövetkezik - olyan elektromos jeleket küldenek, amelyek meggátolják a görcs kialakulását. Ez viszont már minőségi változás, hiszen most már az emberi agyba avatkozunk be. Ráadásul úgy, hogy nem ismerjük az esetleges mellékhatásokat, azaz újfent a bioetika egyik súlyos dilemmájával állunk szemben.

Elektronikus kapcsolat megteremtése az idegrendszerrel

Különösen nehéz feladat az elektronikus kapcsolat (probe, interface) megteremtése az agyi idegekkel. Ez a technológia az elmúlt években tökéletesedett annyira, hogy egyszerre több ponton is lehet mérni/beavatkozni. A többpontos, egyvonalas (függőleges) probe-nak egy igen sikeres változatát dolgozták ki az MTA Pszichológiai Kutatóintézetben.

A másik változat a síkban elhelyezett elektródatömb, mondjuk 10x10-es elrendezésben. Ekkor már a tömbnek a benyomása sem egyszerű. Újabban olyan megoldásokkal is kísérleteznek, ahol kis átmérőjű lyukakon keresztül vándorolnak az ionok.

Vannak olyan kísérletek is, amelyekben egy chipen építenek fel élő neuronhálózatokat. Az Infineon cégnél egy 128x128-as rácsban hoztak létre egy neuronhálózatot, ahol a neuronokat gerjeszteni és a kimeneteket mérni lehet. Az chip segítségével végzett gyógyszerkísérletekben nagyon direkt módon lehet mérni a gyógyszerek hatását.

Ugyancsak izgalmas kérdés a mozgatóidegek ingerlése olyan beépíthető kapszulákon keresztül, amelyek hosszú ideig az emberi szervezetben maradnak.

Végül megemlíteném az elektronikus kapcsolat egyik részletkérdését: azt a problémát, hogy a vezérlés során nem szabad, hogy a töltések felgyülemlése zavart okozzon. Ezért például nagyon kell ügyelni arra, hogy az egyes esetekben a jel átlaga zérus maradjon.

VI. Következtetések

A technológia lehetővé teszi, a társadalom pedig igényli az info-bionikai eszközök és érzékelő számítógépek használatát. Ez a szükséglet összefügg azzal, hogy a populáció egyre idősebb, illetve hogy a biztonsági rizikófaktorok folyamatosan szaporodnak otthon, a munkahelyeken, a közlekedésben, valamint az iparban és a környezetben.

Valószínű, hogy az áttöréseket nem a jelenlegi termékek és szolgáltatások jobbá tétele, hanem vadonatúj termékek és szolgáltatások jelentik, olyanok, amelyek eddig nem léteztek. Ezek nem feltétlenül lesznek mind nagyon bonyolult dolgok (gondoljunk a golyóstoll példájára, amely annak idején jelentős innováció volt).

Különös jelentősége van és lesz az emberi szervezetbe beépített különféle protéziseknek. Ezek új bioetikai kérdéseket vetnek fel.

Az új terület egy eddig szokatlan oktatási innovációt is jelent. Egyrészt olyan elektronikai és számítógépmérnökök (műszaki informatikusok) képzését igényli az egyetemeken, akik már az első évtől tanulják az élő természet egy szeletét (pl. az első ilyen európai kísérletben, a Pázmány Péter Tudományegyetemen az idegtudományt), a másik oldalon pedig olyan orvosok képzését követeli meg, akik tanulmányaik kezdetétől fogva hallgatnak elektronikát, számítás- és információtechnikát. Azok a diplomások, akik ebben az emeltszintű képzésben vettek részt, gazdagabb gondolatvilággal, nagyobb alkotóerővel kerülnek ki az egyetemről.