A PUS (public understanding of science) a tudomány nyilvános megértését vizsgálja, kutatói arról írnak tanulmányokat, hogy milyen viszonyban van a publikum, a társadalom laikus többsége a tudománnyal. A tudomány társadalmi megítélése azonban feltételezi annak valamilyen szintű megértését. Emiatt a publikus tudományfelfogást egyaránt befolyásolja az, hogy milyen képet hogyan kommunikálnak a tudományról. Az utóbbi kérdést vizsgálva a következőkben két kommunikációs modellt vázolok fel, előbb azonban lássuk, miért is fontos a tudománykommunikáció?

Ha azt szeretnénk, hogy a tudomány eredményei a laikus közönség körében is minél szélesebb körben terjedjenek és hassanak, akkor a laikusok számára érthetővé, befogadhatóvá kell tenni a tudósok által termelt tudást. Így lehet serkenteni a tudományos utánpótlást, így lehet minél több érdeklődő számára izgalmassá tenni a tudományt. És a pénzről se feletkezzünk el: a tudományos intézményrendszer milliárdos állami támogatást kap, és nem mindegy, hogy az állam polgárai miként gondolkodnak a tudományról. De hogyan gondolkodik a tudomány az állampolgárról?

Hülye a kedves Olvasó? — avagy a tudomány deficitmodellje

A deficitmodellként elhíresült megközelítés szerint a tudományos kérdéseket illetően a nem-tudósok (még csúnyábban laikusok) feje jórészt üres, hiszen nem tanultak elég tudományt, és a tudománykommunikáció feladata, hogy betömje az ismeretekben tátongó hiányosságokat. A hatékony tudományos ismeretterjesztés e nézet szerint elsősorban tanít. Ehhez a nézethez szorosan kapcsolódik a tudományos ismeretterjesztés olyan népszerűsítő felfogása, amely szórakoztató információk közreadásával (lásd infotainment) próbálja a vonzóvá, viccessé, és egyáltalán: beszédtémává tenni a tudományt.

A deficitmodellt azonban számos bírálat érte. A deficitmodell védelmezői valószínűleg tévednek, amikor feltételezik, hogy az embereknek annál jobban boldogulnak, minél több tudományos ismeretet töltünk a fejükbe. Az emberek feje tele van ismeretekkel, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy boldoguljanak a hétköznapi életben. Nem egyértelmű, hogy miért kellene megtanulniuk úgy gondolkodni, mint egy tudósnak. A laikusok más jellegű problémákkal szembesülnek, mint a tudósok. (Pontosabban: amennyire hasonlóak a problémák, annyira a tudósok is a hétköznapi gondolkodást alkalmazzák.) Mi támasztja akkor alá a deficitmodell mögött meghúzódó azon feltevést, hogy sikeresebbek lennénk a mindennapjaikban, ha több tudományt erőltetnének a fejünkbe? Én speciel nem tudok olyan tanulmányokról, amelyek azt bizonyítanák, hogy a tudósok a szakmán kívüli életük vezetésében sikeresebbek volnának a nem-tudós ’laikusoknál’. Ön tud ilyenről? Írja meg !

Mit érdekel a tudomány?

Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy mindennapi életünkben időnként tényleg jó lenne kicsit többet tudni egy-egy tudomány eredményeiről. Konkrét kérdésekben jól jönne a segítség, főleg ha nem kell hozzá évekre visszaülni az iskolapadba. A deficitmodell azonban elsősorban a kész tudomány befogadására buzdít (a tudásnak áramolnia kell a tudósoktól a laikusok felé), ezért nem is nagyon érdekli, hogy a laikusok mikor érzik szükségét annak, hogy a tudomány felé forduljanak konkrét kérdéseikkel. A kontextusmodell ugyanakkor figyelembe veszi, hogy tudomány és a nyilvánosság találkozása a mindennapok kontextusában történik. A laikusok tudományos érdeklődése a világban való eligazodás problémáinak összességébe illeszkedik. Az állampolgárok tudományetikai vagy környezetvédelmi kérdések, konkrét döntéshozatali problémák, információszerzés irányából igényelnek tudományos szakértelmeket. Emiatt a tudománykommunikáció alapkérdésévé válik az, hogy kiépüljön a kapcsolat a még készülő (és nem csak tankönyvi) tudomány és a laikus állampolgárok között.

A Mindentudás kontextusa

A ME-portál ideális lehetőséget ad a PUS modern, „kontextus-alapú” felfogásának népszerűsítésére, emellett pedig olyan technikai hátteret is biztosít, amelyek segítik a problémacentrikus, laikus érdeklődés és a Mindentudás Egyeteme tudásbázisának sokrétű kapcsolódását. Az ilyen típusú kapcsolódás kétirányú folyamat, hiszen a laikusok alkotta társadalmi környezet kérdésekkel fordul a tudományhoz, amelyekre választ vár. A Tudomány és kommunikáció rovat ezt a folyamathoz kívánja ösztönözni és támogatni.