Tudományt művelni akkor érdemes, ha eredményei hatással vannak az emberek életére. De az a kérdés, hogy mikor és milyen feltételek mellett szabad kitennünk az embereket mindezen hatásoknak, már az etika felségterületéhez tartozik.Az erkölcs mostanság nem tartozik a legtrendibb témák közé – amikor elmesélem, hogy PhD-hallgatóként etikával foglalkozom, az emberek többsége úgy néz rám, mint egykori gyűlölt óvónőjére, aki valami nem létező tekintélyre hivatkozva próbálta beleszuszakolni a maradék tökfőzeléket. És kétségtelen, relatíve ritkán tesszük fel magunknak a morálfilozófia oly klasszikus kérdéseit, mint hogy „Milyen az erényes ember?” vagy hogy „Hogyan kell erkölcsileg helyes életet élni?”. Ám ez nem jelenti azt, hogy ne moralizálnánk nagy rendszerességgel: mindennapi életünket átjárják az igazságosság („Miért van az, hogy mindig én mosogatok?”), a lojalitás („Nem érted, hogy nem flörtölhetsz a barátommal?”) vagy például a bátorság („Nem hagyom tovább, hogy így kizsigereljenek!”) kérdései.
Érzelmeink sokszor hevesebb ítéletet mondanak a körülöttünk zajló eseményekről, mint amilyet racionálisan igazolni tudnánk. Legyen szó génmanipulációról vagy klónozásról, vagy – a tudomány területétől némiképp elszakadva – abortuszról vagy homoszexualitásról, sok ember úgy érzi, tudja, mi a helyes és mi a helytelen. De vajon tényleg jó tanácsadó az undor és az iszonyat erkölcsi kérdések eldöntésében?
Interaktív bevezetés a morálfilozófiába, amelyből az is kiderül, hogy mennyire egyezik véleményünk a filozófiatörténet nagyjaival arról, hogy mikor szabad hazudnunk és mikor nem. Minden angolul beszélőnek szeretettel ajánlom!
http://www.open.ac.uk/openlearn/history-the-arts/culture/philosophy/lie-or-not-lie
Annyit már leszögeztünk, hogy etika és tudomány viszonya igen sokrétű. De nem csak azért, mert ebben a furcsa munkakapcsolatban hol az etikus dumál bele a tudósok dolgába, hol pedig a tudósok próbálnak eligazítást tartani az élet precíz dolgaiban járatlan morálfilozófusoknak. Pusztán annak, hogy egy tudományos eredmény etikai kérdéseket vessen fel, számtalan módja van.
Bognár Greg az ELTÉ-n végzett, majd a Közép-Európai Egyetem Political Science szakján szerzett doktori fokozatot. Jelenleg a New Yorki Egyetem (amelynek filozófia szakját a világ legjobbjai közt tartják számon) Bioetikai Kutatóközpontjában dolgozik. Interjúmban a bioetika szerepéről és helyzetéről, az általa írt blogról, illetve az amerikai és a magyar oktatási rendszer különbségeiről kérdeztem.
Talán felesleges hangsúlyoznom, milyen gyakorta válnak a politikai diskurzusok erkölcsi diskurzussá. És nem csak olyankor, amikor valamely párt képviselője azt firtatja, hogy a másik párt képviselője mennyi ingatlant adott el áron alul/mennyi kenőpénzt fogadott el/hány nagy értékű tanácsadói szerződést kötött. De még csak nem is azokra a klasszikus erkölcsi kérdésekre gondolok, mint amilyen az abortusz vagy a halálbüntetés megengedhetősége. Az erkölcsi kérdések ott is ránk találnak, ahol első pillanata azt hinnénk, csak gazdasági szempontok uralkodnak: az adózásnál.
