szül. 1943. Budapest
ELTE TTK fizikusi diploma (1966)
fiz. tud. kandidátusa (elméleti részecskefizika) (1972)
fiz. tud. doktora (űrfizika, 1987)
International Academy of Astronautics rendes tagja (1988)
munkahely: MTA KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet (RMKI), ill. jogelődei (1966-2002. 09. 15.)
Az RMKI igazgatója annak megalakulásától, 1975-től 2002. 09. 15-ig.
vendégkutató: CERN (1976-77)
University of Arizona (1984-85)
Pályáját elméleti részecskefizikusként kezdte, csoportelméleti módszerek alkalmazásával foglalkozott. Érdeklődése az 1980-as évek elején fordult az űrfizika felé. Az üstökösök vizsgálatával foglalkozott, optikai eszközökkel vizsgálták a felszínt és a felszíni folyamatokat; töltött részecske analizátorok méréseire alapozva a napszél és az üstökösök kölcsönhatását vizsgálták. Jelenleg a napszél és a nem-mágneses bolygók kölcsönhatásait tanulmányozza.
Társvezetője volt a Halley-üstökös megismerésére nemzetközi részvétellel indított szovjet VEGA űrmissziónak (1986), társkutató volt e misszió két részecske mérésében. E kutatás során az emberiség történetében először készítettek képet egy üstökös magjáról, meghatározták a mag méretét, forgását, modellezték felszíni aktivitását. Az üstökös lökéshulláma előtti térrészben új részecske gyorsítási mechanizmust fedeztek fel. Elsőként modellezték ezt a folyamatot, kimutatták, hogy az üstökös eredetű ionok a napszélben hullámokat keltenek, a hullámok visszahatnak a részecskékre, ezért a részecskék szóródnak és gyorsulnak. Az 1980-87 közötti időszakban született tudományos közleményei közül 4 bekerült a "Naprendszer kutatása" témakörben világszerte legmagasabb idézettséggel rendelkező 7 publikáció közé.
Vendégkutató volt a NASA amerikai űrügynökség Pioneer-Venus Orbiter missziójában. Társkutatóként vett részt a Mars kutatására 1988-ban indított Fobosz-2 misszió plazmafizikai kísérleteiben. Jelentős eredménye a nem-mágneses bolygók nappali oldalán lejátszódó fizikai folyamatok modellezése. A Vénusz bolygóra kidolgozott modelljét sikeresen alkalmazta a Mars esetére is. Részt vesz az ESA Európai Űrügynökség Cluster II., a Föld környezetét tanulmányozó missziójában. Jelenleg társkutató az ESA (Rosetta) és a NASA által a Szaturnusz bolygó tanulmányozására indított Cassini misszió plazmafizikai kísérleteiben. A berni International Space Science Institute-ban nemzetközi kutatócsoportot vezet, az áramló plazmába frissen bekerült ionizált anyag tulajdonságait vizsgálják. Közel 150 tudományos közleménye, könyvrészlete jelent meg.
Megalakulása, azaz 1989. óta vezeti az ELTE TTK fizikus tanszékcsoport RMKI-ba kihelyezett laboratóriumát, több tárgyat oktat egyetemi, ill. doktori iskolai hallgatóknak, 1989-tol meghívott, 1998-től c. egyetemi tanár.
A hazai és a nemzetközi tudományos közélet aktív résztvevője. Az Űrkutatási Tudományos Tanács tagja, az MTA Csillagászati és Űrkutatási Bizottságának elnöke, a Magyar Asztronautikai Társaság alelnöke. Második ciklusban társelnöke az Akadémiai Kutatóhelyek Vezetői Tanácsának, részt vesz a Felsőoktatási Tudományos Tanács munkájában. A Magyar CERN Bizottság Tudományos Tanácsadó Testületének tagja.
1990-98 között tagja volt az UNESCO űrkutatási bizottsága felső vezetésének (COSPAR Bureau), 1997-2000 között a berni International Space Science Institute tudományos tanácsadó testületének, jelenleg is tagja az International Academy of Astronautics Board of Trustees testületének. Az ESA Rosetta missziója keretében a leszálló egység építését koordináló Steering Committee elnöke.
Kitüntetései: KFKI Intézeti Díj (1972), NASA oklevél (1982), Állami Díj (1986), Megbecsülés jele érdemrend (Szovjetunió, 1986), Magyar Asztronautikai Társaság Fonó Albert-díj (1989), MTESZ Díj (1991).