Marx Gy.: Túl az atomfizikán, Gondolat, Budapest, 1960.
Fritzsch H.: Kvarkok, Gondolat, Budapest, 1987.
Kiss D.: Bevezetés a kísérleti részecskefizikába, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990.
Simonyi K.: A fizika kultúrtörténete, Gondolat, Budapest, 1986.
Lederman L.: Az isteni atom, avagy mi a kérdés, ha válasz a Világegyetem, Typotex, Budapest, 1996.
Greene B.: Az elegáns Univerzum, Talentum, Budapest, 2003.
Szalai A. S.: Neutrínótömeg a kozmológiában, In: Fizika 1975, Gondolat, Budapest, 1976: 9.
Pócsik Gy.: Tárológyűrűk és ütközősugarak alkalmazása a részecskefizikában, In: Fizika 1976, Gondolat, Budapest, 1977: 119.
Marx Gy.: A Napból érkező neutrínókra várva, In: Fizika 1977, Gondolat, Budapest, 1978: 91.
Horváth Z.: A kvantumelektrodinamika kísérleti bizonyítékai, In: Fizika 1977, Gondolat, Budapest, 1978.
Palla L.: Mágneses monopólusok, In: Fizika 1977, Gondolat, Budapest, 1978: 101.
Pócsik Gy.: Az erős kölcsönhatás modern elmélete: kvantumszíndinamika, In: Fizikai Szemle, Vol. 50, 2000: 402.
Pócsik Gy.: Részecskefizika az ezredfordulón, In: Fizikai Szemle, Vol. 46, 1996: 67.
Pócsik Gy.: Részecskefizika és társadalom, In: Ezredforduló, Vol. 1, 1999: 27.
Pócsik Gy.: Részecskefizika itthon és a világban, In: Magyar Tudomány, Vol. 6, 1999: 720
Gyulai J.: Részecskegyorsítóktól a nanotechnológiáig, In: Fizikai Szemle, Vol. 53, 2003: 45.
Horváth D.: Szimmetriák az elemi részecskék világában, In: Fizikai Szemle, Vol. 53, 2003: 122.
Mennyi időn (éveken át?) gyorsítják a CERN-ben a részecskéket?Állandóan/folyamatosan gyorsítják vagy periódikusan? (Catea)
A gyorsító berendezések és így az LHC sem fog folyamatosan működni. Pár hetes futás után leállítják elvégzika szükséges karbantartási feladatokat és alkalmasint módosítják a detektorokat. Az első időben fogják a berendezést protonok ütköztetésére használni, ekkor az ATLAS és a CMS detektorok fogják az ütközéseket detektálni. Később átállnak ólom atommagok ütköztetésére ezt a mérést az ALICE detektorral végzik. Az LHCb detektort B-mezonok vizsgálatára szánják.
Minek a hatására lett Ön fizikus? (Ezt mindig, mindenkitől megkérdezem.) (Catea)
A középiskolában kiváló matematika tanárom volt Pogány János, így nagyon szerettem ezt a tárgyat, a középiskolai matematikai versenyeken is résztvettem.
Az utolsó évben a Kovács Mihály által vezetett fizika szakkörön ismerkedtem meg az atomfizikával, Fényes Imre könyve alapján tartottam előadást. Megjelent Heisenberg könyve is akkortájt, ami nagyon érdekes volt, de természetesen nem értettem a kvantummechanikai vonatkozásait. Végül az egyetemi jelentkezésünk előtt különböző szakmájú az iskolánkban végzett embereket hívtak meg, hogy jobban tájékozódhassunk. Az egyik fizikus volt, beszélt arról, hogy a fizikusok kétféle módon végeznek kutatásokat kísérleti és elméleti eszközökkel. Ez erősített meg abban, hogy fizikusnak jelentkezzek, hiszen elméleti fizikusként jól tudom majd hasznosítani matematikai képességeimet. A választás sikeres volt, máig nem bántam meg.
Ha jól értettem, Ön célzott az ún. sötét anyag létére. Ha valóban létezik, mégis hogyan lehet ezt elképzelni, mi is az valójában? (Vidóczy Zoltán)
Bár valószínünek tartom, hogy Patkós András előadása és kislexikonja választ adott erre a kérdésre, mégis én is szolgálok egy-két adalékkal.
Mint tudja a különböző csillagászati észlelések arra utalnak, hogy a Világegyetemben nagy mennyiségű "sötét anyag" van. A "sötét anyag" azt jelenti, hogy olyan anyagról van szó, aminek a létezését csak gravitációs hatása alapján tudjuk kimutatni. Két különböző kategória van: barionos sötét anyag, amit barionok alkotnak de amit nem látunk (ide tartoznak a csillagok összeomlásakor keletkező fekete lyukak), és barionmentes sötét anyag, ami nehéz neutrínókból, vagy más még nem észlelt részecskékből áll (ezeket összefoglalva WIMP-nek nevezik: weakly interacting massive particle = gyengén kölcsönható nehéz részecske). A barionmentes sötét anyagot alkotó részecskéknek túl kellett élniük az Ősrobbanást, és ezért stabilaknak kell lenniük, vagy olyan hosszú élettartamúaknak, ami meghaladja a Világegyetem korát. Mint Patkós András egyik kérdésre adott válaszából megtanulhattuk az előadásomban említett neutrínó tömeg még a lehetséges legnagyobb érték esetén sem tud többet mint 15%-ot megmagyarázni a sötét anyagból, így a részecskefizikában további feledat ezen különös anyag összetevőinek megkeresése.
Anélkül, hogy filozófiai problémára céloznék, az a sok részecske, amelyekről beszélt (világunk építőkövei), mégis honnan van? hogyan keletkezett, van-e erre valamiféle materialista elképzelés (honnan az információ, amely mindezt hordozza)? (Viidóczy Zoltán)
Az utolsó kérdés arra vonatkozik, hogy "hol vannak" ezek a részecskék. Amint előadásomban említettem az elemirészecske fizikában a kvantumtérelméleti leírást használjuk. Az igazán eleminek gondolt részecskék (a Standard Modell részecskéi) mindegyikéhez egy tér (mező) tartozik, amelynek gerjesztései, kvantumai az adott részecskék. Ezt úgy kell elképzelnünk, hogy az egész teret kitölti ez a mező. Olyan mint az úszómedencét kitöltő tükörsíma rezzenéstelen vízfelület, ha egy kis követ ejtünk bele hullámok keletkeznek. Azonban a kvantumelméletben ezen kis hullámok csak rezgési frekvenciájuk által meghatározott energiával és impulzussal rendelkezhetnek és részecskeként is viselkednek. Adott részecske keltéséhez a megfelelő energiát kell bevinnem az adott térbe például más részecskékkel való kölcsönhatás útján. Ha a részecskének tömege van akkor az ehhez szükséges energiát is biztosítani kell. Ezért van az, hogy bár minden alapvető tér (mező) mindenütt jelen van, azonban ahhoz, hogy "észrevegyem" elég nagy energiát kell befektetnem, például részecskék ütköztetésével. Tudtommal a kvantumelmélet, amely kizárólag az anyag tulajdonságait írja le és messzemenően szemelőtt tartja a megmaradási tételeket sohasem volt ellentmondásban a materialista filozófiával, de más filozófiakkal is békésen megfért.
Az anyagi világ szerkezetének megismerése több mint 2000 éve foglalkoztatja az emberiséget. A huszadik században a kvantumelmélet és a relativitáselmélet megalkotása után hatalmas fejlődés következett be. Előbb az anyagot építő atomokat ismertük meg, majd az atommagokat kezdték vizsgálni. Olyan fontos kérdéseket kellett megválaszolni, mint hogy mi tartja össze a magot alkotó részecskéket? A század közepén egyre több elemi részecskét fedeztek fel, s újabb kérdések születtek: Hogyan osztályozzuk az elemi részecskéket? Elemi vagy összetett minden részecske? Melyek az alapvető erők a természetben? 1968-1975 között mindezen kérdéseket egy egységes elmélet keretein belül válaszolták meg a fizikusok, ez a Standard Modell. Az évszázad utolsó negyedében a Standard Modell majdnem összes jóslatát igazolták. Vannak azonban még megválaszolatlan kérdések, például hogy mi a részecskék tömegének eredete? Létezik-e egy mindenek fölött álló, az egész természetet leíró elmélet, a mindenség és a "mindentudás" elmélete?
I. Történeti bevezetés
Az anyag atomos leírásának gondolata több mint 2000 éves. Mégis csak a 20. században sikerült bebizonyítani, föltárni és megérteni az atomok szerkezetét. A kísérletek azonban újabb részecskék felfedezésére vezettek. Az atomfizikát az atommagok fizikája, majd az elemi részecskék fizikája követte. Hogyan lehet leírni nagyszámú részecskét és a különböző erőket, kölcsönhatásokat?
II. Hogyan épül fel a körülöttünk lévő világ?
A Világegyetem anyaga atomokból épül fel. Az atomok elektronokból és atommagokból állnak. Az atommagok protonokból és neutronokból épülnek fel. Elemiek-e ezek a részecskék?
III. A Standard Modell - ahogy ma a részecskefizikát látjuk
Az 1965-1975-ig terjedő években kialakult az összes kölcsönhatást és az összes elemi részecskét egységesen leíró elméleti keret, amelyet manapság a kutatóközösség röviden Standard Modellnek nevez. Az ezután következő közel 30 év kísérleti kutatásai majdnem minden részletében igazolták ezt a mindent átfogó magyarázatot. Érdemes ezért megismernünk, hogyan ad számot a Standard Modell az elemi részecskék világáról.
IV. A neutrínók mérése és tulajdonságaik
A neutrínók a legkülönösebb részecskék, mivel semlegesek, így csak a gyenge kölcsönhatásokban játszanak szerepet. Mégis ezek a részecskék okozták a legnagyobb meglepetést a részecskefizikusoknak az utóbbi évtizedben.
V. A részecskefizika "mikroszkópjai": a gyorsítók
Az elemi részecskék kutatására olyan eszközöket használnak, amelyekben egyre nagyobb sebességű részecskéket ütköztetnek. A cél a Standard Modell és más kibővített elméletek által megjósolt igen nagy tömegű részecskék megkeresése. A legnagyobb ilyen berendezés az LHC (Large Hadron Collider) lesz, amely a Genfben lévő CERN laboratóriumban épül. Ez a berendezés fantasztikus technikai és informatikai feladatok elé állítja építőit.
VI. A Standard Modell problémái
Miért kell tovább folytatni a kísérleteket? Ennek egyik oka az, hogy a Standard Modellben megjósolt részecskék közül nem találtuk meg mindet. Másrészt a fizikusok nem elégedettek a Standard Modellel és azt várják, hogy az új kísérletekben elért eredmények további egyesítésre adnak lehetőséget.
VII. A részecskefizikai kísérletek "haszna"
A kísérletekben bevezetett technikai csúcsteljesítmények és megoldások már eddig is, de várhatóan a jövőben is hasznára válnak az emberiségnek.
VIII. Létezik-e a mindenség ("mindentudás") elmélete?
Egyesíthetők-e a Standard Modellben előforduló kölcsönhatások a gravitáció elméletével, az általános relativitáselmélettel? Egy ilyen minden kölcsönhatást leíró elméletet nevezhetnénk a "mindentudás" elméletének.