I. Az agy és a lélek viszonya

A kedélyvesztés és a téboly állapotai pszichiátriai betegségként foghatók fel és az egyén, valamint a társadalom érdekében gyógyításra szorulnak. Felvetődik a kérdés, hogy az idegrendszeri/pszichiátriai betegségek az egyén (és a környezet) szenvedésén túl milyen terhet jelentenek a társadalomra? Az Egyesült Államok-beli költségbecslések jelentős dollármilliárdokkal számolnak (1.ábra), ezért gazdasági szempontból is fontos e lelki kórképek okainak kutatása és a hatékony gyógykezelések megtalálása, arról nem is szólva, hogy egy társadalom humánumának fokmérője, hogy miként gondoskodik elesett tagjairól. A neurobiológia és pszichiátria jelentős fejlődésének köszönhetően ismereteink sokat gazdagodtak a lelki zavarok kialakulására és kezelésére vonatkozóan. Az elmúlt évek tudományos eredményei (amelyhez hazai kutatók is nagyban hozzájárultak - többen szerepeltek közülük a Mindentudás Egyetemén előadással: Freund Tamás, Gulyás Balázs, Hámori József, Kovács Ilona, Pléh Csaba, Tringer László, Vizi E. Szilveszter) megerősítik azt az álláspontot, hogy a pszichiátria a klinikai idegtudomány szerves részét alkotja. Különös fejlődést mutatott ezen belül a biológiai pszichiátria, elsősorban három tudományterület kialakulásának és technikai vívmányainak köszönhetően, amelyek: ((1) a molekuláris biológia (genetika, genomika (ld. Falus András előadását), proteomika, lipidomika (Vígh László szólt róla előadásában a Mindentudás Egyetemén)), (2) az élő emberben végezhető agyi képalkotó eljárások (CT, MR, fMR, PET, SPECT) és (3) a megismerés- (kognitív) pszichológia és idegtudomány.

Mindenekelőtt térjünk ki az agy és a lélek viszonyára. Ez természetesen filozófiai kérdés, és minden néző, hallgató vagy olvasó hitére, tudományos meggyőződésére, vallási beállítódására bízom, hogy az ábrán feltűnő változatok közül melyiket választja; mindegyik respektálandó. Lehetnek olyanok, akik azt vallják, hogy a léleknek nincs köze az agyhoz, attól teljesen független; esetleg kis ponton, egy csodálatos érintkezési felületen találkoznak; vagy közös területtel is rendelkeznek; Descartes azt mondta, "gondolkodom, tehát vagyok": a léleknek van agyállománya, a lélek az elsődleges; míg lehetnek olyanok, akik abban hisznek, hogy agyi biológiai folyamatok nélkül nincs lelki működés (animáció). Magam is ezt az erősen leegyszerűsített tételt vallom, amit úgy szeretek megfogalmazni, hogy "a lélek kötőszövete az agy". Klinikusként számos alkalommal szembesültem azzal a tragikus helyzettel, amely Alzheimer-kórban és egyéb szellemi-értelmi leépülésben fordul elő, és amely a következő mondattal jellemezhető: "Kétszeres elmúlás: a földi létben a lélek előbb múlik el, mint a test".

Animáció ^|1}| : "A lélek kötőszövete az agy"

A biológiai tényezők lelki zavarok és betegségek kialakulásában játszott szerepének egy lehetséges modellje szerint (animáció) az x tengelyen a különféle súlyosságú környezeti stresszhatások tűnnek fel; az y tengelyen az ép és a kóros állapot szaggatott vonala jelzi a biológiai védelem vagy esendőség szintjét. Abban az esetben, ha igen nagyfokú stressz éri az egyént (az animáción a középső behatás), még a legnagyobb biológiai védelemmel rendelkezők is kibillenhetnek egy időre lelki egyensúlyukból és a zavar bizonyos jeleit mutathatják. Amennyiben azonban a biológiai védelem vonala leesik, azaz a küszöb csökken és az egyén biológiailag esendővé válik, már kisebb méretű stresszbehatás is lelki zavart válthat ki. Természetesen léteznek minimális megpróbáltatások, amelyek még a biológiailag esendő egyénben sem vezetnek lelki megrendüléshez.

Animáció ^|2}| : A lelki zavarok kialakulása

Melyek ezek a stresszhatások? Széles körben végzett pszichológiai felmérések és kutatások alapján felállítottak egy súlyossági sorrendet (2. ábra), amelyben első helyen a házastárs vagy szeretett közvetlen személy elvesztése áll. Ezután a válás, házastársi/élettársi szétválás következik, majd a közeli hozzátartozó halála. Az egyént érintő súlyosabb betegség vagy sérülés után kissé meglepően a házasság szerepel stressztényezőként, ráadásul még a munkahely elvesztése előtt áll súlyossági sorrendben. Nos, a házasság általában örömteli esemény (az persze más kérdés, hogy mivé válik azután esetleg), de hangsúlyozni kell, hogy a stresszelmélet szerint a szervezetet érintő változás, az egyed addigi egyensúlyi, megszokott állapotából való kibillenés a fontos. A házasság pedig az állandóságból, addigi egyensúlyi helyzetből való elmozdulás, igaz, pozitív irányban.
Egyes agyi területek különböző pszichológiai és idegrendszeri funkciókhoz köthetők nagy általánosságban (mozgás, érzés, látás, hallás, gondolkodás, ítéletalkotás, beszéd, emlékezés, érzelem, öröm, félelem - 3.ábra); ezekről már történt említés a Mindentudás Egyetemén (lásd Freund Tamás, Gulyás Balázs, Hámori József, Kovács Ilona, Pléh Csaba, Vizi E. Szilveszter előadásait). Az egyes agyterületek az elemi egység, az idegsejt nyúlványaiból összeálló pályarendszereken keresztül intenzív kétirányú összeköttetésben állnak, és ezen összeköttetések épsége elengedhetetlen az agy normál működéséhez.

II. Az idegsejtek közötti párbeszéd

Többféle kémiai ingerületátvivő anyagot (neurotranszmittert) ismerünk: ilyen az acetil-kolin, a dopamin, a szerotonin, a noradrenalin, a glutaminsav, a gamma-aminovajsav. Vizi E. Szilveszter beszélt egy ilyen anyagról, a dopaminról, amely tirozin-aminosavból képződik több lépésben a sejtben, és az idegsejtnyúlvány (axon) végződésében vezikulákban, hólyagocskákban raktározódik (animáció). Innen az ingerület megérkezésekor felszabadul, majd a résben eljutva a fogadó célsejthez annak kötőhelyein (receptorain) kifejti hatását, átadja az ingerületet, azaz beindítja (vagy éppen leállítja) a célsejt működését a kötőhelyhez kapcsolt G-fehérje segítségével. A dopamin (miként egyéb neurotranszmitter) távolabbi területekre is eljuthat, elfolyhat és kifejtheti hatását (nem szinapszishoz kötött jelátvitel): ennek kiderítésében magyar kutatónak (Vizi E. Szilveszter) nagy szerepe volt. A dopamint, miután küldetését elvégezte, egy szállító fehérje (transzporter) a sejthártyán keresztül visszajuttatja a küldő sejtbe, mely visszaveszi (reuptake), majd különféle enzimek (monoamin-oxidáz, katekol-O-metiltranszferáz - COMT) révén lebontódik.

Animáció ^|3}| : A dopaminszinapszis

A neurobiológiai kutatások (itt büszkeséggel említhetjük, hogy a magyar neurobiológiai iskola nagy nemzetközi hírnévnek örvend) azt jelzik, hogy az idegsejtek intelligens párbeszédét biztosító és fentebb felsorolt kémiai ingerületátvivő anyagoknak szerepük van a pszichés zavarok és betegségek kialakulásában, azaz éppen azt a biológiai védelmet vagy esendőséget jelenthetik, amelyről az előzőekben szó volt. Egészséges működésük sok helyen sérülhet (termelődés, felszabadulás, szállítás, kötődés, lebontás), ami az élettel járó "amortizációval" (pl. betegség, öregedés), külső mérgező behatással (pl. kábítószer) is összefüggésbe hozható, de genetikai hiba is okozhatja. Amikor egyes pszichés betegségek genetikai megalapozottságáról beszélünk, sok gén együttes hatására gondolunk (animáció).

Animáció ^|4}| : A lelki betegségek genetikája

A gének (a-f) fehérjéket kódolnak, amelyek agyi élettani működések alapját képezik. E működések pszichológiai vonásokat eredményeznek (1-3), amelyek különleges kombinációjából adott esetben betegség-tünetcsoport (A, B) alakulhat ki. Természetesen mindezt környezeti, epigenetikus hatások tovább bonyolítják. A személyiség, de a pszichés zavarok sokszínűsége is éppen a sokféle génnek, illetve azok megváltozásának együttes befolyásából keletkezik. Ha a kémiai jelátvitel alkotóelemeit tekintjük, megváltozhat egyes itt részt vevő fehérjék (receptor, transzporter, bontóenzim) genetikai kódja, esetleg egy aminosav kicserélődésével egy másik térszerkezetű és működésű fehérje képződik, amely adott esetben idegrendszeri, következésképp pszichológiai működésváltozást eredményezhet. Csak egy példa a már említett egyik dopaminlebontó enzim (COMT) genetikai kódjának módosulása (guanin-adenin), amely valin-metionin aminosavcserével jár. A metionin változatú enzim négyszer gyengébb a valin-változatnál és nem képes hatékonyan elbontani a dopamint a homloklebenyben. A homloklebeny szinte fürdik a dopaminban, ami bizonyos fokig kedvező az egyén számára: fürgébb, hatékonyabb és rugalmasabb az észjárása - és mindez genetikailag kódolt.

A dopamin, noradrenalin és szerotonin kémiai ingerületátvivő anyagok, átfedésekkel bár, de bizonyos agyi és pszichés működésekhez jobban köthetők (4. ábra). Ilyen a dopamin szerepe az örömérzetben (örömközpont), a jutalmazási működésekben, a célirányultságban, a kivitelező funkciókban (elülső homloklebeny), de átfedéssel az energiaállapotban, mozgásban, hajtóerőben, étvágyban és szexuális funkciókban is. A szerotonin az agresszióban, ingerlékenységben, feszültségérzésben, szorongásban egyfajta visszafogó neurotranszmitter, míg a noradrenalin az éberségi szint fenntartásában, a figyelemben, memóriában és szociális működésekben játszik inkább szerepet. Ezen kémiai ingerületátvivő anyagok megváltozása hangulatzavarokat is eredményezhet, amelyek közül legismertebb a depresszió, a kedélyvesztés.

Valószínű, hogy kedélyvesztésnek felel meg az évszázadokkal ezelőtt leírt "hét főbűn" egyike, a restség (latinul: accidia), amely Dante Isteni színjátékában a Purgatórium beosztásában szerepel (animáció), de Hieronymus Bosch asztalképén is látható a madridi Prado Múzeumban. A közfelfogásban tehát a tunyaság, restség, lustaság, tettrekészség és érdeklődés hiánya bűnnek számított, de felvetődik a kérdés: tehet az egyén arról, ha depresszióba esik? A félreértés máig hat, hiszen gyakran még a környezete, hozzátartozója is sarkallja a depressziós személyt, hogy "szedd össze magad", "csak akarni kell". Súlyos tévedés a depressziót jellemgyengeségnek tartani; a depresszió nem jellemhiba, ami esetleg akarattal helyrehozható, hanem betegség, amit kezelni kell és szerencsére lehet is, erre pszichoterápiás és gyógyszeres eszközök egyaránt rendelkezésre állnak. Milyen is a depresszió és mik a tünetei? Költőibben nehéz megfogalmazni, mint ahogyan Juhász Gyula (5. ábra) tette Melankólia című versében:

          Melankólia

Mint a bűvös vesszőt vesztett varázsló,
Úgy révedek szét a tarlott világon,
Rossz álom kútjából az égre nézek,
A részvétlen és hűvös csillagokra.
Megborzadok magánytól, messzeségtől,
Magamtól s állok a múlás szelében:
A rémülettől nem tudok beszélni
S a félelemtől nem bírok dacolni.
A megrontó kivette szívemet
S egy könnyes, véres követ tett helyébe.
A kezem nyújtom kapkodón, hiába
A mindörökre elment kedv után,
S úgy búcsúzom mindennap a világtól,
Hogy, jaj, holnap megint ráébredek még,
Reménytelenség lett a végtelenség.

Animáció ^|5}| : Dante: Isteni színjáték

A hangulatzavarok többféle formában fordulnak elő (6. ábra). Legismertebb az egypólusú depresszió, amikor csak a kedélyvesztés időszakai jelennek meg; rendszerint többször az élet során (az ábrán a hangulatvonal jelentősen leesik, negatív irányba tér ki). Amikor depressziós megbetegedésről beszélünk, rendszerint ezt értjük rajta. (A Mindentudás Egyetemén korábban Tringer Lászlótartott előadást a depresszióról). Más jellegű az a kedélyzavar (kétpólusú I), amikor a hangulatvonal negatív elmozdulása mellett éppen ellenkező, tükörszerű, pozitív irányú nagyobb kilengés tapasztalható. Ez a mánia, a kitörő jókedv, szétziláltan felgyorsult tevékenység és sokszor kritikátlan viselkedés időszaka, amely szintén gyógykezelést igényel. Ezzel szemben a kétpólusú II hangulatzavarra a depresszió mellett csak kisebb hangulati emelkedés jellemző egy időszakban (hipománia), amely esetleg még a szakemberek előtt is rejtve maradhat. Ekkor az egyénnek minden könnyen megy, jó a közérzete, felfokozott aktivitású, tevékeny, kevés az alvásigénye, alkotó periódusban van. Az utóbbi évek klinikai kutatásai azt jelzik, hogy különösen ez a betegségpopuláció veszélyeztetett az öngyilkosság szempontjából. Lehetséges olyan változat is, amelyben mind a hangulatcsökkenés, mind az emelkedés csak kisebb mértékű; ezek a hangulatingadozást mutató kiegyensúlyozatlan személyek. Létezik enyhébb fokú depresszió is, amely típusosan hosszan, évekig tart. Megjegyzendő, hogy a kétpólusú betegségek előfordulása tudományos felmérések szerint harmincszor gyakoribb a művészvilágban (különösen a kétpólusú II és a hangulatingadozás), a kiemelkedő tehetségű és kreativitású költők, írók, festők, zeneszerzők körében.
Állatkísérletes és emberből származó adatok utalnak arra, hogy az agyi szerotoninnak szerepe van a depresszió kialakulásában. A szerotonin előanyaga a triptofán nevű aminosav, amelyet speciális és ellenőrzött körülmények között meg lehet vonni az étrendből (triptofán-mentes aminosavkeverék - animáció). Az tapasztalták, hogy egyensúlyban lévő, tünetmentes depressziós betegekben triptofánmegvonásra (azaz szerotoninhiányra) a depressziós tünetek kiújultak, amit klinikai tünetbecslő skálával számszerűen lehetett igazolni. Az agyi szerotoninműködés zavarára egyéb adatok is utalnak (végtermékkoncentráció eltérés az agy-gerincvelő folyadékban, receptor- és transzportermegváltozások az agyszövetben stb.).

Animáció ^|6}| : A szerotoninmegvonás és a depresszió

A melankóliás kedélyvesztés lelkiállapotát hűen fejezheti ki számos művészi alkotás az irodalmi példákon túlmenően is, például Csajkovszkij Melankolikus szerenád című műve vagy a szegedi festőművész Fekete Miklós alkotása, a Melankólia (7. ábra.).

Audió ^|7}| : Csajkovszkij: Melankólikus szerenád (részlet)

III. A depresszió kezelése

Amennyiben az előbb vázolt adatok értelmében feltesszük, hogy a szerotonin ingerületátvivő rendszer működése nem kielégítő az agyban, olyan kémiai lehetőségeket kell találni, amelyek helyrehozzák. Szerencsére az innovatív ipari és akadémiai-egyetemi gyógyszerkutatás-fejlesztések hatékony molekulákat biztosítanak erre a célra. Kiemelendő, hogy a hazai gyógyszeripar igen nagy hagyományokkal rendelkezik e tekintetben, s ez az innovatív kutató-fejlesztő hagyomány lankadatlanul folyik tovább új és tökéletesebb gyógyszerek megtalálására a különféle idegrendszeri betegségben szenvedők megsegítésére. Egy alulműködő (depressziós) szerotoninszinapszist ábrázol a következő animáció (animáció). A kép bal oldalán az információt küldő idegsejtvégződés membránjában egy szerotonint szállító fehérje (transzporter) látható fogaskerék formájában (boldog arckifejezéssel, mivel működik), amint az előzően a két sejt közötti résbe kibocsájtott szerotoninmolekulát (= 5HT, 5-hidroxi-triptamin) takarékos gazda módjára visszaveszi a végződésbe. Amint látható, relatíve kevés szerotoninmolekula van a résben és az a kevés is visszavételre kerül. Amennyiben most egy speciális munkaeszközzel (SSRI alakzat) megállítjuk a fogaskereket (arca haragos, mert nem működhet tovább), a szerotoninmolekula nem kerül visszavételre, és több jut belőle a fogadó idegsejt kötőhelyeire. Mindez azt jelenti, hogy az ingerületátvitel az egyik sejtről a másikra feljavul, hatékonyabbá válik, a szerotonin-működészavar megszűnik és a depressziós tünetek remélhetően javulnak, legvégül elmúlnak. Valóban, sok depresszió elleni gyógyszer működése értelmezhető ily módon, miként a szelektív szerotoninvisszavétel-gátló (inhibitor) gyógyszereké is (ez az SSRI mozaikszó magyarázata, amely egyben a fogaskereket megállító munkaeszköz).

Animáció ^|8}| : A hangulatjavító gyógyszerek működése

A depresszió genetikai hátteréhez kapcsolódik egy megfigyelés a közelmúltból (animáció): Követéses vizsgálatban kimutatták, hogy azonos súlyosságú stresszteli életesemények hatására 21 és 26 év közötti személyeknél mintegy kétszeres gyakorisággal fejlődött ki depresszió azokban az egyénekben, akik a szerotonin visszavételét végző membrán szállító fehérje (transzporter) rövid változatát kódoló génnel rendelkeztek (ss, sl; s=short, l=long, rövid, hosszú allélek), szemben azokkal, akik a hosszú változatú génallél-összeállítást mutatták (ll). Amennyiben mindez beigazolódik további vizsgálatokban is (már vannak megerősítések), rendelkezünk egy lehetséges agybiológiai "fogékonysági" tényezővel negatív érzelmi állapot iránt, azaz a rövid szerotonintranszporterrel rendelkező személyek esendőbbek a depresszió kialakulásának szempontjából.

Animáció ^|9}| : A génektől függő depresszió

Ahogy már említettem, a halhatatlan kreatív géniuszok körében a kétpólusú hangulatingadozás előfordulása nem ritka. Feltehetően ilyen vonásokat mutatott a költőfejedelem Johann Wolfgang Goethe is. Mintha érezte volna ezt a kettősséget. Egy költeménye a páfrányfenyő (8. ábra) hasított leveléről szól:

 

Ginkgo biloba

E falevél, mi kertemben
Keletről jött adomány,
Titkát átvitt értelemben
Ízleli a tudomány.

Van-e oly teremtett lélek,
Mely önmagát szétszeli?
Kettő lesz, de attól félek,
Bárki egynek észleli.

Ily kérdésre válaszomból 
Kétséget tán nem hagyok;
Nem érzed-e a dalomból,
Egy, ám kettőzött vagyok.

         Janka Zoltán fordítása

A kétpólusú hangulatzavar biokémiai magyarázatában is szerepelnek az agyi ingerületátvivő anyagok eltérései, emellett azonban a fogadó sejt jelátviteli rendszere is kisiklik időszakosan, s így stabilizálni kell. Több egyéb gyógyszer mellett erre képes például a lítium. Az animáció a sejtmembránban elhelyezkedő transzportáló fehérje (C) működését mutatja, amint az a sejt egyik oldaláról a másikra futószalagszerűen szállítja a lítiumot szigorúan egy nátriumért cserébe. A lítium-nátrium csere fontos a terápiás hatékonyság szempontjából és az esetleges mellékhatás fellépésének kivédése céljából. A lítium kezelés (és más hangulatstabilizáló gyógyszerek adagolása is) hosszú ideig kell hogy tartson a depressziós vagy mániás időszakok kiújulásának megelőzése érdekében.

Animáció ^|10}| : Lítium-nátrium csere

IV. A félelem és a szorongás biológiai háttere

Caravaggio Medúzafej című festménye (9. ábra) hűen fejezi ki a rettenetet, félelmet: az ember szinte kővé változik, ha pillantása a kígyóhajú Medúza tekintetével találkozik. Ez rendre így is történt a mitológiai leírások szerint: kővé meredtek, akik közvetlenül Medúza szemébe néztek. Perszeusznak sikerült pajzsának tükréből tájékozódva elkerülni a végzetes közvetlen pillantást és így levágnia Medúza fejét.
A kutatások azt mutatják, hogy a félelem érzésének vezérlése meghatározott agyi központokban és azokat összekötő pályarendszerekben zajlik. Ezek közül kitüntetett szerep jut a mandulamagnak (amigdala, félelemközpont, ld. Gulyás Balázs Mindentudás Egyeteme előadása). A 10. ábra azt a kísérleti eredményt mutatja egyszerűsített formában, hogy a genetika miként befolyásolhatja a félelmi ingerekre adott agyi választ. A szerotonintranszporter már ismert rövid és hosszú genetikai változatai meghatározták, hogy a vizsgált önkéntes személyek mandulamagjában funkcionális mágneses rezonancia (fMR) eljárással mérve milyen fokú aktiváció jelent meg félelmi ingerekre. A rövid genetikai változatú transzporter nagyobb félelmi aktivációval járt együtt; közepes volt a kevert formában, míg a legkisebb válasz a tisztán hosszú transzporter esetében volt észlelhető.
A stresszesemények lehetnek extrém fokúak, szinte kibírhatatlan mértékűek. Ilyenek a természeti katasztrófák, háborúk, nemi erőszak vagy a koncentrációs táborok borzalmai. Ezt példázza Arnold Schönberg Egy varsói életbenmaradott című zeneműve. A mű felfoghatóan a "tengernyi" stressz zenei ábrázolása, ezt jelképezi a tengeri csikó képe a 11. ábrán. A tengeri csikó szimbolikusan szerepel itt, hiszen az agy memóriaközpontjának is ez az anatómiai neve (hippokampusz), amit alakbeli hasonlóságáról kapott.

Audió ^|11}| : Arnold Schönberg: Egy varsói életbenmaradott (részlet)

Modern képalkotó eljárásokkal (mágneses rezonancia, MR) elvégzett vizsgálatokkal azt az érdekes eredményt találták, hogy a harctéren (frontvonalon, harcban) eltöltött idő fordított kapcsolatot mutat az élőben mérhető hippokampusz-mérettel: minél hosszabb ideig volt a katona harci stressznek kitéve, annál kisebb méretű lett a hippokampusz térfogata az agyban és ún. "lelki sérülés utáni stresszbetegség" tünetei léptek fel (12. ábra).
Úgy tűnik, hogy állatkísérletekben is idült stresszhatásokra a hippokampusz térfogatcsökkenést mutat. Mi lehet a jelenség hátterében? A 13. ábra a hippokampusz (memóriaközpont) sejttípusait szemlélteti igen leegyszerűsítve. (A struktúráról Freund Tamásbeszélt a Mindentudás Egyeteme sorozatában). Az egyébként meghatározó méretű és jelentőségű, rajzon háromszög alakú piramissejtek nyúlványai stresszhatásra megkopnak, elveszítik kapcsolataikat, a sejt kisebb lesz. Másfelől a szemcsesejtek (amelyek normál körülmények között újraképződést mutatnak) is megfogyatkoznak stresszhatásra, azaz nem termelődnek újra. Kis kitérő, hogy míg a stressz gátolja a szemcsesejtek újraképződését, addig a tanulás serkenti. Állatkísérletekben akár a sejtek megkétszereződését is észlelték tanulási helyzetben. Ez is a folyamatos tanulás szükségességére hívhatja fel a figyelmet: foglalkozásától, társadalmi státuszától és élethelyzetétől függetlenül mindenkinek jó, ha tornáztatja az agyát, ha tanul, soha nem késő, és sosem szabad leállni. A Mindentudás Egyeteme sorozat is pontosan ezt a nemes célt, a folyamatos tanulást szolgálja.

V. A tébolyhoz vezető út

Milyen neurobiológiai folyamatokkal függhet össze a hasadásos elmezavar, a szkizofréniás téboly kifejlődése, amely típusosan a fiatal felnőttkorban kezdődik és élethossziglan tarthat? A 14. ábrán Salvador Dalí festménye, a Paranoid-kritikai magány látható. Valóban, szkizofréniában a paranoid, túlságosan gyanakvó gondolkodás, üldöztetéses téveszme gyakran jelen van, miként a magány is, hiszen az egyén elszakad a külvilágtól, a valóságtól. A hasadás típusosan az egyén és a külvilág között következik be. Emellett egyéb tünetek, a személy és a külvilág megváltozottságának érzése, külső ingerek nélküli hanghallások (hallucinációk), érzelmi elsivárosodás, bizarr viselkedésmintázatok, a gondolkodás elszegényesedése is jelen vannak. A betegség az emberiség 1 %-át érinti minden kultúrában.

 

A paranoid téboly másik szimbolikus illusztrációja a Black Sabbath együttes Paranoid című felvétele (15. ábra).

Audió ^|12}| : Black Sabbath: Paranoid (részlet)

A hasadásos elmezavar idegfejlődési elmélete szerint az anyai méhben az idegrendszer fejlődése során a sejtek vándorlása zavart szenved (animáció). A speciális szövettani festési technikával jelölt idegsejtek normális esetben (kék szín) a vándorlás során eljutnak az agykéreg szürkeállományának megfelelő rétegeibe (I-VI) és a fehérállományba, míg szkizofréniás agyban e sejtek (piros szín) nem érik el a megfelelő agykérgi rétegeket például a homlok- és halántéklebenyben. A következmény, hogy különféle agyterületek összeköttetése, pályakapcsolódása zavart szenved; egyes régiók (pl. homloklebeny, halántéklebeny, hippokampusz, félelemközpont, érzelemközpont) szétkapcsolódnak, ha úgy tetszik, 'hasadnak', nem lesz szabályozás az egyes területek között (pl. a belső beszéd ellenőrzése károsodik, az egyén külső hangnak tulajdonítja - ez a hallucinációs tünet).

Animáció ^|13}| : A szkizofrénia idegfejlődési elmélete

Az is kérdés, hogy miért a késő serdülő, kora felnőttkor a betegség kezdete? Egy lehetséges magyarázat, hogy ezen időszak igen érzékeny az idegsejtek összeköttetéseinek, a szinapszisoknak végső kialakulása szempontjából. A 16. ábra a szinapszisszám alakulását mutatja az életkor függvényében. Születés után a szinapszisok száma megemelkedik, elér egy csúcsértéket; szinte keresik egymást a sejtek kapcsolódás kialakítása céljából. A hatékony működés szempontjából lényeges szinapszisok konszolidálódnak és fennmaradnak, a céltalan, működés nélküli kapcsolatok pedig elsorvadnak. A szervezet megsemmisíti őket, nincs rájuk szükség, a dús burjánzás csak zavarná az életképesek működését (ld. gyümölcsfametszés a kertészetben vagy kukoricaegyelés). Ez a megritkítás pontosan a serdülőkor/fiatal felnőttkor időszakára esik. Lehetséges, hogy ebbe a (genetikailag) programozott megritkításba csúszik be valami hiba vagy környezeti tényező zavarja meg, és hasadásos elmezavar tünetei lépnek fel.

VI. "A legillőbb gyógyszer fénye dereng"

A különféle agyterületek szétkapcsolódásának, az elégtelen ellenőrzésnek tudható be, hogy hasadásos tébolyban a már ismert dopamin kémiai ingerületátvivő anyag eltérést mutat: a rendszer kileng, túllő a célon. A nemzetközi és hazai akadémiai-egyetemi, illetve ipari gyógyszerkutatás-fejlesztések révén ezt a dopaminkilengést is kedvezően lehet befolyásolni, a szkizofréniás betegek hosszútávú gyógyszeres kezelése sokat javult az elmúlt időben. Hatékonyabb és kevesebb mellékhatást okozó szereket sikerült kifejleszteni, amelyek a rutin klinikai gyakorlatban elérhetőek. A közeljövőben megjelenhet az egyén genetikai jellegzetességeit, molekuláris kémiai sajátosságait is figyelembe vevő gyógyszeres kezelés beállítása (farmakogenetika). A 17. ábra saját vizsgálatunkból származik. Hasadásos elmezavarban szenvedő betegek másként reagáltak szkizofréniaellenes gyógyszerre (dopaminkötőhely-gátlóra) attól függően, hogy milyen volt a dopamin 3-as típusú receptoruk genetikai kódja. A receptor szerin-glicin aminosav változatai közül a szerin típusú betegek rosszabb terápiás választ adtak, mint a glicin típusúak.

Michel de Nostredame (Nostradamus, 1503-1566) francia orvos, asztrológus a Próféciákban négysoros versekben jövendölt a világ elkövetkezendő eseményeiről (18. ábra). Hadd álljon itt a vége felé (de nem a világvége felé!) egy saját négysoros jövendölésem Nostradamus stílusában, amely a farmakogenetika lehetséges eljövetelét jelzi:

Interjú a tágas félhomályban,
Majd színes pöttylemez fölé mereng;
Betege génföldrajza nyomában
A legillőbb gyógyszer fénye dereng.

Legvégül pedig az emberi agykéreg dopamintartalmát mutatnám be (19. ábra), ahogyan az a legnagyobb mennyiségben a homloklebenyben található és ahogyan csökken (ezt szürke színskála jelzi) a hátsóbb területek felé. Már szó volt róla, hogy a gondolkodás épsége, rugalmassága és frissessége függ tőle. Mit kívánhatnék zárásként? Mindenkinek nagyon jó egészséget, derűt, bölcs életszemléletet, alkotó fantáziát és friss, fürge észjárást, miként az Paisiello A sevillai borbély című vígoperájának részletéből sugárzik. Köszönöm a figyelmet az olvasónak!

Audió ^|14}| : Paisiello: A sevillai borbély (részlet)