Terminus 1 | Terminus 2 | Leírás |
1-es típusú cukorbetegség (IDDM) |
|
Az autoimmun betegségek egyike. Az ilyen típusú cukorbetegségben a hasnyálmirigy inzulint termelő sejtjei (béta-sejtek) elpusztulnak, így megszűnik az inzulintermelés. |
adaptív immunrendszer |
|
Nem veleszületett immunrendszer, hanem "alkalmazkodni tudó", szerzett immunrendszer. Az adaptív immunrendszer életünk során tanulja meg az idegen kórokozók felismerését, tehát bármely új kórokozót képes felismerni. |
adaptív immunválasz, adaptív immunitás |
|
Az antigén-specifikus T- illetve B-limfociták által kialakított, klonalitáson alapuló immunválasz, amely az immunológiai memória kialakulását is biztosítja. Más néven szerzett immunitás. |
adenovírus |
|
Olyan vírusok, melyek leggyakrabban légzőszervi megbetegedést okoznak, pl. felső légúti hurut, croup, hörghurut, bronchiolitis (a kis légutak gyulladása) vagy tüdőgyulladás, de okozhatnak kötőhártyagyulladást, húgyúti- vagy gyomor-bélrendszeri gyulladást is. |
allergén |
|
Olyan antigén, amely a szervezett fokozott immunválaszát - allergiát, hiperszenzitivitási reakciót - vált ki. Fertőzést általában nem okoz. Ilyen anyagok forrása pl. a virágpor, állati szőr, különböző ételek (tojás, bab, dió, egyes halak) stb. |
allergiás immunreakció |
|
Azonnali túlérzékenységi (hiperszenzibilitási) folyamat. |
antibakteriális peptid |
|
baktériumok elpusztítására képes peptidek. Természetes elemei a sok fajban megtalálható veleszületett immunitásnak. Ilyenek például a b-defenzinek |
antigénprezentáció (antigénbemutatás) |
|
A patogének, illetve különböző molekulák feldolgozása, a fehérjéinek peptidekre bontása és a sejtmembránon MHC-molekulákkal való együttes megjelenítése az antigénbemutató sejtek által. A T-limfociták kizárólag az antigénbemutató sejtek MHC-molekuláin megjeleno peptideket, vagyis az MHC-molekula és a peptid komplexét ismerik fel. |
antigén-prezentáló sejt |
|
A patogén/antigén felvételét, feldolgozását és MHC-molekulákkal való együttes bemutatását végző sejtek. Ide tartoznak az MHC II molekulákat állandóan kifejező ún. professzionális antigénbemutató sejtek: monociták, makrofágok, dendritikus sejtek és B-limfociták, illetve az MHC I molekulákat kifejező magvas sejtek, melyek adott esetben (pl. vírusfertőzés, tumorossá fajulás) célsejtekké válhatnak. |
antitest |
|
Ellenanyag, immunglobulin, Ig. A B-limfociták aktiválása eredményeként kialakuló plazmasejtek által termelt két nehéz (H) és két könnyű (L) láncból álló, S-S hidakkal kovalensen kapcsolt, ellenanyag-aktivitású, gamma-mobilitású globulin. Egy H és egy L lánc variábilis része együtt képes az antigén specifikus megkötésére. |
autoantitest |
|
A szervezet saját anyaga ellen képződött ellenanyag. A szervezet által termelt antitest fajlagos módon reagál a szervezet saját sejtjeivel, szöveteivel. Az autoantitest jelenléte önmagában még nem jelent betegséget, de az autoimmun betegségek esetén a vérben a legtöbb esetben megtalálhatók. Az autoantitestek mennyisége és specificitása bizonyos autoimmun betegségekre jellemző lehet. |
autoimmun betegség |
|
Autoimmunitásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az immunrendszer a szervezet saját alkotóelemeit "idegennek" érzékeli és azok elpusztítására törekszik. Autoreaktív limfociták (T- és B-sejtek) által indukált folyamat, amely saját sejtek, szövetek károsodásával járó, krónikus gyulladást eredményez. Szisztémás és szervspecifikus formái ismertek. |
B-limfocita (B-sejt) |
|
A fehérvérsejtek egyik altípusa, mely alapvető szerepet játszik a szervezet humorális immunitásában. A B-limfociták a csontvelőben képződnek, amelyek antigénreceptorát kovalensen egymáshoz kötött két nehéz és két könnyű láncot tartalmazó antitest molekula alkotja. Mint professzionális antigénprezentáló sejtek részt vesznek az antigének feldolgozásában és a T-sejtek számára való bemutatásában is. |
citokinek |
|
Hírvivő molekulák, a sejtszintű molekuláris szabályozás résztvevői. Nem antigénspecifikus, gyakran többfunkciós molekulák, melyeknek sokrétű szerepe van az immunválasz sejtjei közötti és más sejtekkel való kölcsönhatásban. Kis koncentrációban fordulnak elő, biológiai hatásuk nagy. |
citotoxikus T-sejt |
|
A fajlagosan felismert célsejt (tumor, vagy vírussal fertőzött sejt) elpusztítására alkalmas effektor T-limfocita. |
defenzinek |
|
"Endogén antibiotikumok", a veleszületett immunitás fontos elemei. A defenzinek antimikrobiális hatású peptidek, melyek Gram-negatív és Gram-pozitív baktériumok, saválló bacilusok, gombák, burkos vírusok és protozoonok ellen nyújtanak azonnali védelmet. A veleszületett immunrendszerhez tartoznak, és többek között az emésztőrendszer hámsejtjeiben, a tüdőben, a bőrben, a csontokban és a granulocitákban termelődnek. |
dendritikus sejt |
|
Csontvelői eredetű, professzionális antigénbemutató sejt, amely elsősorban a nyirokszövetek illetve nyirokszervek területein található meg. A T-sejt válasz leghatékonyabb stimulátora. |
Erlich, Paul (1854-1915) |
|
1900-ban Paul Erlich vetette fel először, hogy a sejtek felszínén levő antigén receptorok és a keringésben kimutatható, az antigént fajlagosan felismerő ellenanyagok azonosak lehetnek. Ebben az időben még sem az egyes immunkompetens sejttípusok, sem az ellenanyag szerkezete nem volt ismert. A zseniális jóslatot a későbbi megfigyelések igazolták, és az módosításokkal ma is érvényes. Paul Erlich fedezte fel az első antibiotikumot. 1908-ban kapott Nobel-díjat az immunológia területén végzett kísérleteiért. |
fagocita |
|
Falósejt. Más sejteket bekebelező illetve elpusztító sejt. |
fagocitózis |
|
Az a folyamat, melynek során a falósejtek baktériumokat és egyéb anyagokat kebeleznek be és enzimjeikkel megemésztik azokat. |
granulocita |
|
A vérben található fehérvérsejtek több mint 90%-át kitevő, vörös csontvelő-eredetű sejtek, melynek egyes alcsoportjai különböző festékekkel színezhető szemcséket tartalmaznak. Fajtái: i) a neutrofil granulociták (a granulociták közel 70%-a) fő tevékenységük az idegen anyagok azonnali felvétele, elpusztítása. ii) eosinofil granulociták - allergiás és parazitás betegségek, ill. gyulladás során jelentősen megszaporodnak iii) bazofil granulociták - a legkisebb számban jelenlevő sejtek - az allergiás reakciók vérben található effektorsejtjei. |
hiperszenzitivitás |
|
Túlérzékenység, abnormálisan fokozott mértékű immunválasz következtében kialakuló állapot, amely effektor mechanizmusok aktiválása révén általában gyulladáshoz és/vagy szöveti ártalomhoz vezet. |
HIV vírus |
|
HIV (Human Immunodeficiency Virus, magyarul emberi immunhiány-előidéző vírus) embert fertőző vírus, az AIDS nevű betegség kórokozója. A retrovírusok közé tartozik, és az emberi immunrendszer fontos elemét, a T-limfocitákat támadja meg. Az éveken át fennálló fertőzés alatt elpusztítja, védtelenné teszi a szervezetet más betegségekkel szemben. |
hízósejt |
|
Csontvelői eredetű, a basofil granulocitához morfológiailag és funkcionálisan igen hasonló, de eltérő fejlődésű sejttípus. Az allergiás reakciók fő effektor sejtjei. |
humorális immunválasz |
|
Ellenanyag-közvetített immunválasz. Az immunválasznak az a formája, melyben az effektor funkció(ka)t az antigénnel komplexbe került ellenanyagmolekulák váltják ki. |
immungenomika |
|
Genom alapú immunológia, az immunológiai folyamatok genomikai módszerekkel történő vizsgálata. |
immunhiány |
|
Az immunrendszer csökkent mértékű működése. Oka lehet örökölt hibás gén, vagy különböző hatások következtében kialakuló defektus - ez utóbbi a szerzett immundeficiencia. |
immunizálás |
|
Immunitást eredményező folyamat kiváltása, így pl. fertőző betegségekkel szemben védettség kialakítása védőoltás segítségével. |
immunrendszer |
|
Az immunrendszer a szervezet veleszületett és szerzett védekező rendszer, egy adott antigén hatására kialakuló, az esetleges fertőzés elleni védekezésben részt vevő sejtek, szövetek és szervek együttese. |
Janeway, Charles (1943-2003) |
|
A XX. század második felének kiemelkedő immunológusa, aki az antigénprezentációban fontos szerepet betöltő nyúlványos dendritikus sejtek funkcióját új megvilágításba helyezte. Bizonyította a veleszületett immunrendszer elengedhetetlen szerepét az adaptív immunválasz kialakításában. Kimutatta, hogy az antigénbemutató sejtek membránján ún. mintázatfelismerő receptorok találhatók, melyek a kórokozók (baktériumok, vírusok, gombák) felszínén megjelenő molekuláris mintázatokat (pl. ismétlődő zsír- és cukor-alegységeket) ismernek fel. |
komplementrendszer |
|
A vérben és különböző testnedvekben inaktív állapotban jelenlévő, egymással láncreakcióban reagáló komponensek rendszere. Számos kórokozó, valamint az antigén-ellenanyag komplexei aktiválhatják e rendszert, és ez a kórokozók pusztulását eredményezi. |
limfociták |
|
Kerek, nagymagvú, 8-10 mm átméroju fehérvérsejtek; az immunrendszer működésének alapvetően fontos sejtes elemei. A csontveloi eredetű B-limfociták felszínén jelenlévo antigénreceptor (BCR) immunglobulint és jelátvivo (a és b) láncokat tartalmaz. A csontvelo után a timuszba jutó, ott érő és szelektálódó T-limfociták felszínén kifejezodo antigénreceptorok (TCR) kovalensen kapcsolt antigénfelismerő fehérje-láncokat és az ahhoz asszociálódó jelátvivo komplexet tartalmaznak. A limfociták harmadik csoportja - a "null-sejtek" - sem BCR-t sem TCR-t nem hordoznak; ezek a természetes ölősejtek (NK-sejtek). |
makrofágok |
|
Monocita eredetű, szövetekben található sejtek, melyek gyakran nyúlványokkal rendelkeznek Képesek bekebelezni és megemészteni a szervezetbe bekerülő idegen anyagokat, így igen fontos szerepük van a szervezet fertőzésekkel szembeni védekezésében. Fontos antigénbemutató sejtek. |
Mecsnyikov, Ilja (1845-1916) |
|
A 20. század elején Párizsban, a Pasteur Intézetben dolgozó orosz biológus, aki mikroszkópos vizsgálatokkal először mutatta ki, hogy egyes fehérvérsejtek - a makrofágok - fagocitózisra képesek. Azt kutatta, hogy a joghurtban található baktériumok miként járulhatnak hozzá az élet meghosszabbításához. Sikerült bebizonyítania, hogy a joghurt rendszeres fogyasztása hasznos az emberi szervezet számára, mivel a benne lévő "jó" (hasznos) baktériumok megakadályozzák a bélben mérgező anyagokat gyártó "rossz" (fertőző) baktériumok elszaporodását. Ezért a munkájáért 1908-ban Nobel-díjjal tüntették ki. |
memóriasejtek |
|
Az elsődleges immunválasz során kialakuló hosszú életű T- és B-limfociták, amelyek másodszori, vagy az azt követő antigéninger nyomán gyors immunválaszt eredményeznek. A védőoltások éveken vagy évtizedeken át tartó hatása az így kialakuló immunológiai memóriának köszönhető. |
MHC-molekula |
|
Az MHC- (Major Histocompatibility Complex - fő szövetösszeférhetőségi komplex) molekulák onnan kapták a nevüket, hogy először a szövet- és szervátültetések kapcsán fedezték fel őket, mint olyan antigéneket, amelyek elsődlegesen kiváltják a beültetett idegen szerv kilökésére irányuló immunfolyamatokat. Az MHC-molekuláknak két fő típusát ismerjük. Az MHCI molekulák minden magvas sejten, az MHCII molekulák konstitutív módon az ún. professzionális antigénbemutató sejtek felszínén vannak jelen. Fő fiziológiás feladatuk a sejt által feldolgozott antigének peptidjeinek bemutatása a T-sejtek számára. |
multifaktoriális |
|
Több tényezőtől függő. |
neutrofil granulocita |
|
A neutrofil granulociták elsősorban a vérben találhatóak, a fehérvérsejtek közül elsőként jutnak a kórokozók behatolásának helyére, és részben elpusztítják azokat, részben gátolják a szaporodásukat. Fő feladatuk a fagocitózis és a felvett mikróbák elpusztítása, de citokintermelésük is jelentős. |
pajzsmirigy túlműködése (hipertireózis) |
|
A TSH receptora ellen termelődő autoantitest fokozhatja a pajzsmirigy működését |
parazita |
|
Élősködő. |
peptid |
|
A peptidek aminosavakból épülnek fel peptidkötéssel. Fehérjék részleges hidrolízise során is keletkezhetnek. Általában kevés aminosavból állnak (oligomer struktúrák). |
plazmasejt |
|
A fehérvérsejtek egyik típusa, melyek a B-limfocitákból alakulnak ki a segítő (helper) T-sejtekből származó faktorok hatására. Az átalakulás során a sejtplazma mennyisége megnő, a sejt megkezdi az ellenanyagok termelését. A plazmasejtek a humorális immunitás fontos szereplői. |
poliopeptid-lánc |
|
A polipeptid láncok az összetett, háromdimenziós struktúrával rendelkező fehérjék építőelemei, amelyben az aminosavak peptidkötéssel kapcsolódnak egymáshoz. Az élelem formájában megszerezhető három nélkülözhetetlen tápanyag egyike. |
reumás izületi gyulladás (Rheumatoid arthritis) |
|
Autoimmun betegség, melyben az izületeket, porcokat támadja meg az immunrendszer. Idült gyulladásos megbetegedés, melynek során az ízület belhártyája megvastagszik és akadályozza a normális működést. Az ízület és az ízület körüli képletek fokozatosan elpusztulnak. Megkülönböztetnek fiatalkorban jelentkező formát is. |
sclerosis multiplex (SM) |
|
A központi idegrendszert érintő kórkép, melyben az idegsejt nyúlványokat védő hüvely pusztulása az idegsejt ingerületvezetésében megnyilvánuló működészavart és később károsodást okozza. Bizonyos esetekben autoimmun folyamatok mutathatók ki a betegekben. |
segítő T-sejtek |
|
Az adaptív immunrendszer és az immunszabályozás központi sejtjei, melyek citokinek termelésük révén pozitív és negatív irányban befolyásolhatják számos sejt - köztük a B- és a többi T-sejt - aktivitását. |
szisztémás lupus erythematosus (SLE) |
|
A szisztémás autoimmun betegségek közé tartozik, melyet a bőr és a belső szervek gyulladásos elváltozása jellemez. |
természetes ölősejt |
|
A limfociták közé tartozik, antigén receptorral nem rendelkezik. Bizonyos tumorsejteket és vírussal fertőzött sejteket, nem MHC-függő kölcsönhatás révén képes elpusztítani, citotoxikus hatása révén. A veleszületett (természetes) immunválasz része. Igen fontos effektor szerepet játszik a daganatsejtek elleni védekezésben. |
T-limfocita (T-sejt) |
|
A limfociták T-sejt receptorral jellemezhető alcsoportja,. Az antigének peptiddé feldolgozott részeit csak MHC-molekulákkal együtt ismerik fel. Döntő szerepük van a saját/nem saját felismerésben. Feladatuk az immunszabályozásban és a citolitikus effektor funkciókban van. A T-limfocitáknak központi szerepük van a sejt-közvetített immunitásban is. |
veleszületett immunitás |
|
Természetes vagy natív immunitás. Öröklött védekezőképesség, elsősorban exogén kórokozókkal szemben. A szervezetbe jutó patogénnel a természetes immunrendszer állandóan jelenlévő elemei lépnek legelőször kapcsolatba. A kórokozó felismerésekor azonnal működésbe lépnek, ezért a természetes immunitás szerepe alapvető fontosságú a fertőzés tovaterjedésének gátlásában. Sejtes elemei közé sorolhatók a makrofágok, dendritikius sejtek, granulociták és hízósejtek, míg szolubilis alkotóelemei a kompementrendszer, az antibakteriális peptidek és egyes citokinek. Szolubilis és sejtmembrán molekulái jellegzetes mintázatokat ismernek fel a mikroba felszínén. A természetes immunrendszer különböző antigénfelismerő és -bemutató sejtjeinek aktiválása elengedhetetlenül fontos az adaptív immunválasz beindításában, míg a sejtekből felszabaduló faktorok döntő módon befolyásolhatják az immunválasz jellegét. |