-
1. ábra
|1|
-
2. ábra
|2|
-
3. ábra
|3|
-
4. ábra
|4|
-
5. ábra
|5|
-
6. ábra
|6|
-
7. ábra
|7|
-
8. ábra
|8|
-
9. ábra
|9|
-
10. ábra
|10|
-
11. ábra
|11|
-
12. ábra
|12|
-
13. ábra
|13|
-
14. ábra
|14|
-
15. ábra
|15|
-
16. ábra
|16|
-
17. ábra
|17|
-
18. ábra
|18|
-
19. ábra
|19|
-
20. ábra
|20|
-
21. ábra
|21|
-
22. ábra
|22|
-
23. ábra
|23|
-
Animáció: Azonnali védelem a természetes immunrendszer által
|1|
-
Animáció: Baktérium, vírussal fertőzött sejt lízise komplement által
|2|
-
Animáció:
|3|
-
Animáció: Limfocita-készlet kialakulása, állandó megújulása
|4|
-
Animáció:
|5|
-
Animáció:
|6|
-
Animáció:
|7|
-
Animáció:
|8|
Erdei Anna
Hogyan véd és mikor árt immunrendszerünk?
I. Az immunrendszer feladata
Az egészséges emberek valószínűleg csupán az ún. "immunrendszert erősítő" szerek hirdetéseiből értesülnek róla, hogy milyen fontos immunrendszerünk kielégítő működése. Elsősorban a különböző kórokozók leküzdésének fontosságára gondolunk ilyenkor; arra, hogy szervezetünk minél gyorsabban és hatékonyabban szabaduljon meg a betegséget okozó baktériumtól, vírustól, gombától vagy a különböző parazitáktól. Valóban, az immunrendszer legfontosabb feladata szervezetünk védelme és integritásának biztosítása. Mindez bonyolult folyamatok révén valósul meg, melyek során számos sejtféleség és különböző molekulák kölcsönhatása alakítja ki a megfelelő immunválaszt.
Tudjuk jól, hogy testünk számos pontján érhet "támadás": sok vírus cseppfertőzéssel, a légzőrendszer útján jut a szervezetbe, bizonyos betegségeket okozó baktériumok a táplálékkal kerülnek be, más kórokozók pedig sérülések kapcsán - például a bőrön át behatolva - fejtik ki káros hatásukat. Mindezek alapján érthető, hogy annak érdekében, hogy az immunrendszer kellő hatékonysággal és gyorsasággal vegye fel a küzdelmet az idegen behatolókkal szemben, az egész testet behálózó "hadsereggel" kell rendelkeznie, melynek katonái szervezetünk szinte bármelyik pontján harcra készen állnak. A katonai hasonlatot folytatva azt mondhatjuk, hogy különböző feladatra szakosodott, más és más "fegyverrel" rendelkező egységek veszik fel a küzdelmet a kórokozók különböző fajtái ellen, így a vírusok, a baktériumok, a különböző gombák és paraziták ellen. Erre azért van szükség, mert a kórokozóknak is eltérő, nagyon változatos eszközeik és kifinomult, ravasz módszereik vannak a gazdaszervezet károsítására, fertőzésére és az élősködésre. Nagyon fontos tehát, hogy megfelelő gyorsasággal és a megfelelő helyen alakuljon ki a válaszreakció.
II. Természetes immunitás
|}|
Azonnali védelem a természetes immunrendszer által
Az élővilág evolúciója során számos olyan mechanizmus alakult ki, amely az idegen behatolók nagyon gyors elpusztítását vagy hatástalanítását biztosítja, így akadályozva meg a kórokozó elterjedését, illetve nagymértékű elszaporodását a megtámadott szervezetben. Ismerve a káros mikrobák gyors szaporodási ütemét (például számos baktérium tömege 20 percenként megduplázódhat - persze ez a ráta függ a környezeti tényezőktől is: a hőmérséklettől, különböző tápanyagok jelenlététől, illetve hiányától stb.), a hatékony azonnali reakció a gazdaszervezet túlélése szempontjából alapvető fontosságú.
A kórokozó mikrobák (patogének) azonnali elpusztításában döntő szerepe van az ún. természetes vagy veleszületett immunrendszernek, amely a szervezetbe jutó kórokozót rögtön felismeri és elpusztítja. Ennek köszönhető, hogy sokszor észre sem vesszük a káros mikrobák támadását. A szervezet minden pontján állandóan készenlétben álló természetes immunrendszert különböző falósejtek (makrofágok, granulociták), melyek minden "útjukba kerülő" idegen anyagot, kórokozót bekebeleznek, a nyúlvánnyokkal rendelkező dendritikus sejtek, az ún. természetes ölősejtek (natural killer; NK), valamint a különböző testnedvekben jelenlévő komplementrendszer alkotják.
|}|
Baktérium, vírussal fertőzött sejt lízise komplement által
A testszerte mindenhol előforduló falósejtek bekebelezik és lebontják az idegen anyagot, míg a természetes ölősejtek a test szinte bármely pontján képesek megfelelő jelfogóik (receptoraik) segítségével felismerni, és ezt követően elpusztítani a gazdaszervezet vírussal fertőzött vagy tumorossá fajult sejtjeit. Az enzim-aktivitású fehérjékből álló komplementrendszert szintén azonnal aktiválja a legtöbb gazdaszervezet számára idegen anyag. E folyamat eredményeként apró lyukak keletkeznek a vírusok vagy baktériumok felszínén, ami a kórokozó oldódás (lízis) útján történő pusztulásához vezet.
Az immunrendszer evolúciójával kapcsolatos kutatások eredményeként ma már tudjuk, hogy az alacsonyabb rendű állatfajok, sőt a növények is rendelkeznek a természetes immunrendszer egyes eszközeivel (ez utóbbiről hallhattunk nemrég Klement Zoltán akadémikus előadásában). Ismert, hogy a rovarokban, a puhatestűekben, szivacsokban, csalánozókban is léteznek olyan sejtek és molekulák, amelyek elpusztítják, illetve elszigetelik a kórokozókat, továbbá olyan mechanizmusok is működnek, amelyek segítségével ezek a fajok is képesek megkülönböztetni és megvédeni a saját struktúráikat az idegentől. Az evolúció során tehát a természetes immunitás jelent meg először, de nagyon fontos szerepet játszik a magasabb rendű szervezetekben is.
III. Adaptív immunitás
Mi történik akkor, amikor valaki ránk tüsszent a villamoson, és az általunk beszívott levegővel influenzavírusok jutnak a tüdőnkbe? Tapasztalatból tudjuk, hogy nem minden esetben betegszünk meg egy ilyen "találkozás" után. Ez annak köszönhető, hogy az előbb bemutatott, állandóan készenlétben álló sejtek és molekulák megakadályozzák a kórokozó-fertőzést, lehetetlenné teszik a vírus nagymértékű elszaporodását.
|}|
Az adaptív immunrendszer aktiválódása
Vannak azonban esetek, amikor a tüsszentés eredményeként szervezetünkbe jutó kórokozó hatására másnapra-harmadnapra belázasodunk, és kialakulnak az influenzavírus által okozott tünetek. Ennek leggyakoribb oka az, hogy olyan nagy mennyiségű vírus jut a szervezetünkbe, aminek a leküzdésére a természetes immunrendszer elemei már nem képesek. Ekkor válik szükségessé a jóval bonyolultabb, de nagyon hatékony rendszer, az ún. adaptív vagy szerzett immunrendszer aktiválása.
A korábban számunkra észrevétlenül működő immunrendszerünk ilyenkor érzékelhetővé válik, fájdalmas nyirokcsomó-duzzanat, levertség, láz figyelmeztet létezésére. Az adaptív rendszer az evolúció során a természetes immunrendszerre épülve alakult ki a gerinces fajok megjelenésével egy időben. A korábban említettek közül a dendritikus sejtek és a makrofágok nagyon fontos szerepe az, hogy a kórokozó jellemző fehérjeszakaszait bemutatják ("prezentálják") az adaptív immunrendszer számára. Ez utóbbi kulcsszereplői a nyiroksejtek, melyeknek két fő típusa ismert: az ún. T- és B-limfociták. Ezek a nyiroksejtek milliárd, azaz: 1 000 000 000 különféle célpont felismerésére képes jelfogót (receptort) tudnak elkészíteni. A limfocitáknak ez a hatalmas méretű repertoárja, "fegyverkészlete" nem csupán a környezetünkben hasonlóan nagy számban előforduló kórokozók felismerését teszi lehetővé.
Az immunrendszer fantasztikus képlékenységét bizonyítja, hogy ez a repertoár olyan struktúrák felismerését is lehetővé teszi, amelyek elő sem fordulnak természetes környezetünkben - ilyenek például a különböző mesterséges úton előállított (szintetikus) anyagok. Nagyon sokáig nem tudták a kutatók megmagyarázni, hogyan alakulhat ki az immunrendszernek ez a "mindent felismerő" képessége. Nem véletlen tehát, hogy a múlt század közepétől kezdve az immunológiai vonatkozású Nobel-díjak többségét e sokféleség eredetének feltárásáért és az immunológiai felismerés molekuláris mechanizmusának megismeréséért adományozták a legkiválóbb tudósoknak.
IV. A milliárdnyi idegen anyag felismerésére képes limfocita-készlet kialakulása
Adaptív immunrendszer csak a gerinces fajokban alakult ki, ugyanis csak ezekben a szervezetekben jöhetett létre a nagyszámú idegen anyag felismerését biztosító limfocita-repertoár. Az evolúció során a halak kifejlődésével egy időben jelentek meg a limfociták, amelyek felszínén olyan, több fehérje-láncból álló jelfogó molekulák (receptorok) jelennek meg, amelyek képesek felismerni a legkülönbözőbb idegen struktúrákat, az ún. antigéneket. Ezt a kapacitást az biztosítja, hogy a milliárdos nagyságrendben keletkező limfocita-klónokon megjelenő receptorok más és más struktúra felismerésére képesek, vagyis különböző a fajlagosságuk.
|}|
Limfocita-készlet kialakulása, állandó megújulása
A sokféleség kialakulásának alapjaira, azokra az elegáns genetikai mechanizmusokra, amelyek ezt létrehozzák, a múlt század utolsó negyedében derült fény. Kiderült, hogy a receptor-láncokat kódoló gének a csíravonalban találhatók (vagyis abban a genetikai állományban, mely az ivarsejtekkel a nemzedékek között továbbadódik), és ismertté vált az is, hogy az antigén-kötésért felelős ún. variábilis részeket számos gén-szegmentum kódolja, amelyek véletlenszerűen átrendeződnek (rekombinálódnak) a limfociták egyedfejlődése során. A limfociták antigénkötő receptorának variabilitását elsősorban ezek az ún. szomatikus génátrendeződési folyamatok biztosítják. (Ma már tudjuk, hogy az embernek "mindössze" harminc-negyvenezer génje van, tehát könnyű belátni, hogy a milliárdnyi variábilis fehérje-szekvenciát nem kódolódhatják a csíravonal génjei, hiszen ehhez egy sokkal nagyobb méretű genomra lenne szükség.) Fontos kiemelni, hogy ez a folyamat kizárólag a limfocitákban, azok fejlődésének egy bizonyos szakaszában zajlik le; B-sejtek esetében a csontvelőben, T-sejtek esetében a másik központi nyirokszervben, a csecsemőmirigyben.
Bár antigén-dús környezetben élünk, nyilvánvaló, hogy a nagyméretű limfocita-készlet jelentős része "használatlan" marad, vagyis a sejtek többsége nem találkozik a "neki megfelelő" antigénnel. Ezek a sejtek 1-2 hétig keringenek a szervezetben, azután elpusztulnak. Mivel azonban az immunrendszer feladata az állandó védelem biztosítása, a repertoár mérete nem változhat. Ezért tehát a hatalmas méretű készletet immunrendszerünk nap mint nap előállítja.
V. Találkozás a kórokozóval - a pozitív klónszelekeció
|}|
Pozitív klónszelekeció - baktérium elleni védekezés
Ha kórokozó kerül a szervezetbe, akkor az adott patogén felismerésére képes receptort hordozó klónok (csupán néhány a milliárdból) felismerik az idegen anyagot, és aktiválódnak. Ez az ún. pozitív klónszelekció folyamata. Ennek eredményeként ellenanyagot (immunglobulint, rövidítve Ig-t) termelő sejtek, citotoxikus aktivitású vagy más, az immunválasz során fontos molekulákat (ún. limfokineket) termelő limfociták alakulnak ki, amelyek mind hozzájárulnak a kórokozó eltávolításához.
Az adaptív immunválasz egyik fontos jellemzője a nagyfokú fajlagosság (ezt a nagy méretű receptor-készlet biztosítja), a másik pedig az, hogy a szelekció során kiválasztott klónokból hosszú életű memóriasejtek is keletkeznek. Ez a mechanizmus biztosítja azt, hogy a kórokozó ismételt támadása esetén rövid idő alatt nagyon hatékony immunválasz alakul ki. Gondoljunk a gyermekkorban kapott védőoltásokra, amelyek gyakran egész életre szóló védelmet biztosítanak.
VI. A természetes és az adaptív immunrendszer egymásra épülése
Fontos hangsúlyozni, hogy a limfociták aktiválódása nem jöhet létre a természetes immunitás résztvevői, vagyis az idegen anyagot a szervezetbe jutáskor azonnal felvevő és feldolgozó makrofágok és dendritikus sejtek segítsége nélkül. Ezek a sejtek mutatják be a kórokozók bizonyos részeit a limfocitáknak, vagyis közvetítik az idegenről szóló információt az adaptív immunrendszer számára. A különböző sejtek kölcsönhatása az ún. másodlagos nyirokszervekben - például a nyirokcsomókban, mandulákban - zajlik le. Ennek a folyamatnak az eredménye a fajlagos ellenanyag-molekulák nagymennyiségű termelése, amelyek a szervezetet megtámadó kórokozóhoz kötődnek. Ez azért fontos, mert az így "megjelölt" vírust vagy baktériumot könnyen elpusztítják a természetes immunrendszer elemei: az aktiválódó komplement-láncreakció és a falósejtek.
|}|
A szervezetbe jutó kórokozó sorsa
VII. Az immunrendszer kisiklása: kóros immunfolyamatok kialakulása
Talán az eddigiekből is jól látszik, hogy mennyire bonyolult immunrendszerünk működése, és érthető, hogy kisiklása kóros folyamatok kialakulásához vezethet. Ilyen eset például, amikor az immunrendszer saját struktúrákkal szemben kialakult toleranciája megszűnik, különböző okok miatt a szervezet anyagait tekinti idegennek, és a saját sejteket, szerveket támadja meg. Ezek a folyamatok vezetnek az ún. autoimmun betegségek kialakulásához, amelyek a lakosság 6-7 %-át érintik.
Az egyik ilyen kórkép, a sclerosis multiplex esetében az idegrostokat védő fehérje- (mielin-) hüvely károsodik a saját anyagot megtámadó T-limfociták, makrofágok, ellenanyag-molekulák és a komplementrendszer működése következtében.
|}|
Autoimmun folyamatok I. - a sclerosis multiplex kialakulása
Az ún. sympathiás ophtalmia esetében az egyik szemet ért sérülés következtében a keringésbe jutott szemlencse-fehérje tölti be az auto-antigén szerepét. Ez a molekula az egészséges egyénben a keringési rendszertől elzártan található, és ezért korábban az immunrendszerrel nem találkozhatott. Így nem alakulhat ki tolerancia sem ezzel a fehérjével szemben - ellentétben a szervezet többi anyagával, amit az immunrendszer sajátnak fogad el és nem támad meg. (Ezek az immunreakciók többnyire ugyanúgy zajlanak le, mint akkor, amikor káros anyag - például kórokozó mikroba - ellen irányulnak.)
|}|
Autoimmun folyamatok II. - a sympathiás ophtalmia kialakulása
Az immunrendszer fokozott működése okozza az allergiás reakciók kialakulását. Ma már népbetegségnek is nevezhetjük ezt a túlérzékenységi reakciót, mivel minden ötödik embert érint.
Az allergia kialakulásában az adott egyén genetikai adottságai mellett a környezeti tényezők (az ún. allergének: pollen, házipor, állatszőr stb. jelenléte) és az immunrendszer szabályozó működésének zavarai is szerepet játszanak. Az allergiás reakció kulcsszereplői a vérben található bazofil leukociták és az elszórtan a test minden részében jelen lévő ún. hízósejtek, valamint az allergén hatására termelődő jellegzetes ellenanyag-molekulák (IgE típusúak). Az allergén hatására az IgE ellenanyag közvetítésével aktiválódnak a sejtek, ami az allergiás reakció jellemző tüneteit okozó anyagok (mediátorok) kiszabadulását eredményezi a sejtekből.
Ezek az anyagok - köztük például a széles körben ismert hisztamin - okozzák az allergiás reakció jól ismert és kellemetlen tüneteit: viszketés, tüsszögés, ödémás duzzanat, fokozott mirigy-elválasztás stb. A reakció kialakulásának gátlására elvileg több lehetőség is kínálkozik: i/ ha lehetséges, el kell kerülni az allergént (ez a leghatékonyabb), ii/ az allergénre specifikus IgE-termelésének gátlása, iii/ a sejtek aktiválásának gátlása, iv/ a már felszabadult mediátor-anyagok hatásának gátlása ("eső után köpönyeg").
Világszerte számos intézetben foglalkoznak allergiaellenes szerek fejlesztésével. Az ELTE Immunológia Tanszékén a hízósejtek aktiválódásának gátlását kíséreljük meg olyan kis molekulák alkalmazásával, amelyek az IgE-t megkötő receptorkomplex egyik láncához kötődve gátolják a sejtek aktiválását és a granulumok kiürülését.
Összefoglalva tehát elmondható, hogy az immunrendszer hatékony működését a szervezetünkben helyüket állandóan változtató vér- és nyiroksejtek, valamint különböző molekulák között kialakuló többrétű és többirányú kapcsolat biztosítja. Az immunrendszer a nem-sajátként felismert anyagokat (köztük elsősorban vírusokat, baktériumokat, gombákat) különböző pusztító mechanizmusok révén teszi ártalmatlanná, miközben immunológiai memória is kialakul az adott kórokozó ellen. Ennek a sok szinten szabályozott működésnek a kisiklása különböző (pl. genetikai vagy környezeti) tényezők hatására kóros folyamatok kialakulásához vezet, melyek közül leggyakoribbak az autoimmun folyamatok és az allergiás reakciók.
Gergely J., Erdei A.: Immunbiológia, Medicina Kiadó, 1998. (Második átdolgozott, bővített kiadás, 2000.)
Falus A.: Az immunológia molekuláris és élettani alapjai, Semmelweis Kiadó, 1998.
Petrányi Gy., Dobozy A., Gergely P., Pálóczi K., Szegedi Gy., Szemere P.: Klinikai immunológia, Medicina Könyvkiadó Rt., 2000.
Erdei A.: A komplementrendszer, az immunválasz végrehajtója, In: A Természet Világa, 1985. 5: 2.
Erdei A: A komplementrendszer, In: Természet Világa, 1992. november
Erdei A.: Antigénfelismerés, In: Élet és Tudomány, 1996. 51-52: 1616-1618.
Erdei A.: A komplementrendszer, In: Élet és Tudomány, 1997: CXXXIX.
Erdei A.: Kórokozók ellen kialakuló immunválasz - I. Védelem az extracelluláris baktériumok ellen, In: Élet és Tudomány, 1997: CXLVI.
Erdei A.: Kórokozók ellen kialakuló immunválasz - II. Védelem az intracelluláris baktériumok ellen, In: Élet és Tudomány, 1997: CLIII.
Az immunológusnak mi a véleménye a természetgyógyászat által alkalmazott biorezonanciáról? (Geller Tamás)
Sajnos, nem ismerem közelebbről, hogy milyen immunrendszeri működések esetleges változását vizsgálták biorezonancia hatására ill. azt, hogy mi lett az eredménye a kísérleteknek. Természetesen, ha referált, nemzetközi lapban jelenik meg ezzel kapcsolatos közlemény, azt szívesen elolvasom.
A természetgyógyászok által alkalmazott "biorezonancia" immunjavító ill. erősítő hatása kimutatható-e tudományos módszerekkel? (Sztanik Tiborné)
Bonyolult (in vivo) kísérleti rendszerekben bizonyos dolgokra választ lehet kapni, de ez még nem lenne bizonyíték arra, hogy emberben is hasonló hatású. In vitro körülmények között kísérleteket lehet végezni pl. arra vonatkozóan, hogy bizonyos ideig való kezelés után változik-e a limfociták proliferációs készsége, vagy a falósejtek tevékenysége, de ez megint csak távol van a valóságos "élethelyzettől".
Az adaptív immunrendszer memóriája átkódolható-e a jó működésre ill. bővíthető-e? (Sztanik Tiborné)
Immunizálással (ld. vedőoltások) bővíthető a memória. Ha az "átkódolás" azt jelenti, hogy az immunrendszer "elfelejt" egy korábban megszerzett "ismeretet" - ez már a tolerancia kialakításához hasonló probléma, próbálkozások erre vonatkozóan is vannak.
Miért csak egy évig tart az influenza elleni oltás hatása? Miért bénulnak meg tőle néhányan? (Molnár Katalin)
Azért tart a hatás csak egy évig, mert új, felszíni struktúrájukat megváltoztatott törzsek bukkannak fel, amire már nem vonatkozik a korábban megszerzett immunológiai memória (ritkán "visszatérhet" ugyanaz a törzs is, de ez csak akkor derül ki, ha már izolálták a vírust).
Egy orvosi lapban olvastam, hogy a rheumatoid arthritises betegek terhességük idejére átmenetileg tünetmentessé válnak. Mi ennek az oka? Mi játszódik le az immunrendszerben? Megjegyzés: az előadás nagyon érdekes és közérthető volt. Köszönjük. (Molnár Katalin)
Ennek magyarázata az, hogy egyes hormonok szintjének változása jó irányba "tolja el" az immunválaszt.
Én is köszönöm a dicsérő szavakat.
Ha a komplementrendszer a természetes immunitás része, ez jelenti-e egyben azt is, hogy a növényeknek és alacsonyabb rendű állatoknak is van ilyen enzimkaszkádja? És ha igen, milyen mértékű a hasonlóság a komponensek és a működés között (a humán komplementrendszerhez képest)? (Bián Tünde)
Nem, a növényeknek és az alacsonyabb rendű fajoknak nincs ugyanolyan komplementrendszere, mint pl. az embernek. De hasonló, kaszkádszerűen működő enzimrendszer pl. a rovarokban is létezik (fenoloxidaz-rendszer), ami a kórokozó körülzárását/pusztulását idézi elő, így akadályozva meg a terjedését.
A lelki kondíció befolyásolja a védekezőképességünket. Egy gondolati ugrással feltételezhető, hogy a neurohumorális rendszer (hypophysis, hypothalamus) elvben közvetítő szerepet játszik. Folynak-e erre vonatkozó kísérletek az Önök intézetében? (Molnár Miklós)
Biztos, hogy kapcsolatban van egymással az immun- az ideg- és a hormonrendszerünk, de még nagyon sok feltárnivaló van e téren. Intézetünkben nem folynak ezzel kapcsolatos kísérletek.
A szervezet második védelmi vonala a vér, mégpedig azért, mert a fehérvérsejtek bekebelezik a kórokozókat. Miért van az, hogy a fehérvérsejt-szám a normálistól hirtelen megugrik, ez a leukémia - a kérdésem pedig, hogy minek a hatására ugrik meg ez a szám? (toviri)
Sajnos néha bizonyos fehérvérsejt (limfocita) klónok kontroll nélküli burjánzásba kezdhetnek. Ennek több - köztük ismert és ismeretlen - oka lehet. Pl. gyakran rákkeltő (un. karcinogén) hatás (pl. sugárzás) éri a szervezetet és ez okozza a koros elfajulást.
Az allergiás betegség kialakulásában szerepet játszik a genetikai háttér, az immunrendszer működésének hibái és a környezeti tényezők. Mivel ezek közül igazából a környezeti tényezők változtak jelentősen az utóbbi évszázadban, elmondhatjuk-e, hogy a mai kor emberének jellemző betegsége, az allergia a környezetszennyezés miatt van? (pintyőke)
Biztosan döntő szerepe van a környezetváltozásnak is ebben.
Milyen végzettséggel lehet az ember immunológus kutató? (marc182)
Egyetemi végzettség szükséges: orvos vagy biológus diploma, ill. a "kutató"-státusz a PhD-fokozat megszerzése után következik.
A szervátültetéseket követő ún. "immunrendszergyengítést" lehet-e alkalmazni a sclerosis multiplex esetén, csökkentendő az autoimmmun reakciókat? (E.T.)
Javaslom, hogy klinikust kérdezzen meg ezzel kapcsolatban.
Az immunrendszer legfontosabb szerepe, hogy védelmet nyújt a különböző kórokozók - vírusok, baktériumok, gombák, paraziták - ellen. E bonyolult biológiai folyamatokban számos vér- és nyiroksejt, illetve molekula vesz részt, melyek között az immunreakciók során többrétű és többirányú kapcsolat alakul ki. Az így létrejövő immunválasz vezet a szervezet számára idegen és káros anyag elpusztításához. Bizonyos környezeti, öröklött és egyéb tényezők hatására azonban az immunrendszer működése károsodhat, és ilyenkor - például túlzott működése vagy a test saját anyagai ellen megindított reakciója miatt - a szervezetre ártalmas is lehet.
I. Az immunrendszer feladata
Az immunrendszer legfontosabb feladata szervezetünk védelme és integritásának biztosítása.
II. Természetes immunitás
A kórokozó mikrobák (patogének) azonnali elpusztításában döntő szerepe van az ún. természetes vagy veleszületett immunrendszernek, amely a szervezetbe jutó kórokozót rögtön felismeri és elpusztítja.
III. Adaptív immunitás
Az adaptív rendszer az evolúció során a természetes immunrendszerre épülve alakult ki a gerinces fajok megjelenésével egy időben. Kulcsszereplői a nyiroksejtek, melyeknek két fő típusa ismert: a T- és a B-limfociták.
IV. A milliárdnyi idegen anyag felismerésére képes limfocita-készlet kialakulása
A milliárdos nagyságrendben keletkező limfocita-klónokon megjelenő receptorok más és más struktúra felismerésére képesek, vagyis különböző a fajlagosságuk.
V. Találkozás a kórokozóval - a pozitív klónszelekció
Ha kórokozó kerül a szervezetbe, akkor az adott patogén felismerésére képes receptort hordozó limfocita-klónok felismerik az idegen anyagot, és aktiválódnak.
VI. A természetes és az adaptív immunrendszer egymásra épülése
A limfociták aktiválódása nem jöhet létre a természetes immunitás résztvevői, az idegen anyagot a szervezetbe jutáskor azonnal felvevő és feldolgozó sejtek segítsége nélkül.
VII. Az immunrendszer kisiklása: kóros immunfolyamatok kialakulása
Amikor az immunrendszer saját struktúrákkal szemben kialakult toleranciája megszűnik, autoimmun betegségek alakulnak ki. Az immunrendszer fokozott működése pedig allergiás reakciók kialakulásához vezethet.
