CERN
„Az egész univerzumot részecskék alkotják. De honnan származnak maguk a részecskék? A Részecskék Univerzuma című kiállítás célja, hogy a látogató szembesüljön a kortárs fizika nagy kérdéseivel és a legújabb felfedezésekkel, melyeket a CERN, az LHC és más gyorsítók tettek lehetővé.
A kiállítás innovatív installációi hozzásegítik a látogatót, hogy elmerüljön a részecskék magával ragadó világában, ahol eljuthat a végtelen nagy méretektől a végeérhetetlen kicsinyig, a Nagy Bummtól a mai napig. 
A rendhagyó dizájn szinte arra készteti a látogatót, hogy félretéve a koncepciókat elmélkedjen el olyan kutatási területekről, amik túlmutatnak hétköznapi tapasztalatainkon. 
A részecskéket megjelenítő fénylő gömbök interaktív állomásokként mutatják be a CERN kihívásait, a tudás megszerzéséért tett erőfeszítéseket, a számos nemzetközi együttműködést és a technológiai fejlesztéseket, amelyek lehetővé tették ezt a hihetetlenül merész vállalkozást. Rendszeres időközönként látványos videofilm összegzi az univerzum történetét.”

Ez a leírás található a Genf melletti Részecskefizikai Kutatóközpont honlapján, a 2010 nyarán megnyílt új állandó kiállításról, mely a CERN fő kampusza melletti különleges épületben, a Globe-ban valósult meg. 2010 augusztusában a CERN továbbképzésére érkező magyar fizikatanárok programjai között szerepelt a kiállítás meglátogatása – melyen magam is részt vehettem – így személyes élmények alapján van lehetőségem beszámolni a tapasztaltakról.

Szerencsés lehetőség, amikor egy kutatóintézet a saját területéhez, kísérleteihez közel, voltaképp saját területén, tud megvalósítani egy kiállítást, mely az intézményt, történetét, az infrastruktúráját, kísérleteit, kihívásait, felfedezéseit, fejlesztéseit és kutatási céljait is egy helyen tudja megjeleníteni. A tudományos kutatóintézetek minden esetben törekedtek, törekednek is erre, hiszen folyamatosan kommunikálniuk kell önmagukat, a megfelelő anyagi és társadalmi támogatottság eléréséért, s a nagy versenyben nyilván mindenki kényszerű helytállni.

A nagy hagyománnyal rendelkező tudományos intézmények saját tárgyaikból, kísérleti és mérőeszközeikből kisebb kiállításokon keresztül reprezentálhatják kutatási területüket, céljaikat, missziójukat (ELTE Geofizikai Intézet Eötvös Loránd Emlékkiállítása, az Országos Meteorológiai Szolgálat épületében fellelhető mérőműszerek), s ugyanígy a gyárak, cégek, erőművek is bemutatkozhatnak (Richter Gedeon Gyógyszergyár Gyógyszerészeti Múzeuma, Paksi Atomerőmű Látogatóközpontja). Mindenki számára többször hallott példa lehet a NASA Kennedy Űrközpontjának hatalmas élményparkszerű látogatóközpontja Floridában, vagy az általunk vizsgált nagyenergiás részecskefizikai kísérleteket lehetővé tevő CERN Látogatóközpontja, melynek egyik legfontosabb állomása a „Universe of Particles” elnevezésű kiállítás.

Átadására 2010 júniusában került sor a „Globe of Science and Innovation” elnevezésű épületben, mely a Neuchatel-i Világkiállításon 2002-ben a fenntartható fejlődést szimbolizálta, s a siker után a svájci kormányzat – hasznosításra - átadta a CERN-nek.  Az egyedülálló gömb formájú faszerkezet 2005 óta jelképezi a tudomány és társadalom együttműködését, helyszínt adva a CERN ismeretterjesztő és tudománynépszerűsítő programjainak, vitáknak és innovációs ötletek cseréjének. A kiállítás éppen ennek a kontextusnak a megerősítését támogatja a CERN kommunikációjának hangsúlyos részeként.

A kiállítás koncepciója már régóta érlelődött, hiszen az intézmény 50 éve alatt már számtalanszor bemutatkozott a világnak, s így egy év alatt meglettek az előkészületekkel, ideértve a technikai specifikációkat, pályáztatást és kiválasztást, majd újabb 15 hónap kellett a végső kialakításig, tartalom, építés és megvalósítás fázisához. A lebonyolítást a CERN fizika részlegének oktatási csoportja végezte, a munka felelőse, a csoport vezetője Rolf Landua, kísérleti fizikus volt. Jókora tapasztalatokkal rendelkeztek már, hiszen oktatási csoportként rengeteg ismeretük volt a fizikusok, a fizikát oktatók és fizikát tanulók különböző befogadási szintjeiről, s szoros összefüggésben az oktatással, a laikus érdeklődők, tudományos intézetek, társadalmi szervezetek felé kommunikálásban is gyakorlatot szereztek, s tisztában voltak az általuk már kipróbált, bevált tartalom megjelenítésének korlátaival és lehetőségeivel. A pályázati tervek elbírálása során a kiállítás megrendezését, konceptualizálását és megvalósítását az Atelier Brückner stuttgarti kiállításrendező cégre bízták, amely már számos nívós projektet megvalósított (BMW Múzeum állandó kiállítása Münchenben, az IBM bemutatkozása a Shanghai Expo-n). Az ő összefogásukkal még számos cég bekapcsolódott a munkába: az iArt Interactives Basel a kiállítás IT részéért volt felelős, míg a berlini Tamschick Media a filmért, a hangulatfestő zajokért és zenéért, a svájci Nüssli pedig a kiállítás megépítéséért.

A fő koncepció Rolf Landua-t idézve „Egy magával ragadó és hatásos környezetet akartunk kialakítani, amely megmeríti a látogatót a mikro- és makrokozmosz világában. Miközben egyik célunk, hogy a látogatóknak információkkal szolgáljunk (a kutatásról, a gyorsítókról, kutatások és infrastrukturális fejlesztések során megalkotott új technológiákról, találmányokról és a világot behálózó kutatási együttműködésről), nagy hatást kellett kreálnunk, hogy élményszerűséget, a kiállítások és a tudományok demonstrálása esetében ma már elengedhetetlen érzelmi bevonódást érjünk el.”

Mivel a helyszín és a téma adott volt és a projekt a Rolex szponzorációját élvezte, egy valóban látványos ugyanakkor elgondolkodtató, elmélyülést segítő atmoszférát sikerült létrehozni. A térben szétszórtan elhelyezett fehér gömb alakú display-ek – miközben különálló részecskék képzetét keltik - több funkcióval bírnak. Némelyikük a projektorokat, reflektorokat rejti, némelyik múzeumi vitrinszerűen mutat be egy-egy már a CERN történetéhez kapcsolódó tárgyat (pl.: a standard modell első nyomtatott megjelenését, egy tenyérben elférő kis ciklotront a 30-as évekből, a világelső WWW servert), némelyikük kellemes pihenőhelyet ad a látogatóknak, s a többi interaktív felületeken mutatja be a kapcsolódó információkat. Rendszeres időközönként egy 8 perces film mutatja be az univerzum felépítését és az összetevőit kutató LHC kísérleteket, nagyon hatásosan 3D-ben, a kiállítás terében körbefutóan, minden helyzetből láthatóan, élvezhetően. A film teljes szövegét Rolf Landua írta, a film voltaképpen a szövegre épülve készült el. Valóban minden laikus számára érthető formában vezeti be az érdeklődőt a fizikai és a kutatási terület céljaiba, alapfogalmaiba és elsősorban kérdéseibe. Alapkutatásoknál nyilvánvalóan a fizikusok kérdésfelvetése, kíváncsisága a döntő, de éppen ezért mindenkit érintő és mindenki számára megfogalmazódó kérdésekről van szó. A kiállítás három fő kérdés köré épül (s ez a CERN kommunikációjának központja is): Honnan jövünk? Miből vagyunk? Merre tartunk?

A kiállítás kis rövid összefoglaló prospektusából, több, már a kutatók számára érdekes, fontos kérdés is található, s ezek megválaszolására az alábbi tematikus egységeket hozták létre a kiállításon belül:

- Rejtélyes Világ (a fizikai jelenségek és fogalmak bemutatása: az anyag eredete, sötét anyag, antianyag, extradimenziók, a standard modell és a szuperhúr elmélet),

- Large Hadron Collider (a gyorsítók és az LHC története, fizikája, működésének részletei),

- Részecskedetektorok (a detektorok fizikája, működése, építése, kísérletei),

-Tudomány Határok Nélkül (a nemzetközi kutatómunka története, eredményei),

- Saját Szavakkal (különböző nemzetiségű tudósok, anyanyelvükön válaszolnak 5 kérdésre: Miért van a részecskéknek tömegük?, Mi  az Univerzum végzete?, Vannak-e rejtett dimenziók?, Mik a sötét titkai az Univerzumnak?, Miért tűnt el az antianyag?)

-Kutatási Terület (a CERN aktuális működése, állapota, aktivitásai.)


Mint látható rengeteg információt nyújt a kiállítás, de ha nem jut idő minden befogadására, a látogató akkor is fogalmat alkothat a kutatások céljáról, a tudósok nemzetközi összefogásáról, egy tudományos kutatóintézet mindennapi életéről, kihívásairól, s egy újabb példáját látja a mérnöki és tudományos együttműködés hatalmas erőfeszítésének, találékonyságának és eredményeinek. Pontosan ez a célja a kiállításnak, nem egy átfogó, narratív bemutatása a modern fizikának és a most folyó kutatásoknak, uralkodó elméleteknek, hanem inkább felvillanó képeket, impressziókat, kérdéseket próbál a befogadóban gerjeszteni, s mindegyik installációs egység, kisfilm, animáció ugyanolyan hangsúllyal vállalhatja ezt a szerepet.

A látogató valóban megmerítkezik az Univerzum titkaiban és az emberi kíváncsiság és kutatás mélységeiben, s bármennyire is közel vannak hozzánk, időben és hétköznapi használatban a CERN tudományos-mérnöki fejlesztései, s hiába vagyunk a világ legnagyobb részecskefizikai kutatóintézetben, a vitrinszerű displayben elhelyezett első szerver - a kiállítás atmoszférája miatt, - az elérhetetlen messzi múlt emlékeként jeleni meg. Olyan érzésünk támadhat, mintha egy utópiába, egy régi sci-fi filmbe, vagy a jövőbe tévedtünk volna, és saját jelenünk tárgyait vizsgálhatjuk immár hermetikus és sterilizált környezetben. Mintha MZ/X vezetne körbe minket a 30. századi, rákosszentmihályi toronyváros múzeumában.

A kiállítás amennyire közel hozza, ugyanúgy el is távolítja a látogatót a kutatások realitásától és jelenétől. A CERN új állandó kiállítása valóban egy lenyűgöző és hatásos eszköze az intézet külső megjelenítésének, és kommunikációjának, de kiegészítéseként feltétlenül megőrzendőnek találták az oktatási bemutatókon már régóta jól szereplő Mikrokozmosz című kiállításukat is mely a kampusz egy másik helyszínén található. Rolf Landua a következőképpen kommentálta különbözőségüket: „A Universe of Particles megmeríti a látogatót a részecskék láthatatlan univerzumában és a makrokozmosz hatalmas világában, a művészeti kiállítások technológiáit alkalmazva érzelmekre és intellektusra  is hatással van. A Mikrokozmosz egy régebbi, ’klasszikusabb’ kiállítás, az információkat nyomtatott formában közvetíti, kipróbálható kísérletekkel és modellekkel, tehát sokkal inkább megfogható módon.”

(A cikk alapja a szerző interjúja Rolf Landua-val, a CERN oktatási csoportjának vezetőjével. Michael Jungblut képei a kiállításról itt.)