Megdöbbentő, de mégis igaz! A szőke nők agresszívebbek. Nem ismerik az amerikaiak a saját vallásukat. Drasztikusan nőtt azoknak a diákoknak a száma, akik szexmunkával keresik a tandíjra valót. Ezekkel a címekkel ismertetnek kutatási eredményeket a hírmondók, ilyen címen jelennek meg cikkek és blog-bejegyzések. De vajon hiteles forrásra hivatkozva, hiteles kutatási eredményeket kommunikálnak nekünk ezek a médiumok? Kisokos, néhány hasznos tanáccsal – azaz mikor ne higgyünk egy társadalomtudományi beszámolónak.
Az elemszám. Az első és legfontosabb szempont. A szőke nők agresszivitásáról szóló beszámoló például összesen 156 egyetemi hallgató részvételével zajló kutatásra hivatkozik. 156 ember véleménye alapján született meg tehát a sommás ítélet, amely a nőket két nagy csoportra osztja – agresszív szőkékre és a kevésbé agresszív barnákra, vörösekre.
A szociológia vizsgálatai során alkalmazza az úgynevezett mintavétel eszközét. Ennek lényege az, hogy egy kisebb sokaság megkérdezése után – a statisztikai által kiszámolt valószínűség határain belül – következtetünk egy nagyobb csoport véleményére. Egy 1000 főt számláló, jól kiválasztott minta megkérdezése alapján például már meg tudjuk mondani, hogy a vizsgált kérdésről mit gondolnak a Magyarországon élők. De 156 ember megkeresése után nagy merészség következtetni a Földön (kb. 3,5 milliárd), az Amerikai Egyesült Államokban (kb. 150 millió), Magyarországon (kb. 5 millió) vagy akár a Budapesten élő (kb. 850.000) nők tulajdonságaira. Minél több embert keresnek fel tehát a kutatók egy vizsgálat során, annál inkább lehet következtetni egy nagyobb csoport jellemzőire.
A célcsoport. A második fontos kérdés. A fentiekben hivatkozott kutatás például nem szól arról, hogy vajon kinek a véleménye alapján született meg a kutatási beszámoló. A kutatók maguk figyelték meg a nők viselkedését? Vagy megkérdeztek másokat erről a kérdésről? Vajon kiket? Az egyetemi kung-fu csapat edzőjét, aki a szőke nők iránti vonzalmát le se tudja tagadni? Az egyetemen jótékonysági bált szervező közösség vezetőjét, aki inkább a barna nőknek szokott udvarolni? Illetve – a válaszokat némileg talán befolyásoló módon – azokat az egyetemistákat, akik kung-fu edzésre járnak és csak kemény küzdelmekben résztvevő szőke nőkkel találkoznak? Vagy azokat az egyetemistákat, akik általában barna nőkkel szerveznek jótékonysági bálokat? Ugye, nem mindegy….
A kutatást lebonyolítók személye és háttere. Érdemes figyelni, hogy a szöveg milyen tájékoztatást ad ezekről a szempontokról. A szexmunkával tandíjra szert tevő egyetemistákról szóló hír komoly szaktekintélyekre hivatkozik. Egy egyetemre, egy professzorra és a BBC-re, mint a kutatási eredményeket közzé tevő médiumra. A professzorokban általában bízunk, hiszen ők nagy tudásúak, a tudománynak élnek, az emberiség jobbításán fáradoznak, sőt, sokszor jóságos kinézetűek is fehér szakállúknak köszönhetően. Az egyetemekről is hasonló pozitív képünk lehet – céljait, tevékenységeit illetően mégse hasonlíthatóak össze egy taposóakna-gyárral. Ráadásul a BBC-t is nagyra értékeljük akkor is, ha műsorait nem szoktuk nézni. A hír tehát igaz!
Az apró bökkenő az, hogy az olvasó számára a cikk írója megnehezíti a forrás ellenőrzését. Vajon tényleg tanít a megnevezett professzor a hivatkozott egyetemen? Ki ő? Mi a szakterülete? Eddig vajon mivel foglalkozott? A föld mágnesességével? Vagy egy, a tandíjmentességért harcoló egyesület megbízásából végzett kutatásokat? Ugye, ismét nem mindegy… és ha nem egyértelmű a forrás megnevezése, ha szakértőkre hivatkozik egy szöveg, de nem nevezi meg azokat - nos, akkor érvelési hibát találtunk - az ún. azonosítatlan szakértőre hivatkozás ugyanis hatásos, de nem erős érv, csalárd meggyőzési technikaként is felhasználható
A tudományos eredményeket az a média kommunikálja, amely leginkább rövid és tömör híreket juttat el hozzánk. Bármennyire is rövidek ezek a hírek, a hivatkozott források feltűntetése mindig megkönnyítik számunkra az ellenőrzést. Lehetővé teszik, hogy utánanézzünk: hány embert kérdeztek meg a kutatók, kiket kerestek fel, és kik is voltak maguk a kutatók. Ezeknek a háttér-információknak a közlése – főleg az úgynevezett hiperlinkek használata esetén – ráadásul nem növelik meg lényegesen egy cikk terjedelmét. De ha mindez mégse elérhető számunkra, kezeljük fenntartással az adott kutatási beszámolóról szóló hírt! Járjunk utána annak, vajon mennyire megalapozottak a cikkben közölt állítások!
A mintavételről, a szükséges elemszámról és az célcsoportról bővebb információt találsz a Módszertan - Bevezetés a társadalmi jelenségek kutatásába című tankönyvben. http://szochalo.hu/cikkek/4228
