A tudomány-kommunikáció nem mindig könnyű: hisz a tudósok olyan érvekkel győzik meg egymást, amelyeket a laikusok gyakran nem is értenek. Mit tegyen a laikus, ha véleményt akar kialakítani? Egy hír, újságcikk meg akarja győzni - sokszor olyasmiről, amit nem tart igaznak, valószínűnek. Meglepő, de igenis vannak eszközei arra, hogy értékelje a meggyőzési kísérletet.
Olvastam egy cikket arról, hogy a vaj mennyivel egészségesebb a margarinnál. Ez szomorú, mert gyerekkoromban imádtam a vajat jó vastagon rákenni a friss kenyérre, de akkor mindig margarint kellett enni, mert azt mondták, hogy a vaj eltömíti az artériáimat és meg fogok halni. Ezért bár szeretem az ízét, kicsit félek, akárhányszor csak vajat kenek, persze jó vastagon, a friss kenyérre. Most akkor megutálhatom végre a margarint? Higgyem el, hogy a vaj tényleg nem káros, nem hozza létre azokat a szürkés-zsíros plakkokat, amitől meghal az ember? (Igen, az elmúlt években néha fantáziáltam a dologról, hogy ne kívánjam annyira.) Hogyan tudom megítélni a hírt?
A példa fiktív (de van alapja), a probléma nagyon is valós. Hiszen a tudományos szakfolyóiratokban a szakértők legpontosabb ismeretei a világról a halandó számára nem könnyen érthető nyelven vannak megírva. Azt a szakemberen kívül más nemigen érti. Én öt év TTK-s képzés után éreztem azt, hogy végre értem a nagy tudományos folyóiratok, mint a Nature vagy Science cikkeinek jelentős részét. A pontos új ismereteket nehéz megérteni, amit meg könnyű megérteni, mint a bulvársajtót, arra mindenki azt mondja, hogy pontatlan. Sőt, sok hamis vagy ellenőrizetlen állítás is megjelenik.
De nem biztos, hogy ez a legrosszabb. A múltkor az egyik ingyenes újságot jobban megnézve azt láttam, hogy az oldalakon mindig kapcsolódott a legnagyobb hirdetés és a leghosszabb cikk. Ez utóbbiak sokszor tudományos eredményekről számoltak be, a kapcsolódó hirdetések pedig rendre ezeknek az eredményeknek kézzel fogható, megvehető gyümölcseit próbálták rám sózni. Mintha nem lenne elég pirulám, kütyüm. Ahogy észrevettem az ismétlődő manipulációs szándékot megundorodtam az egésztől.
Azt hiszem sikerült lelepleznem egy meggyőzési kísérletet: valaki nyerészkedni akart belőlem, míg én azt hittem "ingyen" kapok egy újságot. Végülis ez van, ilyen a világ, ha szomorkodni akarunk, van min. De olyan szempontból egyáltalán nem volt szomorú, hogy észrevettem valamit, rájöttem arra, hogy milyen technikát használnak arra, hogy befolyásolják a véleményemet.
Az ilyen technikák vizsgálata az ókorba nyúlik vissza, már Arisztotelész írt egy egész könyvet arról, hogy a szofisták milyen eszközökkel próbálják megvezetni az embert. A szöveg egyes részletei magyarul is olvashatókKutrovátz Gábor fordításában. A történetnél azonban fontosabb az, hogy igenis védekezhetünk az otromba meggyőzési kísérletek ellen. Ehhez azonban fel kell ismernünk, ha egy érv hatásos, de nem erős. Hatásos, vagyis hajlamosít elfogadni, megvenni, stb. valamit, de nem erős, mert ha úgy komolyan belegondolunk az érvből nem következik, az elfogadás/vásárlás, tudunk ellenérveket, amelyek viszont amellett szólnak, hogy ne fogadjunk el egy állítást, ne vegyük meg mégse az egészséggel hirdetett pirulát.
Az ilyen hatásos de gyenge érvelések az érvelési hibák. Igazi csemegék, és ha egyszer elkezdjük felismerni a mintázatukat, akkor észrevehetjük, hogy mindenfelé, lépten-nyomon találkozhatunk velük.
