Mit fizet nekünk a Facebook azért, hogy kitesszük a portálra a logóját, használjuk a beléptetőrendszerét (Facebook connect), és a véleményezést (kommentelést), értékelést (lájkolást) is rajtuk keresztül intézzük. Semmit. Kell nekünk ez? Igen, kell. Fontosnak tartom, hogy a Facebook így és ennyire beépüljön a portálba, illetve a portál is minél jobban benyomulhasson a Facebook terébe. Mindkét irányban sokat nyerhetünk e kapcsolattal, és viselhető az ár, amit ezért fizetnünk kell.
A tudományos kommunikáció egyik fontos kérdése a véleménynyilvánítás szabadsága. Szabad-e, kell-e a tudományos kérdések vitatásából bárkit is kizárni? A weben a legnyilvánvalóbb, hogy a véleményeket nem lehet - és nem is érdemes - korlátozni, de ugyancsak a weben a legnyilvánvalóbb az is, hogy valamifajta korlátozás néha azért igencsak jó lenne. Éppúgy nem jó olvasni az elvakult, vagdalkozó kommenteket politikai, kulturális témájú vitákban, mint ahogy fáj az is, ha tudományos beállítódásainktól és ismereteinktől durván eltérő nézetekkel kell szembesülnünk. A tudományos élet meghatározó szereplői között akadnak olyanok, akik azt mondják, legyen szabad a vélemény, de azokon a területeken, azokon a weboldalakon, amelyeket tudományos intézmények birtokolnak, ne engedjük meg a teljes szabadságot. Akik az intézményesült tudományban elfogadott nézetekkel durván állnak szemben, azok - tudományos fennhatóság alá tartozó oldalakon - ne fejthessék ki, mit gondolnak a világról. Hirdessék a saját hitüket máshol. Én nem értek ezzel a korlátozással egyet, de elfogadom azok véleményét, akik féltik a tárgyszerű kommunikációt, félnek a vagdalkozásoktól, hitvitáktól, a sarlatánok nyomulásától.
A web egyik lényeges vonása - sokak számára kiemelten fontos értéke - az anonimitás.·Vannak helyzetek, amikor valóban van önértéke ennek a lehetőségnek, amikor érdemes (lehet/kell) névtelenségbe burkolózni. A tudományos kommunikáció nem ilyen. El tudok képzelni·a tudomány világában is olyan helyzeteket, amikor én is preferálnám az anominitást, de azokat elsősorban a diszfunkcionális működésmódnak tudnám be. Nekünk nem szabad másra készülni, mint arra az alaphelyzetre, hogy a tudományban nincsenek intézményi, hatalmi visszaélések, senkinek nem kell félnie, ha a tudományosnak gondolt véleményét elmondja. Tudom, hogy nem mindig és nem mindenhol van így. De ez nem lehet ok arra, hogy az abnormalitásra készüljünk fel. Az online tudományos kommunikációt leginkább azzal menthetjük meg a mocsarasodástól, ha visszahozzuk a személyes jelenlét és a közösségi hatás intézményét, vagyis "eldobjuk" az anonimitás eszközét.
/%:-("+
Lájkolás. Ez a szó a magyar nyelvben ugyanazt a karriert futotta be, mint annak idején a guglizás: egy cégnévből, meg egy angol igéből villámgyorsan magyar ige lett. Külön bejegyzést szeretnék írni arról, hogyan értelmezhetjük ezt a jelenséget, miért tartom a ME portál és általában a tudománykommunikáció elemi érdekének a lájkolást magát, előzetesen csak annyit jeleznék, hogy nem ismerek még egy ilyen erős - ingyenes - disztribúciós mechanizmust, amely ennyire hatékonyan tudná az emberek figyelmét irányítani (befolyásolni). Ez a Facebook-kapcsolat csak előnnyel jár a tudomány ügyének.
Elismerem, a Facebook-kötődésnek van egy gyenge pontja. A portált egyetlen szereplőhöz köti, és ez kizárja mindazokat az aktív kommunikációból, akik valamiért nem akarnak maguknak Facebook-azonosítót. Dolgozunk azon, hogy ez a kizárólagosságot (kizárást) megszüntessük, bár vannak komoly gondok ezen a téren. De fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez senkit nem akadályoz meg abban, hogy szabadon barangolhasson a portál egész területén, olvashassa a cikkeket, hozzászólásokat, nézhesse a videókat, képet.