ME 2.0 - web 2.0. A Mindentudás Egyeteme 2.0 programsorozatának címében található jelzés a webkettő jelenségére utal. Persze a szándék nem maga a valóság. Nem is olyan könnyű, nem is olyan egyértelmű, mit lehet egy tudományos ismeretterjesztő portálon webkettesíteni. De talán: ha a webkettő a peremen levők bevonását jelenti, akkor lehet ugyanilyen értelmet adni annak, hogy engedjük a Mindentudás Egyeteme előadásait széljegyzetelni.

Nem szeretem a webkettő fogalmát, szerencsétlennek, pongyolának tartom. Ha az ember számokkal jól ki tudna fejezni gondolatait, akkor beszélhetne számok segítségével, mint a gépek, de nem teszi ezt, mert szüksége van a nyelv többértelműségére. Ettől persze a webkettő terminusa, köszöni szépen, jól megvan. A világban is, idehaza is széleskörben használják, nem lehet kikerülni. Mivel most nem a webkettőről akarok írni, ezért kicsit egyszerűsítem a dolgokat. Webkettesnek nevezem azokat a jelenségeket, amelyek esetén a hálózati nyilvánosságban kommunikáló felek szimmetrikus helyzetben vannak. Még jobban leegyszerűsítve: a résztvevők bármelyike nemcsak olvashat, de írhat is a többiek felé. A kérdés az, hogy a Mindentudás Egyeteme esetén kell-e és ha igen, hogyan lehetne ezt az elvet érvényesíteni.

Most nem megyek bele abba a kérdéskörbe, hogy a tudományos tudás előállításában, a tudományos tudástermelés területén lehet-e, szabad-e, kell-e a webkettes jelenségeket, lehetőségeket keresni, alkalmazni. Szerintem sok esetben igen, lásd a 'citizen science' fogalomkörébe tartozó jelenségeket, de általánosítani én sem merném ezt a tézist. Igen, a világról szóló tudásunk nem népszavazás kérdése. Meg lehet hallgatni mindenkit, de a 'tudományos tudás' minősítést, ennek a sokak számára fontos minőségnek a "kibocsátását" a tudományos intézményrendszer kánonképző mechanizmusaira bíznám a továbbiakban is.

Maradok csak a - már meglevő, elfogadott - tudományos tudás kommunikálásának, terjesztésének problémájánál. A Mindentudás Egyeteme portál legnagyobb értéke az a sok-sok előadás, ami felkerült rá. Az előadások videói, írásos változatai, valamint az azokat kiegészítő segédanyagok (linkek, bibliográfiák, lexikonok). Az ME 2.0 portál indulásakor megteremtettük a kommentelés lehetőségét, ami módon ad arra, hogy az előadók által biztosított tartalmak mellett megjelenhessenek más vélemények, akár kritikák is az adott oldalon. Ez egy aszimmetrikus viszony (az előadó és a kommentelő között), ami megnyilvánul abban is, hogy a kétfajta tartalom vizuálisan is jól tagoltan elkülönül egymástól. Voltak, vannak (talán lesznek) olyanok, akik ezt sem szeretik, akik azt mondják, hogy a tudományos minőség biztosítása végett nem szabad ellenőrizetlen tartalmat beengedni a portál területére. Ezt a nézetet azért tartom helytelennek, mert az ilyenfajta tiltás a tudományos tudás előállításának, a tudás megvitatásának lehetőségét, s ezzel a tudomány nyitottságát akadályozná. Nem kell megengedni, hogy bárki feltölthesse a mostani előadókkal egyenértékű presztízzsel rendelkező helyre a saját anyagait, mert azzal a tudományos intézményesülés, kanonizálás folyamatát kerülhetné ki, ami nem lenne jó. De a tudományos tudás presztízsét elnyert anyagoknak, szerzőknek igenis állnia kell bármilyen véleményt, bármilyen kritikát - bármilyen irányból is érkezzenek azok.

Az előadásokat kommentelő látogató - általában - nem akar mást, mint kiegészíteni, kritizálni, esetleg ellenpontozni az előadói véleményeket. Lehetséges azonban másfajta attitűd is. Voltak, vannak és lesznek olyanok, akik szeretnék "újrahasznosítani" a portál előadásait - például középiskolai tanárok, egyetemi oktatók, akik saját oktatási tevékenységükben szeretnék a portál videóit, képeit, írásait, szócikkeit használni. Ez a fajta hasznosítási mód nem nagyon lehet ellenére senkinek, aki a portál tartalmát értékesnek és ezért széles körben terjesztendőnek gondolja.

A kérdés az, hogy tudjuk-e segíteni az ilyen "újrahasznosítási szándékot". Rögzítsünk valamit. Ez a szándék nem akarja fölülírni, nem akarja háttérbe szorítani az előadói tartalmat, legfeljebb csak aktualizálni, kiegészíteni, kontextusba helyezni, esetleg "maga képére formálni" akarja. Ez a szándék nem példa nélküli. A könyvek világában ez a hozzáállás a könyvek széljegyzetelésében nyilvánul meg. A könyv tartalma, integritása nem bomlik meg attól, hogy az olvasója jegyzeteket helyez el rá, ellenben ez a technika olykor sokat és sokakat segíthet a befogadásban, feldolgozásban. Nem kell keresnünk ma sem más eszközt, elég, ha a már korábban bevált támogatást adjuk az új felületeken is a széljegyzetelés új technikáinak felkínálásával .

A széljegyzetelés is "felhasználói tartalom", kontrollálatlan tartalom, sőt, annyiban "erősebb" a kommenteknél, hogy vizuálisan, strukturálisan "közelebb" van az előadói tartalomhoz. De ha az előadás írásos változatának oldalán egyértelművé tesszük, hogy meddig tart az előadói tartalom, és hol vannak a széljegyzetelők által beírt jegyzetek, akkor csak azt reprodukáljuk, ami a valós életben régóta befogadott és elterjedt módszer volt, a széljegyzetelés technikáját.

Egy hatalmas különbségről azért nem beszéltem. A könyvekre írt széljegyzetekből ugyanis annyi lehet, ahányan megveszik a könyvet maguknak és ráírnak a lapok szélére. Ráadásul - és ez még fontosabb különbség - a széljegyzetek nem kerülnek be a nyilvánosság terébe. Most viszont csak egy képernyőnk van, ami nyilvános tartalmat jelenít meg. Ezt azt jelenti, hogy ha meg is engedjük a széljegyzetelés műfaját, akkor felmerül a kérdés, hogy kit, hogyan és miért engedünk oda, hogy írhasson valamit a lap szélére.

A válaszként két, egymásra épülő lépést lehet elképzelni. Első lépésként szeretnénk megmutatni azt, hogy mit is jelent a széljegyzetelés műfaja, hogy látni, próbálni lehessen, mi hogyan működik. Ezért a széljegyzetelést nem akárki, hanem kiválasztott személy (mondjuk, a portál webszerkesztője) írja azokra az előadáslapokra, amelyeknek gazdái vállalkoznak erre a kísérletre. Ha pedig a műfaji kísérlet sikeres lesz, akkor el lehet gondolkozni azon, hogy miként lehetne nyitni abban az értelemben, hogy bárki számára széljegyzetelhetővé tegyük az előadásokat.

Ebben az első lépést megint könnyebb megtenni, mert ha lehetővé tesszük, hogy a regisztrált látogatók felépítsék a maguk jegyzeteit, akkor az először csak a saját gépükön válik láthatóvá. Ez sokak számára lehet elég értékes ahhoz, hogy munkát fektessen ebbe. Ilyen módon a tanár a saját óráin már a ME-portál előadástartalmait vetítheti ki a tanteremben úgy, hogy eközben a diákjai számára látszik a saját széljegyzetelése is. Ha ez az ára annak, hogy a portál előadásai szélesebb körben kerüljenek bemutatásra, miért ne kínálnák fel ezt a lehetőséget azon tudományos kommunikátorok számára, akik önként tesznek ebbe energiát.

Ha pedig a tantermi nyilvánosság elé kivitt széljegyzetelés sikeresnek bizonyul, meg lehet próbálkozni a nyilvánosság határainak növelésével. Ennek célja már az lehet, hogy valakinek a széljegyzet-apparátusa kikerüljön a ME-portál megfelelő előadására. Itt nyilván a kiválasztási, szerkesztési, javítási, bővítési mechanizmust kell jól kitalálni. Első végiggondolandó ötletként azt javasolnám, hogy létre kell hozni facebook-csoportokat, aminek tagjai az előadó vagy az általa felhatalmazott személy, valamint az előadó "követői" lehetnének, és az ő közös munkájuk eredményeként jöhetne létre, épülhetne, szépülhetne az a közös széljegyzet-apparátus, amit a közös facebook-azonosítóval tölthetnének fel a ME-portálra.

Ettől persze ma még messze vagyunk, de szerintem érdemes lenne megpróbálni. Talán működik.

Szakadát István