egyetemi tanár, fizikus
A Northeastern Egyetem és a Harvard Egyetem Orvosi Karának professzora. Bukarestben, majd Budapesten végezte fizika tanulmányait, 1994-ben szerzett doktori fokozatot a Bostoni Egyetemen. Munkája 1999-ben a skálafüggetlen hálózatok felismeréséhez vezetett, megalkotta a Barabási-Albert-modellt, mely leírja a világháló, valamint a komplex anyagcsererendszerek és genetikai rendszerek szerkezetét. Tagja az Amerikai Fizikai Társaságnak, az MTA és az Academia Europaea külső tagja. Behálózva: A hálózatok új tudománya (2002) című könyvét tizenöt nyelvre fordították le, a 2010-ben napvilágot látott Villanások: A jövő kiszámítható című munkája pedig már öt nyelven olvasható.





A Magyar Tudományos Akadémia elnöke 2009. januárjában felhívást tett közzé annak érdekében, hogy kimagasló teljesítményű fiatal kutatóknak lehetőséget teremtsen az MTA kutatóintézeteiben új kutatócsoportok létrehozására. A kezdeményezés célja, hogy haza csábítsa a jelenleg külföldön dolgozó, már jelentős eredményeket elért magyar kutatókat, illetve itthon tartsa a legkiválóbbakat, hogy akadémiai intézetek kutatócsoportjainak vezetőiként a következő években nemzetközileg is meghatározó, ígéretes kutatási programokkal növelhessék az egyes kutatóintézetek és Magyarország versenyképességét.
Legalábbis ez derült ki a Tardos Gábor matematikussal, a Lendület program egyik nyertesével készült beszélgetésből. A digitális kódok újszerű megalkotója szereti a Harry Pottert, ráadásul a fia gyakran győzedelmeskedik felette a különböző logikai játékokban.
„Én azt szeretem, ha egy kérdésre ki lehet hozni egy nagyon egyszerű, nagyon világos választ, úgy, hogy a kettő közötti út esetleg nem nyilvánvaló.”
Interjú Kóczy Á. László matematikus-közgazdásszal, a Lendület program nyertesével