Csillagász, űrkutató. Felsőlégköri kutatásokkal és kozmikus geodéziával foglalkozik. Matematika-fizika tanári diplomáját 1954-ben az ELTE-n szerezte, majd az MTA Csillagászati Kutatóintézetének munkatársa, később igazgatóhelyettese, majd tudományos tanácsadója lett. 1957 és 1972 között a műholdak optikai megfigyelőhálózatának vezetője volt. 1959-ben kandidátus, 1980-ban a tudományok doktora, c. egyetemi tanár lett. Mintegy 160 tudományos publikáció, 9 magyar könyv szerzője, illetve társszerzője, 1952 óta kiterjedt ismeretterjesztő tevékenységet folytat. A Nemzetközi Asztronautikai Akadémia és azon belül a SETI Bizottság tagja. Tagja és korábbi elnöke az Űrkutatási Tudományos Tanácsnak. Giordano Bruno- és Magyar Örökség díjas kutató.





A Magyar Tudományos Akadémia elnöke 2009. januárjában felhívást tett közzé annak érdekében, hogy kimagasló teljesítményű fiatal kutatóknak lehetőséget teremtsen az MTA kutatóintézeteiben új kutatócsoportok létrehozására. A kezdeményezés célja, hogy haza csábítsa a jelenleg külföldön dolgozó, már jelentős eredményeket elért magyar kutatókat, illetve itthon tartsa a legkiválóbbakat, hogy akadémiai intézetek kutatócsoportjainak vezetőiként a következő években nemzetközileg is meghatározó, ígéretes kutatási programokkal növelhessék az egyes kutatóintézetek és Magyarország versenyképességét.
Legalábbis ez derült ki a Tardos Gábor matematikussal, a Lendület program egyik nyertesével készült beszélgetésből. A digitális kódok újszerű megalkotója szereti a Harry Pottert, ráadásul a fia gyakran győzedelmeskedik felette a különböző logikai játékokban.
„Én azt szeretem, ha egy kérdésre ki lehet hozni egy nagyon egyszerű, nagyon világos választ, úgy, hogy a kettő közötti út esetleg nem nyilvánvaló.”
Interjú Kóczy Á. László matematikus-közgazdásszal, a Lendület program nyertesével