vitarésztvevő

Már ma is adatok tömkelegét őrzik rólunk, pedig még az igazi adatrobbanás korszaka előtt állunk. Ebben a folyamatban egyre hangosabban és egyre tudatosabban kell felvetni a kérdést, hogy kik és milyen célból gyűjtik és használják a rólunk szóló adatokat. Hogyan dől el, hogy kiről milyen adat gyűjthető, milyen adatokat lehet tárolni, vagy hogy a különböző helyeken és célokból épített hatalmas adatbázisok kapcsolódhatnak-e egymáshoz, vagy sem? Az adatbázisok összekapcsolása nyilvánvalóan előnyökkel és hátrányokkal is járhat. Azt azonban ma még nem tudjuk megnyugtatóan megválaszolni, hogy ki húz hasznot és ki szenved kárt az adatbázisok összekapcsolásával. Az ember, a közösség és az adatok változó viszonyában kiemelten fontos az adattudatosság kérdése. Azt, hogy egyre több adatot gyűjtenek rólunk, nem lehet és nem is kell megakadályozni; annak van döntő jelentősége, hogy tudatosítsuk a társadalomban ezeket a folyamatokat és lehetséges következményeiket.

We are generally happy to accept that the orbit of a planet can be precisely predicted, or that we can have more and more accurate forecasts of the weather. But we seldom study human behaviour with a similar approach. Every day we take many decisions according to our wish and whim, which makes us think that there is no more unpredictable test subject than a human being. This lecture tells us about a research project which studied the behavioural patterns of millions of anonymous mobile phone users, only to prove this concept wrong. Although our memories are dominated by diversions from our daily routine, measurements indicate that human movements can be predicted with 93% accuracy. The lecture also tells us about the root of this predictability and what its practical implications are – from the estimations of the spread of viruses to understanding mobile phone viruses.

Az előadóhoz kapcsolódó további előadások: