A katolikus egyház jogának első kodifikációját megelőzte a Corpus Iuris Canonici időszaka, amely az apostoli kórtól a 16. sz.-ig felhalmozódott joganyagot tartalmazta, kiegészítve a Trienti Zsinat döntéseivel és a későbbi pápai, valamint kuriális jogalkotással. Az így megszületett, különböző szinteken elhelyezkedő, nagyszámú egyházjogi norma modern típusú rendezést kívánt, mely lehetőleg kiküszöböli a rendszerben lévő joghézagokat. Mindezek alapján – és az állami jogban már számos helyen megjelent polgári törvénykönyvek hatására – 1917. május 27-én XV. Benedek pápa kihirdette az újonnan összeállított Codex Iuris Canonici-t. Ez azonban, ellentétben az állami kodifikációk szokásával, alapvetően a korábbi jogot foglalta össze egy axiómarendszerbe. A II. Vatikáni Zsinat nyomán szükségessé vált a Codex revíziója, melynek eredményeként született meg a hatályban lévő új Egyházi Törvénykönyv 1983. január 25-én.