I. A villamos energia mindennapi haszna, jelentősége

"Ha áram van, minden van"  - így szól a Magyar Villamos Művek szlogenje.

A 20. században általánossá vált a villamos energia felhasználása az élet minden területén. Csak amikor nincs áram, akkor vesszük észre, hogy milyen mélyen áthatja egész életünket. Hiszen ezzel világítunk, használjuk a közlekedésben, a kórházakban az orvosi műszerek működtetésére, az ipar, a mezőgazdaság, az oktatás, a rendvédelem, az államigazgatás területén, a háztartásokban, a hőmérsékletet szabályozzuk vele: fűtünk és hűtünk, de a távközlés, az informatika, az internet is a villamos energia felhasználásával működik.

Vegyük sorra, melyek azok a jó tulajdonságai, amelyek miatt mára nélkülözhetetlenné és oly sikeressé vált a villamos energia:

• minden fogyasztóhoz rugalmasan elszállítható;
• könnyen átalakítható a fogyasztó számára az adott helyen éppen szükséges energiaformává (fény, hő, mozgási energia stb.);
• a felhasználás helyén nem szennyez;
• és végül pedig: megfizethető.

Az 1. ábrán az láthatjuk, milyen szoros kapcsolatban van egy adott társadalom fejlettsége a villamosenergia-felhasználással.

II. A villamos energia előállítása

A bolygónkon fellelhető energiaforrásokat, a napsugárzást, a szélenergiát, Földünk hőjét, a felszíni vizeket, a szén-, kőolaj-, földgázkészleteket, az atomenergiát, a biomasszát primer energiahordozónak nevezzük. Földünk energiaforrásai azonban az esetek nagy részében az eredeti formájukban nem használhatók és általában nem is lelhetők fel a felhasználók közelében. Példaként gondoljunk a lakott területektől távoli hegyekben lévő vízenergiára, vagy a föld mélyén található szén-, olaj-, illetve gázlelőhelyekre. A 2. ábrán a hazai fogyasztók által felhasznált energiafajták megoszlását mutatjuk be.
A primer energiahordozók váltakozó áramú villamos energiává átalakítva kényelmesen elszállíthatók a fogyasztókhoz, például az ipari, mezőgazdasági üzemekbe, a lakásokba stb. A felhasználás helyén a váltakozó áramú villamos energiát a fogyasztó igényének megfelelő formában átalakítva lehet használni (animáció).
Animáció ^|1}| : Az energia átalakítása
A primer energiát erőművekben alakítjuk át villamos energiává és távvezetéki hálózatokon keresztül visszük el a fogyasztóhoz (3. ábra).
De miért váltakozó áramú villamos energiát használunk? A váltakozó áramú rendszerekben a villamos energiát transzformátorok segítségével gyakorlatilag tetszőleges feszültségen lehet szállítani. A váltakozó áramnak ez a tulajdonsága teszi lehetővé, hogy a szállítás során a veszteség minimális legyen. Minél nagyobb a feszültség, annál kisebb a veszteség. A váltakozó áramú rendszerek jellemzője a frekvencia. A frekvencia a villanyáramot termelő generátorok fordulatszámától függ, és szabványosított érték: Európában az áramellátás névleges frekvenciája 50 Hz, de az USA-ban például 60 Hz.

Az erőművek térbeli helyzetüket tekintve lehetnek a primer energiaforrás közelében vagy attól távol. A primer energia-lelőhely közelében épült erőművek által termelt nagy mennyiségű villamos energiát távvezetéki hálózatok segítségével juttatjuk el a fogyasztókhoz. Magyarországon például a Mátrai Erőmű a Mátraalján található nagy lignittelepek energiáját használja fel. Ám a váltakozó áram szállítási távolsága sem lehet akármekkora:
műszaki (feszültség, stabilitás), környezetvédelmi (zaj, látvány) és gazdasági (hálózati veszteség, létesítési költségek) okok miatt a szállítási távolság általában 500 km-nél kisebb.

Másik lehetőség, hogy az erőművek a primer energiaforrástól távol, a fogyasztók közelében létesülnek. Ekkor a primer energiahordozót szállítjuk az erőműhöz. A villamos energia ebben az esetben is távvezeték-hálózatok közbeiktatásával jut el a fogyasztóhoz. Ilyen erőművekre tipikus példa a hazai gáztüzelésű nagyerőművek, mint például a Dunamenti, a Tiszai és a Csepeli Erőmű, amelyek gázigényét orosz forrásokból elégíti ki a gázszállító. De példaként említhetjük, hogy Európában Dél-Afrikából származó szénnel is működnek erőművek (animáció).
Animáció ^|2}| : Hogyan lesz az afrikai szénből német villanyáram?

Az utóbbi évtizedben egyre növekvő számban épülnek az ún. elosztott áramforrások közvetlenül a fogyasztók mellett, megújuló energiafajták (nap, szél, biomassza, víz), hidrogén, esetleg gáz felhasználásával. Ennek előnye, hogy megújuló energiaforrások esetén nem kell a primer energiahordozót szállítani, és a villamosenergia-hálózattal szembeni igények is csökkennek, esetleg nincs is szükség hálózatra. Példaként említjük a gazdaságossági szempontok mellett a környezetvédelmet is előtérbe helyező ökoházakat, ökofalvakat (4. ábra), melyek a fejlett nyugati államokban egyre divatosabbak.

III. Villamosenergia-rendszerek

A villamos energia hasznosítása már a 19. század végén megindult. Kezdetben a vízi malmoknál vagy bányák víztelenítésénél használtak erőműveket. Ezek voltak az önálló villamos művek, amelyek ún. szigetüzemben működtek. Az erőművek által termelt villamos energia azonban esetenként a szükségesnél nagyobb volt, ami lehetővé tette, hogy a megtermelt többletet a környék lakossága, esetleg más üzemek is felhasználhassák. Kezdetben elsősorban a villanyvilágítás terjedt el (5. ábra).

A 20. sz. első felében ezeket az önálló villamos műveket - szigetben működő erőműveket és fogyasztókat - villamos távvezetékekkel összekapcsolták, így alakult ki az önálló villamosenergia-rendszer (VER), mely az elmúlt évtizedek során látványos fejlődésen ment keresztül (animáció).
Animáció ^|3}| : A magyar alap- és főelosztó hálózat fejlődése

A II. világháború után Európában elkezdődött az egyes villamosenergia-rendszerek összekapcsolása, és kialakultak a nagy együttműködő, szinkronüzemben lévő egyesített villamosenergia-rendszerek (EVER). Magyarország 1995-ben csatlakozott a nyugat-európai egyesített villamosenergia-rendszerhez, az UCTE-hez (Union for the Coordination of Transmission of Electricity). További nagyobb együttműködő rendszer a skandináviai NORDEL, valamint a volt Szovjetunió rendszere, az IPS/UPS (6. ábra).

Miért alakultak ki az együttműködő villamosenergia-rendszerek? A rendszerbe összekapcsolt és szinkronüzemben lévő erőművek, valamint fogyasztók esetén lehetővé vált a tartalékberendezések számának csökkentése, nőtt az ellátás biztonsága és megteremtődtek az árammal való kereskedelem feltételei. Vegyük sorra ezeket az előnyöket.

1.) A tartalékberendezések számának csökkentése

Egy önállóan működő rendszerben az erőműben vagy a távvezeték-hálózaton előforduló üzemzavarok következtében megszűnhet az áramszolgáltatás. Azért, hogy az áramszolgáltatás ilyen esetekben is biztosítható legyen, tartalék berendezéseket építettek elsősorban az erőművekben. Ez költséges megoldás volt.

Vegyük példaként a 7. ábrán látható, a múlt század 30-as éveiben épült, önálló rendszerben működő Kelenföldi Erőművet. Az akkor modernnek számító Kelenföldi Erőműben 30 MW-os turbina-generátor egységek voltak. Egy ilyen egység mellé tartalékként két azonos gépcsoportot építettek be arra számítva, hogy a háromból egy üzemzavaros lehet, egy másik pedig karbantartás miatt nem vehető igénybe. A tartalék mértéke így 66 % volt! Az egyesített villamosenergia-rendszeren belül az egyes erőművek, de a szomszédos országok is kisegíthetik egymást. Ezért nincs szükség az egyes részrendszerekben nagy tartalék kapacitásokra. Ma az UCTE villamosenergia-rendszerben a tartalék 5-10 %.

2.) Az áramellátás biztonságának növekedése

A villamosenergia-rendszerben a szomszédok egymást kölcsönösen kisegíthetik. Amennyiben az együttműködő villamosenergia-rendszerben kikapcsolódik egy áramtermelő blokk, a szomszédos energiarendszerek felől automatikusan pótlódik a hiány. Az áramtermelő kiesését a fogyasztó észre sem veszi. A tartalék berendezések csökkentése mellett további előny, hogy a fogyasztók ellátásának biztonsága a szigetüzemi rendszerekhez képest javul.

3.) Áramkereskedelem

Az önálló és az együttműködő villamosenergia-rendszerekben a bárhol keletkező felesleges villamos energiát az összekötött távvezetéki hálózatok segítségével a szomszédos villamosenergia-rendszerek felhasználhatják. Ez a képesség teszi lehetővé a villamosenergia-ipar liberalizációját, vagyis a fogyasztó "szabad" választását az áramkereskedők között.

IV. A villamosenergia-rendszerek irányítása

Miért kell irányítani az áramtermelést és az elosztást? Az ok egyszerű: a változó áramú villamos energia nem tárolható. Következésképpen minden pillanatban annyi villamos energiát kell termelni, amennyit a fogyasztó igényel. A fogyasztó saját igényei szerint szabadon kapcsolgatja ki-be a berendezéseit. A 8. ábrán láthatjuk a fogyasztói terhelés változását 24 óra leforgása alatt. Eközben a fogyasztásnak és a termelésnek minden pillanatban egyensúlyban kell lennie. A kényes egyensúlyt a nagyszámú fogyasztó és az erőművek között nehéz feladat megteremteni. Ez a feladat csak központi műszaki irányítással oldható meg. Az erőműveket informálni kell a fogyasztás megváltozásáról. Az információt a váltakozó áram frekvenciája hordozza. Amennyiben a villamos fogyasztás és a termelés egyensúlyban van, a frekvencia állandó.
Miért változik meg a villamos rendszer frekvenciája, ha a fogyasztás és a termelés egyensúlya felbomlik? Példaként tegyük fel, hogy a rendszerben az erőművi termelés nem változik. A rendszerben lévő fogyasztók csak az erőművek által megtermelt villamos energiát tudják elfogyasztani. Se többet, se kevesebbet. Ha a rendszer fogyasztása egy kicsit nagyobb, mint az erőművek generátorainak termelése, akkor nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy csökken az erőművek generátorainak fordulatszáma és ezzel arányosan a rendszer frekvenciája is. Váltakozó áramú rendszerekben a fogyasztó energiaigénye is függ a frekvenciától. Csökkenő frekvencia esetén a rendszerben lévő fogyasztók forgógépeinek is csökken a fordulatszáma, ezért csökken a leadott mechanikai energiája, és ezáltal kevesebb lesz a villamosenergia-igény is. Létrejön az egyensúly az erőművek és a fogyasztók között egy az eredeti állapotnál alacsonyabb frekvenciaértéknél. A fogyasztás és a termelés egyensúlyát mutatja be az itt látható filmrészlet. Az animáción pedig a magyar villamosrendszer frekvenciájának változását követhetjük nyomon 24 óra alatt.
Video ^|4}| : A fogyasztás és a termelés egyensúlya

Animáció ^|5}| : A villamosenergia rendszer frekvenciájának változása (2006. 02. 02.)

V. Erőművek szabályozása önállóan működő villamosenergia-rendszerekben (VER)

Először vizsgáljuk meg az önállóan működő villamosenergia-rendszerek (ilyen rendszer például Írország, Nagy-Britannia vagy Izland) esetét. Láttuk, hogy ha a fogyasztók igénye nagyobb, mint az erőművek termelése, csökken a fordulatszám és csökken a frekvencia. Ezt az ún. erőművi primer szabályozók érzékelik és növelik az erőművi termelést mindaddig, amíg a frekvencia állandósul, és helyreáll a rendszerben a termelés és fogyasztás egyensúlya. A primer szabályozó működési ideje kisebb, mint 30 s (animáció). Primer szabályozóval minden erőművi egység rendelkezik. Mivel a frekvencia állandóan változik, a primer szabályozók is folyamatosan működnek.
Animáció ^|6}| : Primer szabályozás

Ezt követően helyre kell állítani a rendszer lecsökkent frekvenciáját az eredeti névleges értékre. Ezt az ún. szekunder szabályozók végzik (animáció).
Animáció ^|7}| : Szekunder szabályozás

A rendszer szekunder szabályozója, amely egy folyamatirányító számítógép, érzékeli, hogy a frekvencia f értékkel lecsökkent, és parancsot ad a villamos erőműveknek a termelésük növelésére mindaddig, ameddig a villamosenergia-rendszer az eredeti frekvenciát el nem éri. Szekunder szabályozó a rendszerben csak egy van, egy központi helyen a rendszerirányítónál, és legfeljebb 900 s alatt helyreállítja a frekvenciát. (Hazánkban a rendszerirányító a MAVIR, vagyis a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító ZRt.) A primer és a szekunder szabályozás automatikusan működik, általában nem igényel diszpécseri beavatkozást.

VI. Erőművek szabályozása az együttműködő villamosenergia-rendszerekben (EVER)

A rendszerirányítás számára az előzőnél bonyolultabb feladat az együttműködő villamosenergia-rendszerek esete. Ennek oka, hogy a villamos távvezetékekkel összekapcsolt rendszerek bármelyikében létrejövő üzemzavar, a termelés és fogyasztás egyensúlyának megváltozása, esetleg villamos távvezetékek kikapcsolása kihat az együttműködésben részt vevő minden egyes villamosenergia-rendszer üzemére. Tekintsük át, milyen zavarokat okozhat az egyik villamosenergia-rendszerben létrejövő esemény a többiben. A zavarok típusa a legenyhébbtől a súlyosabbak felé haladva:

1. energialengések;
2. terhelés megváltozása, amely lehet
    - túlterhelés;
    - a hálózati veszteség növekedése;
    - veszélyes feszültségesés;
3. rendszerrészek, rendszerek teljes kikapcsolása.

Az előadásban az energialengésekkel és a túlterhelés hatásaival foglalkozunk részletesebben. Elsőként nézzük meg, miért veszélyesek az energialengések (9. ábra). Energialengésnek nevezzük a fogyasztás és termelés egyensúlyának megbomlásakor a frekvencia és az energia periodikus csökkenését és növekedését. Energialengések esetén az erőművek és a fogyasztók között nagy energiaáramlások vannak. Előfordul, hogy az erőművekben a berendezések megsérülhetnek, és ezért tartós forráshiány keletkezhet a rendszerben.

Az együttműködő villamosenergia-rendszerben például egy-két távvezeték kikapcsolódása miatt az üzemben maradó távvezetékek túlterhelődnek és kikapcsolódhatnak, ami dominószerű kikapcsolódást okozhat a többi távvezetéknél. Ez teljes rendszerösszeomlást, áramszünetet okozhat, olyat, mint amilyen 2003-ban Olaszországban volt (animáció).

Animáció ^|8}| : Teljes áramszünet Olaszországban 2003-ban

Az ilyen események megelőzése érdekében az együttműködő villamosenergia-rendszerek rendszerirányítói között szoros együttműködésre van szükség. Ez azt jelenti, hogy mindenki számára kötelező műszaki előírásokat kell betartani és folyamatosan informálni kell egymást az üzem állapotáról. A koordinációt igénylő fontosabb területek a következők:

• tartalékok összehangolása;
• export-import tervek összehangolása;
• tervszerű kapcsolások koordinálása;
• elszámolási mérések megszervezése;
• informatikai együttműködés.

Jelen előadásban részletesebben csak a szabályozás összehangolásával tudunk foglalkozni.
Ha bármelyik villamosenergia-rendszerben megbomlik a termelés-fogyasztás egyensúlya, például egy erőmű kikapcsolódik, akkor a frekvenciacsökkenés hatására az együttműködésben részt vevő minden egyes villamosenergia-rendszerben aktivizálódik a primer szabályozásba bevont tartalék, és kisegítik azt a villamosenergia-rendszert, amelyben a kiesés keletkezett. A kisegítés mértéke a rendszer nagyságától függ, a nagyok többet, a kisebbek kevesebbet segítenek. Az animáción bemutatott 100 MW-os hazai hiány esetén a szaldó értéke kb. 98 MW-tal import irányban nő. A villamosenergia-szaldó (10. ábra) egy adott pillanatban a villamosenergia-rendszerbe befolyó és kifolyó villamos energiák előjeles összege.
Animáció ^|9}| : Kieső erőművi kapacitás pótlása (OVT ország szaldó)

Ez a szaldóeltérés hosszú ideig nem tartható (max. 15 perc), mert megváltoznak az egyes villamosenergia-rendszerek között tervezett energiaáramlások, amelyek miatt túlterhelés léphet fel. A frekvenciát és az energiaáramlások értékét vissza kell állítani az eredeti értékére. Ezt a feladatot végzi el a szekunder szabályozás abban a villamosenergia-rendszerben, amelyben a hiba keletkezett. Ehhez ki kellett egészíteni minden egyes villamosenergia-rendszer rendszerirányítójában lévő szekunder szabályozó berendezést a frekvenciaérzékelés mellett a villamosenergiaszaldó-eltérés értékével.

Az előbb bemutatott 100 MW-os hazai hiány esetén a magyar rendszerirányítóban lévő szekunder szabályozó működésbe lép, és fokozza a hazai erőművek termelését, ameddig a szaldó értéke zérus nem lesz.

Végül tekintsük át, hogyan lehet az azonos frekvencián üzemelő együttműködő energiarendszerben az irányítást megszervezni. Első lépésben az együttműködő villamosenergia-rendszert több szabályozási zónára bontják. Minden szabályozási zónához rendelnek egy felelőst, amelynek két fő feladata a rendszerek közötti áramszállításokat koordinálása és a szállításokhoz tartozó mérési adatok szolgáltatása. Minden más feladatot, például tartalékolást, szabályozást a rendszerben részt vevő rendszerirányítóknak kell megoldaniuk. A visegrádi országok rendszerei, azaz a magyar, szlovák, cseh, lengyel villamosenergia-rendszerek az ún. CENTREL zónában vannak, amely az UCTE északi, Németországból irányított részéhez tartozik. Az UCTE déli részét Svájcból irányítják (10. ábra).

VII. A villamosenergia-rendszerek biztonsági kérdései

Mikor tartja a fogyasztó a villamosenergia-rendszert biztonságosnak? Ha nála mindig van villany, azaz a fogyasztás és a termelés mindig egyensúlyban van, illetve ha a hálózat mindig rendelkezésre áll, hogy az erőművekből a fogyasztóhoz eljusson a villany.

Csakhogy ilyen, 100%-os biztonságú áramellátás nincs sehol a világon. Ez ugyanis rendkívül drága lenne. Az erőművi tartalékok megválasztásánál és a távvezeték-hálózatok kialakításánál, üzemeltetésénél egy ésszerű kockázattal számolnak. Amennyiben ezt a kockázatot meghaladó zavar lép fel, az áramszolgáltatásban számítani lehet részleges vagy teljes kiesésekre.

Együttműködő villamosenergia-rendszerek esetén az erőművi tartalékok legkisebb értéke a csúcsfogyasztás 5-10 %-a. Ennek a költsége még elfogadható. Magyarországon összesen 1260 MW tartalékot tartunk. Ez biztosítja, hogy éves szinten elvileg maximum három olyan nap lehet, amikor a fogyasztók csúcsfogyasztását nem tudjuk teljes egészében kielégíteni és a fogyasztást esetleg korlátozni kell. A valóságban 12-15 évenként egyszer fordul elő hazánkban olyan extrém eset, hogy a fogyasztók egy kis részét korlátozni kell.

Példaként a napon belüli tartalékolást a 11. ábra mutatja, ahol a fekete görbe a menetrend szerinti rendszerterhelés (terv), a zöld a tényleges rendszerterhelés, míg a piros a határterhelés.

A hazai erőművek teljesítőképessége, amelyet az ábrán a piros görbe mutat, mindig nagyobb a fekete görbén látható várható legnagyobb fogyasztásnál. A kettő különbségét hívjuk forgó tartaléknak, ami váratlan erőművi kieséskor vagy a fogyasztás nem várt növekedése esetén lehetőséget ad a rendszerirányítónak a fogyasztás és a termelés egyensúlyának helyreállítására. A rendszerirányító részére a forgótartalék a szabályozásra képes erőművekben áll rendelkezésre.

A hálózatoknál a biztonság szintén pénz kérdése. Ezt figyelembe véve tervezéskor az ún. (n-1) elvet vesszük figyelembe. Vagyis az átviteli hálózat (750 kV, 400 kV, 220 kV) úgy épül fel, hogy bármelyik eleme - távvezeték, transzformátor - kapcsolódik is ki, a többi eleme túlterhelés nélkül el tudja látni a fogyasztókat korlátozás nélkül. Az átviteli hálózaton pillanatról pillanatra változó áramlások pontos követése, ellenőrzése és irányítása alapkövetelmény a rendszerirányításban.

A rendszerirányító csak az átviteli hálózatért felelős. Az elosztóhálózattal (120 kV, 20 kV, 10 kV, 0,4 kV) az áramszolgáltatók foglalkoznak.

VIII. A rendszerirányítás kihívásai

A villamosenergia-rendszerek működtetése és irányítása számára új kihívást jelentett a villamosenergia-kereskedelem liberalizációja, a szigorodó környezetvédelem és az ezekkel is összefüggő technikai fejlődés.

Európában több mint 10 éve kezdődött meg a villamosenergia-ellátás "szabaddá" tétele. Ez azt jelentette, hogy a fogyasztó szabadon választhat, kitől vásárol villamos energiát, amely így "áru" lett. Különleges áru, mert általában nem helyettesíthető és nem tárolható. Megjelentek a kereskedők, akik versenyeznek a fogyasztóért. Nálunk 2003 januárjában nyílt meg a szabadpiac. 2005 szeptemberére a hazai villanynak közel a 40 %-át már a szabadpiacon értékesítették. A fogyasztó továbbra is az átviteli és az elosztóhálózaton keresztül kap energiát a termelőktől, mint eddig. Csak a kereskedő és az ár változik. Ugyanazon a "konnektoron" át a fogyasztó a legkülönfélébb forrásból vásárolhat. Ezt a szabadságot a jövő év közepétől minden fogyasztó, a lakosság is megkapja.

Az áramellátás a liberalizáció óta már nem szolgáltatás, hanem értékesítés. A kereskedőnek mindig annyit kell vennie, amennyit el tud adni. Tárolni ő sem tudja a villanyt. Időben pontosan egyeztetni kell az áramvételt és -eladást. Mint láttuk, ez nem könnyű dolog a villanynál. A kereskedő a fogyasztóit és a forrásait (erőmű, import) egy ún. mérlegkörben fogja össze. Mindig van valami eltérés: többlet vagy hiány, amit a rendszerirányító egyenlít ki. Egy szabályozási zónában több mérlegkör is van, Ausztriában például hetven, nálunk most közel harminc. A szabályozás műszakilag a korábban bemutatott módon történik (animáció).
Animáció ^|10}| : A mérlegkörös modell elve

A rendszerirányító most valóban nevének megfelelően irányít, nem osztja el a források között a terhet, mint korábban, hanem a kereskedők által adott menetrendet követi, és az eltéréseket kiszabályozza. A hálózaton fizikai korlátok léphetnek fel az áram szállításakor, amelyeket a kereskedők nem vesznek figyelembe. Ez a rendszerirányítás újabb kihívása. Egyes országokban nem a nemzetközi kereskedelem igényei szerint fejlesztették a hálózatot, így a rendszer irányítójának nagyon ébernek kell lennie, nehogy az olaszországihoz hasonló sötétségre kerüljön sor.

IX. Megújuló források

A megújuló források környezetvédelmi és ellátás-biztonsági okokból is nagyon előnyösek. Terjedésüket magyarázza, hogy egyre olcsóbbak lesznek, ráadásul környezetvédelmi jelentőségük miatt támogatást is élveznek. Vannak azonban megújuló források, amelyek megújulnak ugyan, de nem akkor állnak rendelkezésünkre, amikor szükség lenne rájuk. Ilyen például a szélenergia. A szél nem mindig fúj, és átlagos erőssége is változik. A szélerőművek teljesítményét nem is célszerű a fogyasztói terhelésekhez igazítani, hiszen így nem használnánk ki a megújuló forrás adta lehetőséget. Ha egy rendszer rendelkezik rugalmasan igénybe vehető erőművekkel, például vízerőművekkel, akkor a kiegyenlítést könnyebben meg lehet oldani. Amennyiben a rendszerben nincsenek vízerőművek, sok szélerőművet nem lehet működtetni.

Megoldást jelent a 12. ábrán bemutatott szivattyús-tározós erőművek építése. Ezekben az erőművekben a villamos energiát szivattyú segítségével átmenetileg visszaalakítják helyzeti energiává, majd abból a kívánt időben vízturbina segítségével ismét villamos energiát termelnek. Ez az erőműtípus jelentős segítséget nyújt a rendszer szabályozásában.

X. Összefoglalás

Az előadás a villamosenergia-rendszerekkel kapcsolatos kérdéseknek csak egy részét érintette, azokat, amelyek az egész rendszerre, annak működésére és irányítására vonatkoznak. Nem térhettem ki a különféle erőművek értékelésére, az iparágat érintő környezetvédelemre és természetesen az árakra sem. Remélem azonban, hogy hű képet tudtam adni az egyre keresettebb energiatermék vagy áru, a villamos energia egész rendszeréről. Befejezésként felhívom a figyelmüket a rendszer irányításának hierarchikus jellegére. Mivel a villany nem tárolható, így egy egységes, sokszereplős, összekapcsolt és eltérő érdekeket is szolgáló nemzetközi piacon alaposan össze kell hangolni a különféle irányítási szinteket (animáció).
Animáció ^|11}| : Az irányítási hierarchia