I. Evolúciós örökségünk

Az állatok többsége, így az ember is jelzések összetett rendszerét használja arra, hogy kommunikáljon a fajtársakkal. Beszélni azonban csak az ember beszél. Nem tudjuk pontosan, hogy a majmokéhoz hasonló, jelentéssel bíró hangadástól (vokalizáció) mennyi idő telhetett el a jól formált mondatok megjelenéséig. Azt viszont tudjuk, hogy a beszédre is alkalmas hangképző szervekkel csak az ember rendelkezik. Így beszélni és beszédet érteni csak az ember képes, ennek kivitelezésére teljességében csak az ő agya alkalmas.

A nyelvi közlés megörökítésének első komplex formái a barlangrajzok (1. ábra). Alkotóinak célja feltehetően nem az volt csupán, hogy a barlangok falát díszítsék, hanem az, hogy rajzban közöljenek egymással fontos dolgokat. A barlangrajzok készítőit csak sok évezreddel követték azok az utódok, akik írásrendszereket kezdtek el használni. Olyanokat, amelyeket a kódok ismerői el tudtak olvasni. Az írás és olvasás mai formáinak megjelenése legalább két lényeges tényezőhöz köthető, az agy és a kultúra evolúciójához.

A kultúra evolúciója

Az emberi íráskultúra evolúciójának első lépéseit a rajzok jelentik, ezek a világ első, eleinte részletes, majd sematikus ábrázolásai (2. ábra). Az egyiptomi hieroglifákban olyan egyre egyszerűsödő rajzokat láthatunk, amelyek kezdetben a tárgyak nevét jelentik. A konkrét tárgyakat jelentő főneveket jelölni könnyű, az igék jelölése azonban nagy találékonyságot igényel, ez a hieroglifakészítőknek is fejtörést okozhatott. Saját maga számára mindenki tud olyan jelrendszert kitalálni, amelynek segítségével a közléseket lejegyzi, olyan jelrendszert megalkotni azonban, amelyet mindenki azonosan fejt meg (dekódol), már nehezebb. Az egyiptomi írásban is megjelentek a piktogramszerű, sematikus jelek, egy részük pedig a mássalhangzók jelölésére is szolgált. A dekódolás összetett megismerő (kognitív) funkciókra támaszkodott, tudni kellett a főneveket és az igéket jelölő ábrákat megkülönböztetni, az így nem jelölhető szavakat pedig hangjelölő ábrák alapján megfejteni.

Kognitív szempontból ügyesebb, egyértelműbb, a vizuális észlelés szempontjából összetettebb volt az ékírás (3. ábra). Bár az utóbbi számára nehezebbé vált a jelek megkülönböztetése, lényeges újítása a beszédhangok - magánhangzók és mássalhangzók - jelölése volt. A görög, majd a római írás ezen az úton ment tovább; jól megkülönböztethető, beszédhangokat jelölő betűket használt (4. ábra). Innen már csak néhány száz évet kellett arra várni, hogy megjelenjenek a kézzel írott könyvek, majd Gutenberg találmányával lehetővé vált, hogy a könyvek nagyobb példányszámban készüljenek (5. ábra). Nem volt tehát akadálya, hogy egyre többen olvassanak, jóllehet a tömeges olvasástanulás csak a 18-19. században elterjedő közoktatással vált lehetővé. Vajon mi történhetett ez alatt az idő alatt az agy evolúciójában?

 

Az agy evolúciója

Ennek vizsgálatához nézzük meg közelebbről, hogy a majmok agya mire képes. A majmok kommunikálnak, de nem beszélnek, az ember közelében élő főemlősök szívesen firkálnak, festéket használnak, de ezek mégsem írásjelek. A majmok nem beszélnek és nem olvasnak. Agyuk azonban nagyon sok olyan dologra képes már, ami az embert beszélővé és olvasóvá teszi. A majmok vizuális kérgi hálózata primitív és összetett alakzatokat egyaránt képes megkülönböztetni. Kitűnően megkülönböztetik a látott mintázatokat; az alakzatokat, a tárgyakat azok nézetétől függetlenül felismerik. Olyan alakzatokat például, mint amilyeneket az ember írásrendszereiben használ. Ezekre a majomagy egyik területe (inferotemporális kéreg) különösen érzékeny.

Animáció ^|1}| : Vizuális alakzatok az IT-kéregben

A majmok hallókérge képes az összetett hallási mintázatokat feldolgozni, még akár olyan finom eltéréseket is, mint amilyen egy zöngés és egy zöngétlen mássalhangzóé. Sőt, mivel a majmok észlelésének is az a lényege, hogy a környezet ingereire adekvát választ adjanak, tudniuk kell, hogy valamilyen látott tárgy és hang összetartozik-e (animáció).

Animáció ^|2}| : Hallási mintázatok feldolgozása és integrációja

A halló- és látókéreg határán olyan agyi területeik vannak, amelyek egyszerre kapnak hallási és látási bemenetet. Ennek az úgynevezett poliszenzoros kéregnek a rétegeiben a hallásnak előreható, a látásnak viszont visszacsatoló (feedback) kapcsolatai vannak. Ezt amerikai kutatóknak egy olyan rétegelektródával sikerült kimutatniuk, amelyet az MTA Pszichológiai Kutatóintézet munkatársai fejlesztettek ki. Az olvasásnál látni fogjuk, hogy ez az integráló terület milyen értékes eleme evolúciós örökségünknek.

II. A beszélő gyermek

Említettük, hogy a beszédhangok eltérését a majom is észleli. Nem tud viszont valamit, amit már egy hat hónapos embercsecsemő is tud, azaz érzékenyebben, finomabban feldolgozni egy meghatározott nyelvnek a hangjait, nevezetesen azét, amelyet az édesanyja használ. A beszédészlelés fejlődésének fundamentumát két lényeges tényező adja, az agy genetikailag programozott érése és a nyelvi környezet hatása.

Az agy érése

Tudjuk, hogy embrió korunktól fogva genetikai program szerint halad az agy egyes területeinek, illetve ezek kapcsolatainak érése, fejlődése. Mindezt a környezet hatásai befolyásolják. A környezet formáló hatása különösen sokáig érvényesülhet a lassan érő rendszerek esetében. Mint Kovács Ilona előadásából is kiderülhetett, ilyen a látási feldolgozó rendszer. A hallási észlelés és a nyelvi feldolgozó rendszer esetében sincs másként. Amerikai kutatók 5 és 20 év közötti személyeket modern agyi képalkotó eljárással (mágneses rezonancia képalkotó eljárással) vizsgáltak. Olyan színes térképeket készítettek, amely azt jelöli, hogy az egyre hatékonyabbá váló kapcsolatok miatt vékonyodó agykéreg mely területeken, milyen életkorban válik éretté, "befejezetté". Láthatóvá vált, hogy a látási és hallási rendszer sokáig "nyitott", környezetelváró üzemmódban működik (animáció).
Animáció ^|3}| : Az agyi érés folyamatai

A környezet hatása

Videó ^|4}| : Anya beszél
A környezetet a nyelvhasználó közösség, kezdetben pedig kiemelten az anya jelenti (videó). A beszédészlelés - amely, mint később látni fogjuk, a sikeres olvasástanulás fundamentuma - hatékony formálása a csecsemőkorban kezdődik. A babák megtanulják, hogy az apró akusztikus eltérések a szóként használt mintázat elejét, végét jelentik. A mintázat elemeinek, a beszédhangoknak a képviselete (reprezentációja) megváltozik.

Animáció ^|5}| : "Anyanyelvi mágnes"
Tegyük fel, hogy két közeli beszédhang azonos távolságra lévő hangok mátrixát alkotja. Adott nyelv azonban ezeket egy adott jellemző szerint megkülönbözteti, azaz ezt az egységesen elosztott teret széthúzza, hasonlóan ahhoz, ahogy két egymástól távoli mágnes kettéosztja a vasforgácshalmot (animáció). Az észlelési tér tehát torzul, mégpedig aszerint, hogy az adott nyelvben mi jellemzi ezeket a hangokat. Ezt a jelenséget nevezzük anyanyelvi mágnesnek. A hat hónapos magyar babának az észlelési tere például az r és l hangokra már más, mint a japán babáé. A beszédhangokat azonban sokféleképpen ejtjük egy adott nyelvi közösségben, illetve egyénenként is az egyes szavakban. Ez az agy számára feldolgozandó akusztikai különbséget jelent. A beszédészlelő rendszernek meg kell tanulnia, hogy nem ezek a különbségek a lényegesek, hanem ezeknek a hangoknak egy absztrakt tulajdonsága. Valamennyi s hangot s-nek kell hallanunk, még akkor is, ha más, nem lényeges akusztikai tulajdonságai eltérnek. Ezt a jelenséget észlelési lehorgonyzásnak nevezhetjük (animáció). Ez úgy képzelhető el, mintha egy tavon a hajókat a vitorlák színe szerint kellene azonos horgonyhoz kikötnünk; a sárgákat egyhez, legyenek világosak, sötétek, narancsosak, és a pirosakat is egyhez. A beszédészlelésért felelős agyi hálózatnak egyszerre kell a részleteket és nagyobb, absztraktabb egységeket is feldolgoznia. Ennek vizsgálatára az agynak a működés közben produkált elektromos aktivitását használjuk fel.

Animáció ^|6}| : "Észlelési horgony"

III. Beszédészlelés és az agy

Videó ^|7}| : EKP

A beszédészlelés agyi jelei

Agyunk eltérő kérgi területein a nagyobb neuroncsoportok összerendezett aktivitást produkálnak, ha valamilyen inger - ma inkább eseménynek nevezzük (hangok, színek, képek, szavak, dallamok) - megjelenik. A megjelenést, illetve az azt követő további feldolgozást kísérő agyi választ nevezzük eseményhez kötött agyi potenciálnak (EKP). A különböző feldolgozási folyamatoknak az EKP eltérő hullámai (komponensei) felelnek meg. A laboratóriumunkban készült felvételen jól látható, hogy az EKP-ok levezetése a fejre helyezett elektródák segítségével történik (videó). Ma a korszerű laboratóriumokban rugalmas, fürdősapkaszerű vagy hálószerű szerkezetben elhelyezett elektródákat használunk.

A beszédészlelés tipikus és atipikus fejlődése, a feldolgozás törvényszerűségei jól kutathatók az EKP-ok egy kicsiny összetevőjének, az eltérési negativitásnak (EN) a vizsgálatával. Ez egy olyan válasz, amely azt jelzi, hogy az aktuális hangkörnyezetben megjelenik-e valamilyen eltérés, illetve a hallottak egyeznek-e a hosszú távon tárolt hanginformációval. Mindkettő érzékeny az ingereltérésekre, illetve az aktuálisan vagy hosszú távon kivont szabályosságra (animáció).

Animáció ^|8}| : Eltérési negativitás

A hallási környezet szabályai és az EN

A jellegzetes kísérleti eljárást kakukktojás-paradigmának nevezzük. Ez szemléletesen utal arra, hogy az egyformák között egy eltérő, nem odavaló van. Az eltérés alapjául szolgáló szabály lehet igen absztrakt is, mint például a hasonuló mássalhangzók szokatlan ejtése. Az EN jól mutatja, hogy agyunk ezt a finom eltérést képes feldolgozni. Az EN nagyságának változását színkódolt térképen bemutatva azt is láthatjuk, hogy az eltérés agyi feldolgozása mutat-e különbséget. Laboratóriumunkban többekkel együtt (Honbolygó Ferenc, Ragó Anett, Szabó Léna, Tóth Dénes) ezt vizsgáljuk. Az olvasással összefüggésben az érdekel bennünket, hogy milyen az olvasni tanuló gyerekek beszédészlelése, miként változik az olvasástanulás során. Mindezzel együtt azt is kutatjuk, hogy mi mindenre kell a 6-7 éves gyerekek agyának képesnek lennie, amikor iskolába mennek.

IV. Mit tudnak a 6 évesek?

A tipikus fejlődésű 6 évesek már sokat tudnak arról, hogy a nyelvnek mennyi érdekes tulajdonsága van. Ezt a nyelvről való tudást, amelyet átfogó néven nyelvi tudatosságnak nevezünk, sokszor használják, amikor társaik nevét kiforgatják, gúnyolódó rímeket faragnak. Korlátozottan ugyan, de hozzáférnek a szavak szerkezetéhez. A szótagokkal már képesek sokféle műveletet végezni, szótagot elhagyni, a szavak ritmusa szerint kopogni és tapsolni. A szavak valamennyi hangjához mégsem férnek hozzá, ennek lehetőségét az olvasás teremti meg. A szókezdő és szóvégi hangokhoz azért hozzáférnek. A szókezdő hang nagyon fontos lesz az olvasástanulásban. A beszédhangok finom eltéréseinek automatikus feldolgozása fejlett, mint ahogy a vizuális alakzatoké is. Tárgy- és alakfelismerésüket azonban a nézetfüggetlen tárgyazonosítás uralja. Ez evolúciós örökségünknek, a tárgyazonosításért felelős inferotemporális kéreg működésének köszönhető. Gondoljunk csak bele, milyen nehéz is hirtelen átszoknia agyunknak arra, hogy a csizma mindig csizma, bármerre áll is az orra, viszont az L, az S, az 5 és még sok más betű és szám csak egy irányban L, S, 5 vagy más. Az óvodás és elsős gyerekeknél még természetes, hogy a betűket és számokat ugyanúgy forgatják, mint a tárgyak rajzát.

A 6 évesek alapvetően nyitott, alakítható agyi rendszerrel, érzékeny, környezetelváró mechanizmusokkal felvértezve kezdik az iskolát. Hallási és vizuális észlelésük azonban még erőteljesen formálódik, a szavak belső szerkezetéhez még nem teljesen férnek hozzá, ezek integrációja is csak félig van készen, a világról való tudásuk pedig korlátozott. Ezt az olvasástanításnál figyelembe kell, figyelembe kellene vennünk.

Az olvasás szeretete és a tanítási módszer

Mielőtt a nézők szavaztak, bizonyára elgondolkoztak azon, hogy milyen típusú olvasás szeretetére vonatkozik a kérdés. Az olvasás kifejezést sok mindenre használjuk, a köznyelv leginkább a befogadó, azaz az irodalmi művek olvasására szűkíti le. Ez utóbbi az intellektuális örömszerzésnek egyik olyan forrása, amely nem mindenki számára adatik meg. Az olvasás szeretetét sok faktor határozza meg, így többek között érdeklődésünk is. Technikai szempontból alapvető elem az olvasás könnyedsége, gördülékenysége, az eredmény erőfeszítés-tartalma, azaz a szöveg megértése, befogadás, átélése mekkora erőfeszítéssel társul. A tanítási módszer, itt a kérdésben kissé rejtve az olvasástanítási módszer is, illetve annak sikere hozzájárul ahhoz, hogy egy adott életkorra, előnyösen a negyedik osztály végére ez a könnyed, a szöveg értelmére fókuszáló, elfogadható erőfeszítéssel járó olvasás megjelenik-e. A gyenge olvasás, a szövegértéshez szükséges tudás hiánya eltéríti a gyerekeket attól, hogy vágyjanak olvasni. Valószínűleg ez esett nagyobb súllyal latba azoknál (a válaszolók 79%-a) akik összefüggést látnak a tanítási módszer és az olvasás szeretete között. A nemmel válaszolók feltehetően a tanítási módszert, mint az olvasás megkedvelésének egyik faktorát a többi tényezőhöz képest kevésbé fontosnak ítélték és ezért szavaztak nemmel.
Sajnos a nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy az iskolai tapasztalatok, és ennek szerves részeként a tanítási módszerhez tapadó élmények, hosszú időre befolyásolják olvasási szokásainkat.

Az olvasás képessége és a tanítási módszer

Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni akkor, ha komolyan vesszük azt a szakmai alapvetést, hogy az olvasási képesség egyfajta 'adottság', azaz számos megismerő funkció (észlelés, figyelem, emlékezet, nyelv) együttesének fejlettsége határozza meg. A kérdés azonban leginkább arra vonatkozik, hogy az olvasási készség megszerzése, azaz a megfelelő szintű olvasás megjelenése összefüggést mutat-e azzal, hogy milyen módszerrel tanulnak a 6-7 éves gyerekek olvasni. Ebből a szempontból szakmailag jól indokolható válasz lehet az igen, hiszen a jó olvasási képességgel iskolába kerülő gyerekek bárhogy, tehát bármely módszerrel meg tudnak tanulni olvasni. Hogy milyen szinten, az egy másik kérdés. Sőt, vannak olyan gyerekek is, akiknek ez minimális segítséggel, spontán is sikerül. Feltehetőleg ezekre a gyerekekre gondoltak azok, akik nemmel válaszoltak (64 %). A 36 % igen egy kizárólagos tanítási módszerre vonatkozóan komoly szám. Ők feltehetően azokra a gyerekekre gondoltak, akiknél az olvasási képesség egészét alkotó bázisképességek fejlődése késik, másként fejlődik, eltérően alakul. Nekik a kutatások jelenlegi adatai szerint nem egyformán jó bármely módszer. A hazai és nemzetközi adatok szerint ezeknél a gyerekeknél csak az adott nyelv írásrendszeréhez legjobban alkalmazkodó, türelmes, rugalmas módszerek célravezetők. A lényeg azonban nem a hagyományon van csak, hanem azon, hogy a beszélt nyelv összetevőit figyelembevevő, a beszédgyakorlatokkal szerves egységet alkotó legyen az olvasástanítás, azaz a gyerekek számára érthetően, megtanulhatóan épüljön a használt írásrendszer a beszédre, az azonosságok szabályaival és a kivételekkel együtt. Mivel az ilyen módszerek minden gyereknek jók, hiszen a fejlődés sajátos velejáróit megfelelően kezelik, nem fedik el a hibákat és időben felismerhetővé teszi a zavarokat, ezeket lenne kívánatos alkalmazni.

V. Az olvasást agyunknak tanulnia kell

Változások az olvasó agyban

Az olvasástanulás (7. ábra) során agyunk két alapvető agyi rendszerre, a hallási és látási ingerek feldolgozásáért felelős területek hálózatára támaszkodik. Az olvasástanulás szükségszerűen átalakuláshoz vezet ezekben a rendszerekben. Fejlődnek, differenciálódnak a beszédészlelés élesedéséért felelős és a nyelvi feldolgozásban résztvevő agyi rendszerek, a látórendszer elemi és vonás szintű feldolgozásáért, az alak- és tárgyfelismerését felelős területeken új, a korábbinál differenciáltabb működésnek kell megjelennie, mindezt pedig integrálni kell tudni.

Az inferotemporális kéregnek le kell szoknia a forgatásról, az elemi vonások új kombinációit egységes jelekként kell feldolgozni, a hangokat a betűkkel integrálni kell. Az olvasást tanulja tehát agyunk is. A betűktől a hangokhoz és a szavak hangalakjához jutunk, két feldolgozó lánc alakul ki, a jelentéshez, hangalakhoz gyorsan hozzáférő dorzális és a betűszerkezet elemzését végző lassúbb ventrális. Az írott szövegek téri-vizuális tulajdonságai, az olvasás gyakorlottsága szerint változó szemmozgások vezérlése a két félteke közötti új kapcsolatok kialakulásához vezet (animáció).

Animáció ^|9}| : Változások az olvasó agyban


Átalakuló beszédészlelés, kiemelkedő szavak

A beszédhangok észlelése is átalakul, a beszédhangok megkülönböztetése finomodik (animáció). A beszédgyakorlatokra különösen figyelő olvasástanítási módszereknél az EN vizsgálatával már 2. osztályban ki tudjuk mutatni, mi is történik. A beszédhangok megkülönböztetését fontosnak tartó módszernél gyorsul, élesedik a feldolgozás. Tovább tisztul, élesedik a beszédhangok észlelése, a szavak hangszerkezetéhez hozzáférünk. Nemcsak a betűkhöz rendeljük hozzá a hangokat, hanem fordítva is. Megtanuljuk, hogy miként kell írni és olvasni, legalábbis összekötni a betűkhöz rendelt hangokat, a hangokhoz rendelhető betűket. Már nem csak betűket látunk, hanem összetartozó szótagokat és szavakat, amelyeknek formáját könnyedén felismerjük. Valami egészen új, minőségileg is más feldolgozásba kezd az olvasók agya. Megjelenik egy olyan, a szóforma feldolgozására specializálódott működés, melynek helye egy korábban más funkcióra használt agyi terület. Egy népszerű idegtudományi elképzelés szerint az olvasás nem csupán élesíti, hasznosítja, hanem újrahasznosítja az agyat. A szóforma megjelenésének irodalmi bemutatásáért Szabó Lőrinchez (8. ábra) fordulunk. A Tücsökzene című önéletrajzi szonettciklus részlete beszédes példája annak, hogy miként alakul ki a szóformák tára a fejünkben.

Debrecenben

Cók-mókkal rakva, félve s boldogan,
vitt, nyolcéves fiút, első utam
Debrecen főutcáján. Mindenütt
legendát vártam, hajdúkat s velük
törököket, tűzvészt, gályarabot,
s hogy jön Kossuth, s megint beszélni fog
és de-tro-ni-zál... Azt hittem, csupa
hős vesz körűl... Kisvonat mozdonya
pöfögött fel s alá, mesebeli,
guruló vaskocka s kocsijai:
micsoda játék!... S vágy s való között
egyszer csak átléptem a küszöböt:
egy bolt felett cégtáblát láttam és
rajta, hogy: "ÓRIÁS és ékszerész",
arany betűket... Megnéztem megint:
Ó-R-I-Á-S?... Az!... Istenem!... Eszerint,
gyúltam ki, itt egy Óriás lakik,
s hirdeti, hogy mivel foglalkozik!
...

Hatodnap

Öt napig vártam, öt teljes napig.
Csak apa előtt mondtam valamit
a titkomról, de oly zavarosan,
hogy meg sem értett... Restelltem magam
- úgy látszik - hogy olyan avult csodák
érdekelnek, amiket meg se lát,
meg sem említ már régi, igazi
nagyvárosi ember, debreceni.
Hatodnap aztán ott voltam megint
a Fő utcán. Ami csak mese, mind
emelt, röpített. Szárny-nyitó gyönyör
volt látni, messziről, hogy tündököl
az arany tábla!... S odaértem... És
elszörnyedtem: "ÓRÁS és ékszerész":
ezt mondta csak a csoda-felirat.
Ki lopta el az Óriásomat? -
jajdult a szívem, szinte hangosan...
Aztán csak álltam s szégyelltem magam.

Szabó Lőrinc jó megfigyelő volt. E két szonettből kisejlik, hogy hogyan is olvasnak a 8 éves gyerekek. A már látott, olvasott, tehát ismerős szavakra támaszkodnak, gyermeki világuk ismereteit hívják segítségül a "megfejtéshez". Még nem olvasnak automatikusan, a szóforma gyors felismerését tudásuk vezeti, bár képesek a szavakat a betűsorok elemzésére támaszkodva is elolvasni. Így lesz a szóforma alapú feldolgozás alapján az órásból óriás, majd a betűket elemző, ún. dekódolási technikával az ékszerész óriásból ismét a kevésbé izgalmas órás.

VI. Az olvasást gyakorolni kell

Integráció és újrahasznosulás

Az olvasást az agynak gyakorolnia kell (9. ábra). Így jön létre hang és betű oly szoros kapcsolata, integrációja, amelynek alapján a hangnak meg nem felelő betű a hallási feldolgozó rendszert ismételt feldolgozásra készteti. Ez a halántéklebeny poliszenzoros területeinek megváltozott működéséhez köthető. A szófelismerő rendszer azonban, mint mondtuk, egy korábban másra, elsősorban a formafelismerésre "szakosodott" területre telepszik rá. A bal oldali tarkólebeny alsó felszínén francia kutatók 2002-ben egy olyan terület jellegzetes aktivitását figyelték meg, amely az adott nyelvben lehetséges szóalakokra reagál megemelkedett aktivitással. Annyira csak a szóformára érzékeny, hogy nem számít, milyen a betű formája, nagysága, írásmódja. Absztrakt jegyeket dolgoz fel, mégpedig a betűsorok sorrendjéből adódó alakzatra érzékenyen.

Szófelismerés és rutin

A szófelismerő terület kialakulásával eljutott agyunk oda, hogy a megfelelő formájú ismert szavakat gyorsan olvasva azonnal hozzáfér e szavak jelentéséhez, az ismeretlen formájúakat és az ismert, de a jelentés ellenőrzése során furcsának találtakat ki tudja betűzni. A gyakorlott olvasó agya ezt a két alapvető olvasásmódot hatékony rutinba szervezi. De mi van azokkal, akik nem tudnak jól olvasni? Egyeseket nem tanítottak meg rendesen olvasni, mások viszont nem olvastak eleget, vagy nincs olyan tudásuk, amelynek alapján meg tudnák érteni mindazt, amit olvasnak. Van azonban a gyerekeknek egy különleges csoportja, akik nem az előbbiek miatt nem tudnak könnyen megtanulni olvasni, hanem azért, mert agyuk fejlődése, az olvasáshoz átalakuló területek működése és együttműködése eltér a tipikusan fejlődőkétől. Ők a diszlexiások. Adott korcsoportnak mintegy 5-10 %-át teszik ki, és nem azért nem olvasnak, mert rossz a módszer, amivel tanulnak, vagy buták, esetleg lusták, hanem mert agyuk másként fejlődik. Vannak közöttük átlagos és rendkívüli intelligenciájúak, híres és kevésbé híres emberek.

VII. Diszlexia, az olvasó agy hibaüzenete

Az eddigiek során kicsit beleláthattunk abba, milyen összetett hálózatra támaszkodik az olvasó agy, az olvasás tanulása, gyakorlása során hányféle átalakulás történik. Ha mindezt megértettük, azt is belátjuk, hogy a diszlexia megjelenési formájában igen sokféle. Azt is jó, ha tudjuk, hogy a modern genetikai kutatások szerint a diszlexia az agy fejlődésének poligénesen (több gén által meghatározottan) öröklődő eltéréseihez köthető. A diszlexiát igazán az idegtudományi kutatások fényében érthetjük meg, mégpedig azért, mert a megjelenő eltérések az agy szerveződése és nem a kognitív pszichológia által ismert kognitív rendszer szerveződése szerint rendszerezhetők, kapcsolhatók össze.

Hibák az olvasás kérgi alaprendszereiben

A diszlexiások alcsoportjai számosságuk szerint igen eltérőek. A tudomány mai állása szerint kevesebb azoknak a száma, akiknek fejlődése az agy vizuális feldolgozórendszereiben (kontraszt, forma, szín, szemmozgás) tér el a tipikustól. Sokkal többen vannak azok, akiknél a beszédhangok hibás észlelése, a szavak hangalakjának (fonológia) elégtelen feldolgozása, illetve ezeknek a hangalakoknak a tárához való hozzáférés zavara, illetve a szóforma automatizációjának elmaradása jellemez (animáció).

Animáció ^|10}| : Bizonytalan szóforma

Említettük, hogy a beszédhangok megkülönböztetése, a beszédhangok kategóriáinak lehorgonyzása az olvasástanulás fundamentuma. Azt is láttuk, hogy az olvasástanulás során a beszédhangok reprezentációja fejlődik. Az általunk vizsgált diszlexiás gyerekek 80-85 százalékánál nem találunk a tipikus fejlődésű gyerekekre jellemző eltérés-feldolgozást a beszédhangok, különösen a mássalhangzók esetében. Hasonlóra utalnak a nemzetközi kutatási adatok is. Minél súlyosabb a diszlexia, annál szélesebb azoknak a hallási ingereknek a köre (magánhangzók, összetett hangok, tiszta hangok), amelyeket a diszlexiások tipikusan fejlődő társaiktól eltérően dolgoznak fel. Az észlelési lehorgonyzás különböző szintű hibái megakadályozzák a hang-betű szabály megszilárdulását, a betűk és a hangok integrációját, így az olvasástanulás akadályaivá válnak. A diszlexiások e csoportja nehezen jut tovább az olvasás első szakaszánál, a helyesírással pedig sokat küszködik majd, gyakran felnőttkorában is. Ezek a gyerekek nehezen jutnak túl az olvasástanulás első szakaszán, a helyesírással pedig sokat küszködnek majd, sokan felnőttkorukban is.

A diszlexiásoknak egy másik nagy csoportja csak később kerül a figyelem középpontjába. Náluk a szóforma-felismerő rendszer működik másként. Nem alakul ki megfelelően, vagy épp fordítva, a szóforma vezeti a feldolgozást, a betűk párhuzamos feldolgozása elmarad, félreolvasnak. Az így kompenzáló diszlexiások, mint ahogy EKP-adataink (Honbolygó Ferenccel és Szűcs Dénessel) is mutatják, lemaradnak már a feldolgozás korai szakaszában, még mindig a szóalak elemzésével foglalkoznak akkor, amikor a kontroll gyerekek már rég a jelentés feldolgozásánál tartanak. Nem véletlen tehát, hogy ezek a diszlexiások lassúak, amikor elemezni kell, gyorsak, amikor ismert szavakhoz hasonló alakokat látnak és a szövegkörnyezet, illetve a könyv ábrái is segítik őket. A kicsiknél fel kell tudnunk ismerni, ha nem olvasnak, csak éppen sikeresen találgatnak, mégpedig minél előbb. Külföldi utunkon segíthet, ha egy ismert üdítőital feliratát formai és színjellemzői alapján akkor is felismerjük, ha az adott írásrendszert nem ismerjük (10. ábra). A diszlexiások is sok ilyen apró jelre támaszkodva kompenzálják a stabil szóformák rendszerének hiányát. Az anyanyelvi szövegek olvasásánál azonban nem ez a cél. Ezért kell a diszlexiát kivennünk a fejlődési címkék sorából és arra törekednünk, hogy megértsük valódi természetét. Ma a számos tudományterület együttműködésében, nemzetközi kutatások keretében végzett munkának ez a célja.