A címer a lovagok pajzsán és sisakján megjelenő, később állandósuló és a családban örökölhető jelvényként a középkori nyugati hadviselésben, főként a keresztes hadjáratokban és a királyi udvarok lovagi tornáiban gyökerezik. Kezdetben a megkülönböztetést és a felismerhetőséget szolgálta, de gyors karrierje nyomán az uralkodók, az államok, az egyházi intézmények, a városok és egyéb joghatóságok gyakorlatába is átkerült, főként a pecsétekre, s egyre inkább a hatalom és a presztízs megjelenítője, az újabb korokban pedig tulajdonosa dísze és megjelenítője lett. A címer Magyarország történetében is végigkísérte a történeti korszakokat és az egyes társadalmi csoportokat, változó funkcióval és tartalommal, a középkori királyi címertől a nemesi jelvényeken át a rendszerváltozás utáni községi címerekig.





A Magyar Tudományos Akadémia elnöke 2009. januárjában felhívást tett közzé annak érdekében, hogy kimagasló teljesítményű fiatal kutatóknak lehetőséget teremtsen az MTA kutatóintézeteiben új kutatócsoportok létrehozására. A kezdeményezés célja, hogy haza csábítsa a jelenleg külföldön dolgozó, már jelentős eredményeket elért magyar kutatókat, illetve itthon tartsa a legkiválóbbakat, hogy akadémiai intézetek kutatócsoportjainak vezetőiként a következő években nemzetközileg is meghatározó, ígéretes kutatási programokkal növelhessék az egyes kutatóintézetek és Magyarország versenyképességét.
Legalábbis ez derült ki a Tardos Gábor matematikussal, a Lendület program egyik nyertesével készült beszélgetésből. A digitális kódok újszerű megalkotója szereti a Harry Pottert, ráadásul a fia gyakran győzedelmeskedik felette a különböző logikai játékokban.
„Én azt szeretem, ha egy kérdésre ki lehet hozni egy nagyon egyszerű, nagyon világos választ, úgy, hogy a kettő közötti út esetleg nem nyilvánvaló.”
Interjú Kóczy Á. László matematikus-közgazdásszal, a Lendület program nyertesével