A társadalmi gyakorlat szempontjából különbség van a tér és a terület között. Egy közösség, társadalom identitásának megfogalmazása során veszi birtokba a teret úgy, hogy a semleges kiterjedésből nevekkel és határokkal ellátott entitás: terület válik. A modern állam minden korábbinál szisztematikusabban sajátította ki a teret. Ezt a folyamatot nevezzük territorializációnak, amelynek történeti elemzésén keresztül könnyebben megérthetővé válik, hogy a hagyományos társadalmi gyakorlatokat hogyan váltották fel modern, a közösség helyett az absztrakt társadalomra és egyéniségében mind védtelenebbé váló individuumra alapozó identitás-konstrukciók, illetve miként fogalmazódott meg ezek kritikája az elmúlt évtizedekben a letűnt közösségek iránti nosztalgia intézményesülési kísérleteiben.





A Magyar Tudományos Akadémia elnöke 2009. januárjában felhívást tett közzé annak érdekében, hogy kimagasló teljesítményű fiatal kutatóknak lehetőséget teremtsen az MTA kutatóintézeteiben új kutatócsoportok létrehozására. A kezdeményezés célja, hogy haza csábítsa a jelenleg külföldön dolgozó, már jelentős eredményeket elért magyar kutatókat, illetve itthon tartsa a legkiválóbbakat, hogy akadémiai intézetek kutatócsoportjainak vezetőiként a következő években nemzetközileg is meghatározó, ígéretes kutatási programokkal növelhessék az egyes kutatóintézetek és Magyarország versenyképességét.
Legalábbis ez derült ki a Tardos Gábor matematikussal, a Lendület program egyik nyertesével készült beszélgetésből. A digitális kódok újszerű megalkotója szereti a Harry Pottert, ráadásul a fia gyakran győzedelmeskedik felette a különböző logikai játékokban.
„Én azt szeretem, ha egy kérdésre ki lehet hozni egy nagyon egyszerű, nagyon világos választ, úgy, hogy a kettő közötti út esetleg nem nyilvánvaló.”
Interjú Kóczy Á. László matematikus-közgazdásszal, a Lendület program nyertesével