Napilapok, blog bejegyzések, hír-, és vitaműsorok foglalkoznak egy-egy szociológiai kutatás eredményeiről. Megnyeri-e a kedvenc pártunk a választást? Valóban rasszisták-e a történelemtanárok? Mitől lesz vonzó egy férfi a nők számára? A kérdésfeltevés majdhogynem mindegy. A szociológia eredményeket szállít, bebizonyít és összefüggésekre hívja fel a figyelmet. De vajon tényleg csak arról van szó, amire egy kutatás fókuszál? Csak a kutatási eredmények mondanak nekünk valamit egy társadalomról?
Rasszizmus, szociológia, kutatás: 14.800 találat. Divat, szociológia, kutatás: 43.900 találat. Űrhajó, szociológia, kutatás: 1.380 találat. A google keresője a fenti címszavak beírása után dobja ki a fenti találat-számokat. Ezek alapján az űrhajózáshoz kevésbé kapcsolódik ez a társadalomtudomány. (Még. Egy földönkívüli civilizációval való találkozás után valószínűleg ez a találat-szám is meg fog ugrani.) A divat és a rasszizmus ellenben inkább tartozik ennek a tudományágnak a vizsgálati területéhez.
A google jól előre tudja jelezni egy influenza-járvány közeledtét. Hiszen megugrik azon felhasználók száma, akik a „láz”, „nátha”, „orvosság” és más, hasonló szavakra keresnek rá. A szociológiai kutatások tematikája hasonló lenyomatot jelenítenek meg. Arról tájékoztatnak minket, hogy éppen mi érdekli az embereket, milyen aktuális társadalmi problémák vannak, mi fontos a kutatásokat támogató döntéshozóknak számára.
De nem csak a mennyiség számít. Nem csak az alapján tudjuk meghatározni az adott kor társadalmi problémáit, hogy milyen témában, hány kutatást zajlik. Hanem azok fogadtatása is fontos visszajelzést adhat nekünk.
Vásárhelyi Mária tanulmánya nagy port kavart, amikor 2004-ben megjelenve azt állította: az egyetemeken tanulók – köztük kifejezetten a történelem szakos hallgatók – nagy százaléka rasszista és antiszemita . A kutatás eredményei ellen és mellett sok médium emelte fel hangját, vitát gerjesztve a közéletben. Habár korábban megjelentek hasonló eredményeket felmutató, hasonló módszert alkalmazót, hasonló témát firtató tanulmányok (egy későbbi kutatást láss itt). Most mégis jóval nagyobb volt a felháborodás. Miért? Mi a változás oka?
A vita fellángolásának okát a megváltozott társadalmi körülményekben kell keresnünk. Erősödő roma-nem roma ellentét, az egyetemeken tömegbázist építő Jobbik, a rasszizmust élesen elítélő kormányzat és a kormányzatot élesen elítélők tömege. A hívókód, a „rasszizmus” immáron érzékenyebb, érzéseket és indulatot vált ki. Hovatartozást jelent, értékek és ideológiák elfogadását vagy éppen elutasítására utal. Egy társadalmilag fontos témára többen és határozottabban reagálnak. Márpedig a kutatás és az azt követő vita lehetőséget teremt arra, hogy a híreket, blogokokat, újságokat olvasók, a szakmai vitát folytatók vagy csak a sörözés közben beszélgetők is állást foglaljanak, hovatartozásukat kinyilvánítsák és megerősítsék.
Egy szociológiai kutatásnak tehát nem csak az eredménye, hanem témája is sok mindent üzen. Ahogy az eredmények fogadtatása is. Nem csak személyes érdeklődésről árulkodik, hanem az aktuális társadalmi problémákról is. Ha máshogy nem, a megváltozott kutatási címekből tehát tudni fogjuk, hogy valami megváltozott Magyarországon. Főleg, ha olyan címmel jelennek meg kutatási beszámolók, mint „az autóhasználó kisebbséggel kapcsolatos előítéletek”, vagy „az együttműködési stratégiák eltérő ideológiai nézetet vallók között”.





A Magyar Tudományos Akadémia elnöke 2009. januárjában felhívást tett közzé annak érdekében, hogy kimagasló teljesítményű fiatal kutatóknak lehetőséget teremtsen az MTA kutatóintézeteiben új kutatócsoportok létrehozására. A kezdeményezés célja, hogy haza csábítsa a jelenleg külföldön dolgozó, már jelentős eredményeket elért magyar kutatókat, illetve itthon tartsa a legkiválóbbakat, hogy akadémiai intézetek kutatócsoportjainak vezetőiként a következő években nemzetközileg is meghatározó, ígéretes kutatási programokkal növelhessék az egyes kutatóintézetek és Magyarország versenyképességét.
Legalábbis ez derült ki a Tardos Gábor matematikussal, a Lendület program egyik nyertesével készült beszélgetésből. A digitális kódok újszerű megalkotója szereti a Harry Pottert, ráadásul a fia gyakran győzedelmeskedik felette a különböző logikai játékokban.
„Én azt szeretem, ha egy kérdésre ki lehet hozni egy nagyon egyszerű, nagyon világos választ, úgy, hogy a kettő közötti út esetleg nem nyilvánvaló.”
Interjú Kóczy Á. László matematikus-közgazdásszal, a Lendület program nyertesével