A tudományt jórészt a társadalom tartja el, ám előfordul,, hogy állampolgárok nem értenek egyet a szaktudósok álláspontjával. Meg lehet, meg lehessen vitatni ezeket a kérdéseket? A tudós szakértő is - és a szakértőkben általában megbízunk. De ebből (vagy másból?) következik, hogy az állampolgárnak ne legyen semmi befolyása arra, hogy adóforintjaiból milyen tudományt tartanak el?
Milyen véleménykülönbségeket tűrjön, toleráljon, vagy támogasson a tudomány? Egyáltalán, van-e joga minősíteni nem tudósok világképét, nézeteit? Megjelenjenek ezek a kérdések az oktatásban? Miért? Miért ne? Monolitikus vagy pluralista tudományképet tanítsanak az iskolában? Mikor melyiket?
Írja meg véleményét!





A Magyar Tudományos Akadémia elnöke 2009. januárjában felhívást tett közzé annak érdekében, hogy kimagasló teljesítményű fiatal kutatóknak lehetőséget teremtsen az MTA kutatóintézeteiben új kutatócsoportok létrehozására. A kezdeményezés célja, hogy haza csábítsa a jelenleg külföldön dolgozó, már jelentős eredményeket elért magyar kutatókat, illetve itthon tartsa a legkiválóbbakat, hogy akadémiai intézetek kutatócsoportjainak vezetőiként a következő években nemzetközileg is meghatározó, ígéretes kutatási programokkal növelhessék az egyes kutatóintézetek és Magyarország versenyképességét.
Legalábbis ez derült ki a Tardos Gábor matematikussal, a Lendület program egyik nyertesével készült beszélgetésből. A digitális kódok újszerű megalkotója szereti a Harry Pottert, ráadásul a fia gyakran győzedelmeskedik felette a különböző logikai játékokban.
„Én azt szeretem, ha egy kérdésre ki lehet hozni egy nagyon egyszerű, nagyon világos választ, úgy, hogy a kettő közötti út esetleg nem nyilvánvaló.”
Interjú Kóczy Á. László matematikus-közgazdásszal, a Lendület program nyertesével