Érzelmeink sokszor hevesebb ítéletet mondanak a körülöttünk zajló eseményekről, mint amilyet racionálisan igazolni tudnánk. Legyen szó génmanipulációról vagy klónozásról, vagy – a tudomány területétől némiképp elszakadva – abortuszról vagy homoszexualitásról, sok ember úgy érzi, tudja, mi a helyes és mi a helytelen. De vajon tényleg jó tanácsadó az undor és az iszonyat erkölcsi kérdések eldöntésében?

Leon Kass, az amerikai Bioetikai Elnöki Tanács 2001 és 2005 között regnáló elnöke szerint jobb tanácsadót az érzelmeknél el sem képzelhetnénk.  „The Wisdom of Repugnance” (nagyjából: „Az iszonyodás bölcsessége”)című, a klónozás kérdését tárgyaló  írásában (link) amellett érvel, hogy idegenkedésünk sokszor olyan mély igazságot fejez ki, amelynek racionális kifejtésére valami miatt képtelenek vagyunk. Példaként Kass többek között a kannibalizmust és az incesztust említi – ezekben az esetekben nemcsak hogy „igazat adunk” ellenérzéseinknek, de furcsállnánk is, ha valaki zsigeri ellenérzések nélkül, „pusztán” észérvekre hivatkozva érvelne ezen gyakorlatok ellen.

Hogy igaza van-e Kassnak – vagy inkább hogy miért nincs igaza –, többek közt azon múlik, hogy mit gondolunk az érzelmekről. Az érzelemelméletek egyik fő típusa – nevezzük kognitivizmusnak – szerint ahhoz, hogy bizonyos érzelmeink legyenek, rendelkeznünk kell bizonyos hitekkel vagy ítéletekkel. Tehát nem érezhetünk félelmet, ha nem gondoljuk, hogy az adott helyzet veszélyes, és nem érezhetünk bűntudatot, ha nem gondoljuk, hogy valami rosszat tettünk. Ennek alapján a klónozástól való iszonyodás azt az ítéletünket fejezi ki, hogy a klónozás rossz, természetellenes, stb. Ám, és ezen bukik el Kass érvelése, ebből még semmi okunk arra következtetni, hogy igazunk is van. Ahhoz, hogy kognitivista alapon igazolni tudjuk Kass állítását, azt kellene feltételeznünk, hogy mindazok, akik viszolyognak a klónozástól, tévedhetetlenek.

A non-kognitivisták – szemben a kognitivistákkal – azt állítják, hogy érzelmeink reakciók a testünk és a környezet változásaira. E szerint az elmélet szerint hitek és érzelmek viszonya pont fordított, mint ahogy a kognitivisták képzelik: onnan gondoljuk, hogy egy helyzet veszélyes, hogy testünk reagál a veszélyhelyzetekre, ez a reakció pedig érzelmekkel kapcsolódik össze.  A non-kognitivisták legtöbbször valamilyen evolúciós elmélettel magyarázzák meg, hogy miért vannak érzelmeink és miért pont ilyenek. Ez a félelem esetében különösen evidensnek tűnik: nyilvánvaló evolúciós előnyt jelent, ha a veszélyhelyzeteket testünk gyorsan ismeri fel, és érzelmek formájában tudósít róluk. De hasonló történetekkel megmagyarázható az undor érzése is: a legelterjedtebb elmélet szerint az undor érzése azért volt felettébb hasznos, mert arra motiválta az embereket, hogy kerüljék az érintkezést a potenciálisan fertőző matériákkal.

Első ránézésre a non-kognitivizmus alkalmasnak tűnik Kass álláspontjának alátámasztására: mivel érzelmeink azért jöttek létre, hogy szó szerint életbevágó kérdésekről tájékoztassanak, érdemes rájuk hallgatni még akkor is, ha racionálisan nem tudjuk alátámasztani az általuk közvetített információt.  Ám ez az érvelés két szempontból is erősen aggályos. Először is egyáltalán nem biztos, hogy a XXI. század embere számára valóban azok a releváns információk, amelyekre az evolúció – akkortájt kétségtelenül nem haszontalanul – érzékennyé tett. Amennyiben legfőbb életcélunk nem az, hogy eliszkoljunk a mamut elől, és minél több utódot hozzunk létre (bár ez utóbbi adózási szempontból kétségtelenül előnyös), akkor több mint valószínű, hogy érzelmeink bizonyos esetekben inkább terhesek, mintsem hasznosak. De van még egy további probléma: még ha elő is tudunk állni néhány roppant meggyőző sztorival arról, hogy miért előnyös evolúciósan mondjuk a rasszizmus (gyanakvás az idegen törzsekkel szemben) vagy a homofóbia (mi lesz a reprodukcióval?), ezek a magyarázatok akkor sem teszik semmissé mindazokat az erkölcsi indokokat, amelyek ezen érzések ellen szólnak. Azzal, hogy megmagyarázzuk, mit és miért teszünk, még nem bizonyítottuk, hogy amit teszünk, az helyes. Legyünk tehát kognitivisták vagy non-kognitivisták, érzelmeink csak arról számolhatnak be, hogy mi milyennek látjuk a világot (kognitivizmus), vagy hogy mi releváns információ egy ősember életben maradásához (non-kognitivizmus) – de semmiképp nem valami ősi, megfoghatatlan, intuitív morális tudás hordozói. Kezeljük őket fenntartásokkal!

Kapcsolódó linkek:

http://moly.hu/konyvek/mero-laszlo-az-erzelmek-logikaja

Hátraugró
Tudományos blogok
Dec 17, 2022 | 18:57 pm
Félidő avagy így működik az econ job market A környezetemet már egy ideje izgalomban tartja, hogy ki jut tovább és ki esik ki és a végén ki az, aki magasba emelheti majd az iroda kulcsát. Mert hát miről is beszélnénk ha nem az econ job marketről, azaz közgázos[…]
Nov 7, 2022 | 14:36 pm
Észak dél ellen: így lett orosz-ukrán háború A XX. század második felében született európainak egy európai háború szinte elképzelhetetlen. Az orosz támadás kapcsán többen keresték - utólag - az előjeleket, mások hibáit. Azt már kevesebben vetették fel, hogy a "speciális hadműveletnek" éppen a stratégiailag elhibázott - és[…]
Dec 30, 2021 | 20:33 pm
Researchers at the ELTE Department of Ethology in Budapest observed 32 dogs during separation from the owner and retested them two years later. They found that 41% of dogs were stable, 38 % improved, 16 % worsened in separation behaviour.[…]
Dec 30, 2021 | 20:19 pm
English text belowAz öregedési folyamatban kiemelt szerepet játszó CDKN2A gén hasonló aktivitási mintázatot mutat a kutyák szöveteiben, mint az emberekében az ELTE kutatóinak legújabb vizsgálata szerint. Így a gén alkalmas lehet a biológiai életkor pontos becslésére, valamint egyes, öregedéssel kapcsolatos[…]
MTA hírek
Jan 24, 2023 | 00:00 am
Báldi András ökológust, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját választották a vezető európai kutatókat tömörítő Academia Europaea Élettudományi Osztálya Organizmus- és Evolúcióbiológiai Szekciójának vezetőjévé. A testület egyik fő célja, hogy tudományosan megalapozott tanácsokkal segítse az Európai Unió döntéshozóinak munkáját.
Jan 20, 2023 | 00:00 am
A Magyar Tudományos Akadémia és az Akadémiai Klub Egyesület „Művészeti estek az Akadémián” című rendezvénysorozatának ötödik estjére került sor 2023. január 16-án, hétfőn az MTA Székházban. Az esten koncertet adott Balázs János Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, Szentpáli Roland tubaművész,[…]
Jan 12, 2023 | 10:26 am
2023. január 9-én Kaliforniában elhunyt Deák István, a magyar történészek korelnöke. A pályatársak nevében Pók Attila búcsúzik tőle.
Jan 11, 2023 | 10:41 am
A Magyar Tudományos Akadémia által Jermy Tibor akadémikus hagyatékából alapított Jermy-Tibor-díj Díjbizottsága felhívja az MTA Biológiai Tudományok Osztályát, az MTA Agrártudományok Osztályát, az Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézet Állattani Osztályának képviselőjét, a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának vezetőjét, a Magyar Rovartani Társaság[…]
Jan 11, 2023 | 00:00 am
Klasszikus és kvantum Wasserstein-terek geometriája és kvantumdivergenciák – ez a kutatási témája Virosztek Dániel matematikusnak, aki a Magyar Tudományos Akadémia Lendület Programjának támogatásával alakíthatott önálló kutatócsoportot. Mit jelentenek ezek a matematikai fogalmak, és milyen gyakorlati hasznosítása lehet az elméleti problémák[…]
Érdekességek

A Magyar Tudományos Akadémia elnöke 2009. januárjában felhívást tett közzé annak érdekében, hogy kimagasló teljesítményű fiatal kutatóknak lehetőséget teremtsen az MTA kutatóintézeteiben új kutatócsoportok létrehozására. A kezdeményezés célja, hogy haza csábítsa a jelenleg külföldön dolgozó, már jelentős eredményeket elért magyar kutatókat, illetve itthon tartsa a legkiválóbbakat, hogy akadémiai intézetek kutatócsoportjainak vezetőiként a következő években nemzetközileg is meghatározó, ígéretes kutatási programokkal növelhessék az egyes kutatóintézetek és Magyarország versenyképességét.

Legalábbis ez derült ki a Tardos Gábor matematikussal, a Lendület program egyik nyertesével készült beszélgetésből. A digitális kódok újszerű megalkotója szereti a Harry Pottert, ráadásul a fia gyakran győzedelmeskedik felette a különböző logikai játékokban.

A tüskevári hangulatban eltöltött gyermekkori nyarak jó alapot adtak a később orvoskutatóként is nevet szerző Buday Lászlónak, aki a Lendület program keretében a növekedési faktorok jelátviteli pályáit kutatja, magánemberként pedig a finom halászlét kínáló éttermeket.
Interjú Stipsicz András matematikussal, a Lendület program nyertesével arról, hogy miben segítheti a Lendület program a matematikusokat, miért érdekes és miért lehet hasznos a többdimenziós felületek kutatása.

„Én azt szeretem, ha egy kérdésre ki lehet hozni egy nagyon egyszerű, nagyon világos választ, úgy, hogy a kettő közötti út esetleg nem nyilvánvaló.”

Interjú Kóczy Á. László matematikus-közgazdásszal, a Lendület program nyertesével

ESEMÉNYNAPTÁR