Mit fizet nekünk a Facebook azért, hogy kitesszük a portálra a logóját, használjuk a beléptetőrendszerét (Facebook connect), és a véleményezést (kommentelést), értékelést (lájkolást) is rajtuk keresztül intézzük. Semmit. Kell nekünk ez? Igen, kell. Fontosnak tartom, hogy a Facebook így és ennyire beépüljön a portálba, illetve a portál is minél jobban benyomulhasson a Facebook terébe. Mindkét irányban sokat nyerhetünk e kapcsolattal, és viselhető az ár, amit ezért fizetnünk kell.

A tudományos kommunikáció egyik fontos kérdése a véleménynyilvánítás szabadsága. Szabad-e, kell-e a tudományos kérdések vitatásából bárkit is kizárni? A weben a legnyilvánvalóbb, hogy a véleményeket nem lehet - és nem is érdemes - korlátozni, de ugyancsak a weben a legnyilvánvalóbb az is, hogy valamifajta korlátozás néha azért igencsak jó lenne. Éppúgy nem jó olvasni az elvakult, vagdalkozó kommenteket politikai, kulturális témájú vitákban, mint ahogy fáj az is, ha tudományos beállítódásainktól és ismereteinktől durván eltérő nézetekkel kell szembesülnünk. A tudományos élet meghatározó szereplői között akadnak olyanok, akik azt mondják, legyen szabad a vélemény, de azokon a területeken, azokon a weboldalakon, amelyeket tudományos intézmények birtokolnak, ne engedjük meg a teljes szabadságot. Akik az intézményesült tudományban elfogadott nézetekkel durván állnak szemben, azok - tudományos fennhatóság alá tartozó oldalakon - ne fejthessék ki, mit gondolnak a világról. Hirdessék a saját hitüket máshol. Én nem értek ezzel a korlátozással egyet, de elfogadom azok véleményét, akik féltik a tárgyszerű kommunikációt, félnek a vagdalkozásoktól, hitvitáktól, a sarlatánok nyomulásától.

A web egyik lényeges vonása - sokak számára kiemelten fontos értéke - az anonimitás.·Vannak helyzetek, amikor valóban van önértéke ennek a lehetőségnek, amikor érdemes (lehet/kell) névtelenségbe burkolózni. A tudományos kommunikáció nem ilyen. El tudok képzelni·a tudomány világában is olyan helyzeteket, amikor én is preferálnám az anominitást, de azokat elsősorban a diszfunkcionális működésmódnak tudnám be. Nekünk nem szabad másra készülni, mint arra az alaphelyzetre, hogy a tudományban nincsenek intézményi, hatalmi visszaélések, senkinek nem kell félnie, ha a tudományosnak gondolt véleményét elmondja. Tudom, hogy nem mindig és nem mindenhol van így. De ez nem lehet ok arra, hogy az abnormalitásra készüljünk fel. Az online tudományos kommunikációt leginkább azzal menthetjük meg a mocsarasodástól, ha visszahozzuk a személyes jelenlét és a közösségi hatás intézményét, vagyis "eldobjuk" az anonimitás eszközét.

Ha nem akarjuk, hogy az anonimitás mögé bújva buta, vádaskodó, "tudománytalan" vélemények jelenjenek meg a Mindentudás portálon, akkor három dolgot tehetünk.
1) nem tesszük lehetővé a kommenteket, a látogatók bármilyen megnyilvánulását. Ne finomkodjunk: ez előzetes cenzúrát jelent. Ez nem lenne szerencsés. Soha, semmilyen körülmények között, de tudományos kommunikációban és a web2-es jelenségek elterjedése után még inkább nem. Ez a lehetőség nem kívánatos
2) megengedjük a kommenteket, de moderáljuk azokat. Ez lenne az utólagos cenzúra. Rövid ideig művelhető ez az opció, de hosszú távon - szerintem - fenntarthatatlan, mert túl sok emberi beavatkozást igényel, amit "nem lehet megfinanszírozni". Ez a lehetőség nem fenntartható.
3) megengedjük a kommenteket, és azt reméljük, hogy a nem helyénvaló, nem kívánatos vélemények megfogalmazóit a közösség kiszűri, megfogja, "szankcionálja", ami elegendő visszatartó erőként működik ahhoz, hogy a tudományos kommunikáció menete mind tartalmi, mind formai szempontból vállalható legyen. Ehhez tehát az kell, hogy bízzunk a közösségi nyomás intézményrendszerében. Ez a valós közösségekben mindig is működött, miért ne működne a virtuális közösségek világában. Ehhez persze fel kell adni az anonimitást.
Én utóbbi mellett alternatíva lennék. Remélem, hogy igazam lesz. Abban bízom, hogy ha valaki a Facebook-azonosítójával léphet be, így fűzhet hozzászólást a portálon, akkor a személyes kapcsolatrendszerén keresztüli konvencionális nyomás kellő visszatartó erőt biztosít a "helytelen" viselkedéssel szemben. Végtére a valós életben is ez a legfontosabb szabályozóerő az életünkben. Persze el lehet bújni a Facebookon is, bár szerintem nem annyira érdemes, ezért ritka lehet az ilyen. Azt a keveset pedig viselnünk kell.

/%:-("+

Lájkolás. Ez a szó a magyar nyelvben ugyanazt a karriert futotta be, mint annak idején a guglizás: egy cégnévből, meg egy angol igéből villámgyorsan magyar ige lett. Külön bejegyzést szeretnék írni arról, hogyan értelmezhetjük ezt a jelenséget, miért tartom a ME portál és általában a tudománykommunikáció elemi érdekének a lájkolást magát, előzetesen csak annyit jeleznék, hogy nem ismerek még egy ilyen erős - ingyenes - disztribúciós mechanizmust, amely ennyire hatékonyan tudná az emberek figyelmét irányítani (befolyásolni). Ez a Facebook-kapcsolat csak előnnyel jár a tudomány ügyének.

 

Elismerem, a Facebook-kötődésnek van egy gyenge pontja. A portált egyetlen szereplőhöz köti, és ez kizárja mindazokat az aktív kommunikációból, akik valamiért nem akarnak maguknak Facebook-azonosítót. Dolgozunk azon, hogy ez a kizárólagosságot (kizárást) megszüntessük, bár vannak komoly gondok ezen a téren. De fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez senkit nem akadályoz meg abban, hogy szabadon barangolhasson a portál egész területén, olvashassa a cikkeket, hozzászólásokat, nézhesse a videókat, képet.

Hátraugró
Tudományos blogok
Apr 28, 2021 | 15:18 pm
Érdemes-e COVID-19 keresőkutyák kiképzésével foglalkozni? Képzett kutyákat évtizedek óta használnak nyomkövetésre, robbanóanyagok, cigaretta, kábítószer, a malária, egyes ráktípusok, sőt, a citromfaültetvényeket károsító baktériumok és védett állatok szagának azonosítására. Elméletileg lehetséges, hogy a COVID-19 járványért felelős SARS-CoV-2 vírussal fertőzött embereket is kiszagolják. Feltéve, ha a vírus[…]
Apr 9, 2021 | 09:44 am
Kis pénz - sok halott Naponta megdöbbenve olvasom a koronavírusban elhunytak magas számát. Felmerült bennem, hogy nem járult-e hozzá a táppénz fizetésének jelenlegi rendszere a terjedéshez és a sok súlyos esethez.  [...] Bővebben!
Feb 26, 2021 | 11:45 am
Új cikk, új poszt Hosszabb szünet után egy ropogósan friss, elméleti cikk okán élesztem újra a blogot. A cikk két kevésbé ismert fogalom kapcsolatát tárja fel és a vezető játékelméleti lapban jelent meg. Miért ilyen fontosak az ilyen cikkek?  [...] Bővebben!
Feb 14, 2021 | 20:17 pm
A kutyák és emberek vándorlása Tizenegyezer évvel ezelőtt már legalább öt kutyacsoport különült el, ősi kutyagenomok elemzése alapján. E kutyacsoportok rendszerint az emberek vándorlásával együtt jelentek meg új területeken, máskor viszont nem. Az előbbire példa a földművelés terjedése tízezer évvel ezelőtt. A Közel-Keletről induló földműveseket[…]
MTA hírek
Sep 27, 2021 | 09:53 am
A Duna-medence vízgyűjtő területe: adottságok, lehetőségek, regionális stratégiák címmel hirdetett pályázatot a Bognár József Közgazdaság-kutató Alapítvány.
Sep 23, 2021 | 08:15 am
Tizenhárom fiatal kutató mutathatta be produkcióját a zsűrinek és a nagyközönségnek a FameLab tudománykommunikációs verseny magyarországi döntőjén. A győztes Radványi Ádám, a második helyezett Pásztor Kata, a közönségdíjas pedig Dörner Csenge lett. Az esemény videofelvétele elérhető cikkünkben, az MTA Youtube-csatornáján.
Sep 21, 2021 | 08:00 am
Az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezete, az UNESCO nemzetközi alapkutatási programja (IBSP) tudományos tanácsának tagjai közé választotta Szathmáry Eörs evolúcióbiológust, az MTA rendes tagját, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (MTA Kiváló Kutatóhely) kutatóprofesszorát. Az akadémikus a harminctagú tanács tagjaival együtt[…]
Érdekességek

A Magyar Tudományos Akadémia elnöke 2009. januárjában felhívást tett közzé annak érdekében, hogy kimagasló teljesítményű fiatal kutatóknak lehetőséget teremtsen az MTA kutatóintézeteiben új kutatócsoportok létrehozására. A kezdeményezés célja, hogy haza csábítsa a jelenleg külföldön dolgozó, már jelentős eredményeket elért magyar kutatókat, illetve itthon tartsa a legkiválóbbakat, hogy akadémiai intézetek kutatócsoportjainak vezetőiként a következő években nemzetközileg is meghatározó, ígéretes kutatási programokkal növelhessék az egyes kutatóintézetek és Magyarország versenyképességét.

Legalábbis ez derült ki a Tardos Gábor matematikussal, a Lendület program egyik nyertesével készült beszélgetésből. A digitális kódok újszerű megalkotója szereti a Harry Pottert, ráadásul a fia gyakran győzedelmeskedik felette a különböző logikai játékokban.

A tüskevári hangulatban eltöltött gyermekkori nyarak jó alapot adtak a később orvoskutatóként is nevet szerző Buday Lászlónak, aki a Lendület program keretében a növekedési faktorok jelátviteli pályáit kutatja, magánemberként pedig a finom halászlét kínáló éttermeket.
Interjú Stipsicz András matematikussal, a Lendület program nyertesével arról, hogy miben segítheti a Lendület program a matematikusokat, miért érdekes és miért lehet hasznos a többdimenziós felületek kutatása.

„Én azt szeretem, ha egy kérdésre ki lehet hozni egy nagyon egyszerű, nagyon világos választ, úgy, hogy a kettő közötti út esetleg nem nyilvánvaló.”

Interjú Kóczy Á. László matematikus-közgazdásszal, a Lendület program nyertesével

ESEMÉNYNAPTÁR