Pierre Carlet de Chamblain de Marivaux hazánkban nem sokszor játszott francia szerző. Műveinek fontos jellemzője a 18. századi francia arisztokrácia irodalmi szalonjaiban kultivált nyelv – gyakran frivol – kétértelműsége, valamint a rokokó színházra jellemző, bravúrosan mesterkélt cselekményszövés.
A darab eredeti színtere az antik görög Spárta – ahogy a rokokó idején elképzelték. Itt, a filozófus Hermokratész zárt birtokán őrzik titokban Agiszt, a száműzött trónörököst. Az ész korlátlan hatalmában hívő filozófus (Máté Gábor) és rideg vénlány húga (Szirtes Ági) könyvekből próbálja bölcsességre és önmegtartoztatásra tanítani a világtól elzárt ifjút (Mészáros Béla). Ám a trónbitorló leánya, Leonida hercegkisasszony szemet vet rá - és az a terve, hogy elcsábítja a szép ifjút, nőül megy hozzá, s ezzel teszi jóvá a jogtalanságot. Az okos és cserfes Leonidának – fiúnak öltözve – sikerül bejutnia a erődként védett kertbe – és érti a módját, hogy kipuhatolja mindenki gyenge pontjait. A szerelem nem csak a szikár és élettelen észszerűség fölött győzedelmeskedik, hanem az erkölcsi rendet is helyreállítja.
A sziporkázó, sikamlós szócsatákra fogékony közönségnek kihagyhatatlan előadást ígér Ascher Tamár rendezése.