Tárlatvezetés és beszélgetés az Ernst Múzeumban Közép-Európából és az ezredforduló felől nézve elgondolkodtatónak tűnik visszatekinteni arra, amit még ma is egyszerűen csak "századfordulónak" nevezünk: a hagyományos társadalmi berendezkedés megrendülése, a kolonializmus és a technikai civilizációs folyamat felgyorsulása válságba sodorta a 19. századi Európa univerzalisztikus arisztokrata-nagypolgári kultúráját is és egy sor megújulási mozgalmat hívott életre a szellem és a művészetek terén. A különféle modern "izmusok" fellépése, a szecessziós mozgalom, a népi hagyomány ill. a nem-európai, törzsi kultúrák felfedezése, a modern formatervezés születése egyben a művészek lázas helykeresését, a művészet hivatásának megannyi újrafogalmazási kísérletét példázza. Igaz-e, hogy az 1900 körüli évek nagy és roppant ellentmondásos kulturális-művészeti korszaka sok tekintetben analóg korunk, a globalizáció világkora tendenciáival és kihívásaival? Milyen autentikus válaszok születtek a művészet és élet, művészet és közösség, művészet és jövő kérdéseire - és mennyiben érvényesek még ma is? Milyen totalitás-eszmények jegyében gondolkodtak, terveztek és formáltak az első design-korszak építészei, tárgyművészei és képalkotói - és tudunk-e ma is meríteni e hagyományból? Az Ernst Múzeum az 1900-as párizsi világkiállításhoz kapcsolódó, az eltérő nemzeti stílusok egymásra találását példázó Finnmagyar c. kiállítása kitűnő alkalmat teremt ilyen és hasonló kérdések megvitatásához.