Szabadics János 2001-ben végzett biológusként a Szegedi Tudományegyetemen, ugyanitt folytatta doktori tanulmányait Tamás Gábor vezetésével. Az itt töltött évek alatt megismerkedett a legmodernebb neurobiológiai vizsgálati módszerekkel, napjaink agykutatásának rejtelmeivel, fontos kérdéseivel és hozzájárult a laboratórium nemzetközileg is igen nagyra értékelt tudományos sikereihez. Egy másfél éves posztdoktori időszak után dr. Soltész Iván laboratóriumában folytatta munkáját az irvine-i Kaliforniai Egyetemen. Az ott töltött közel négy év alatt további fontos felfedezésekhez járult hozzá és érdeklődése olyan alapkutatási kérdések felé terelődött, amelyek azon túl, hogy az agykéreg alapvető működését írják le, elősegíthetik az epilepszia kialakulásának jobb megértését.
Szabadics János egyik legfontosabb sikere az volt, hogy sikerült elsajátítania egy olyan vizsgálati módszert, amely újszerű módon közelíti meg az idegrendszert alkotó idegsejtek vizsgálatát és a világon csak néhány laboratórium számára érhető el. Miután elhatározta, hogy a sikeres posztdoktori évek után saját kutatócsoportot alapít, számos nemzetközi kutatóintézet és egyetem kereste meg ajánlatával (pl. Oxfordi Egyetem, Helsinki Egyetem, San Francisco-i Egyetem, a marseille-i INSERM intézet).
Szabadics János a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetében alapít kutatócsoportot a Network of European Neuroscience Institutes által is támogatott kutatási programmal. A Lendület Fiatal Kutatói Program és az időközben elnyert angliai Wellcome Trust (International Senior Research Fellowship) által nyújtott forrásokat olyan új kutatási témák elindítására szeretné felhasználni, amelyek nemcsak hazai, de nemzetközi szinten is egyedülálló tudományos kérdéseket válaszolnak meg, hozzájárulva ezzel az általunk ismert legbonyolultabb anyagi struktúra, az agyunk működésének megértéséhez fiziológiás és pathológiás körülmények között.
