
Ha végigtekintünk a 20. századi filozófia történetén, láthatjuk, nemcsak a tudomány, hanem a tudományról való gondolkodás is alakulhatott volna másképpen. A két tradíció, a pozitivista tudományfilozófia popperiánus kritikájából kibontakozó, a metodológia problémákat analitikus szempontból tárgyaló tudományfilozófia és a történeti, szociológiai megközelítések közti törésvonalak csak a későbbiekben mélyültek el.
Ismernünk kell-e a tudomány történetét ahhoz, hogy jobban megértsük a tudományos megismerés természetét? A 19. és a 20. században számos gondolkodó (akik más kérdésekben igen eltérő álláspontot képviseltek) osztotta azt az elképzelést, hogy a megismerésről szóló, átfogó filozófiai elméletnek valamilyen formában reflektálnia kell a megismerés történeti és társas dimenzióira.
Egy kis múzeumtörténet - a tudománykommunikáció szemszögéből
Napilapok, blog bejegyzések, hír-, és vitaműsorok foglalkoznak egy-egy szociológiai kutatás eredményeiről. Megnyeri-e a kedvenc pártunk a választást? Valóban rasszisták-e a történelemtanárok? Mitől lesz vonzó egy férfi a nők számára? A kérdésfeltevés majdhogynem mindegy. A szociológia eredményeket szállít, bebizonyít és összefüggésekre hívja fel a figyelmet. De vajon tényleg csak arról van szó, amire egy kutatás fókuszál? Csak a kutatási eredmények mondanak nekünk valamit egy társadalomról?
A tudományt racionalitása tette az elmúlt évszázadokban híressé az egész világon – és tette hírhedtté többeknek az utóbbi évtizedekben. Ez a racionalitás a tények és következtetések tiszteletét hirdette. A következtetéseknek e szerint meg kell felelniük valamilyen normáknak: az érvekkel szemben lehetnek elvárásaink. Manapság sok mindenre mondják azt, hogy tudományosan alátámasztott. Például arra, hogy a Biblia nyelve magyar volt.
A retorikát magyarul szónoklattannak vagy ékesszólástannak szokás nevezni. Az Ókortól kezdve hagyományos terepe a nagy nyilvánosság előtt mondott közéleti, ékes stílusú politikai vagy ünnepi beszédeknek. A média közvetítésével a 2000-es évekre a közszereplők mondatai tömegeket befolyásolhatnak, identitástudatot termelnek, s ezzel párhuzamosan annak is jelentősen nőnek a társadalmi veszélyei, amikor egy-egy hiteles vagy csupán annak látszó közszereplő érdekcsoportok képviseletében szólal meg.És ez éppúgy igaz a poliltikai kommunikáció mint a tudományos kommunikáció esetén.
Megdöbbentő, de mégis igaz! A szőke nők agresszívebbek. Nem ismerik az amerikaiak a saját vallásukat. Drasztikusan nőtt azoknak a diákoknak a száma, akik szexmunkával keresik a tandíjra valót. Ezekkel a címekkel ismertetnek kutatási eredményeket a hírmondók, ilyen címen jelennek meg cikkek és blog-bejegyzések. De vajon hiteles forrásra hivatkozva, hiteles kutatási eredményeket kommunikálnak nekünk ezek a médiumok? Kisokos, néhány hasznos tanáccsal – azaz mikor ne higgyünk egy társadalomtudományi beszámolónak.
A tudomány-kommunikáció nem mindig könnyű: hisz a tudósok olyan érvekkel győzik meg egymást, amelyeket a laikusok gyakran nem is értenek. Mit tegyen a laikus, ha véleményt akar kialakítani? Egy hír, újságcikk meg akarja győzni - sokszor olyasmiről, amit nem tart igaznak, valószínűnek. Meglepő, de igenis vannak eszközei arra, hogy értékelje a meggyőzési kísérletet.