Faragó Sándor
20
06
11
13
Előadó
Az agykutatásban két évtizede jelentek meg az agyi funkcionális képalkotó eljárások, amelyek forradalmasították napjaink neurobiológiai kutatásait. Ezen eljárások segítségével fel tudjuk térképezni a szenzoros, a mozgási, a kognitív vagy az emocionális agyi folyamatokat. A funkcionális agyi képalkotó eljárások "királynője" a pozitronemissziós tomográfia (PET). Radioaktív jelzőanyagok segítségével lokalizálni tudjuk az idegsejtek működését az emberi agyban, és az idegsejtek közti kommunikáció is felderíthető. Segítségével a tudatos és a tudatba nem kerülő magasabb kognitív működések mögött álló elemi agyfunkciókat ismerhetjük meg.
In recent years, functional neuroimaging techniques, including positron emission tomography (PET), have been playing a major role in revealing the workings of the human brain. PET enables us to map out the physiological bases of higher sensory, motor and cognitive brain function. Our behavior is clearly influenced by sub-conscious processes taking place in the brain. But how can we differentiate between those neuronal activities in the brain which underlie conscious thoughts and acts, and those which are not entering the stream of consciousness? Is there a biological "marker" that would help us correlate conscious brain functions with certain neurobiological phenomena? This lecture will demonstrate the usefulness of PET in mapping the neurobiological bases of higher cognitive processes, and introduce the audience to the world of conscious and non-conscious higher brain functions. Among others, it will also answer the question of whether some sort of "inner vision" is taking place inside the visual cortex when we consciously visualise an image, and we will talk about the neurobiological underpinnings of the fact that some one may seem less attractive to us in person than on a photograph...
Vadászni ott lehet, ahol van vad. A vadat ma úgy tekintjük, mint egy adott terület természetes produktumát, amelyet - megőrzésének biztosítása mellett - hasznosíthatunk. A hasznosítás feltétele a bölcs gazdálkodás, azaz az élőhelyek védelme, szükség esetén fejlesztése, valamint a fenntartható, optimális hozam szerinti vadászat. Az ilyen vadászatot modern fenntartó vadászatnak hívjuk. Miért is vadászunk? Azért, mert vadászni szükséges. Szükséges, mert a vadászat egy ősi, az emberi evolúció során rögzült ösztön legautentikusabb kiélését jelenti, amihez a vadászható állatfajok fenntartható, bölcs hasznosítása teremti meg az ökológiai feltételeket.
Hunting is an integral part of the history of humankind. Hunting for survival, and the cooperation it required, played a crucial part in the evolution of Homo sapiens. The ancient hunters' need to communicate led to the development of speech, while successful hunting depended on our ability to make tools. Even after the emergence of Homo sapiens, hunting remains an organic part of human culture. Its persistence is also a result of evolution. The first depictions that can be considered art dealt exclusively with themes of wild animals and hunting. However, as animal husbandry became widespread, hunting was no longer necessary for survival. In the Middle Ages, it served as a form of training for battle, and people only began to think of hunting as a sport in the 19th century. Wild animals are a natural and renewable resource of the land, and through proper game management their utilisation can be kept at an optimum level. Huntsmen, relying on the ancient instincts that evolution gave the primeval hunter, can play a part in this. The hunting instincts are most people are sublimated into other - sometimes harmless, sometimes brutal - activities that are forms of virtual or symbolic hunting. Therefore, hunting is necessary, and "wise management" that is in harmony with nature, can ensure the necessary conditions for it.
20
06
11
27
Előadó
A membránkutatás legfrissebb felfedezései napjainkra forradalmasították a lipidkutatást. A sejtmembránok nagy számú egyedi lipidkombinációja nélkülözhetetlen számos életfunkció működtetéséhez. Egyre többet tudunk arról, hogy genetikai hajlam, egészségtelen táplálkozás vagy az öregedés során miképpen torzul membránjaink lipidmintázata. E kutatások eredményeképpen egyre valószínűbb, hogy membránhibáink az ún. lipidterápia segítségével célzottan kijavíthatóvá válnak majd.
A fallacy is falling. To speak metaphorically, for a long time we imagined cells as houses around which the cell membrane is a fence whose posts are made of uniform lipid molecules. However, as it has turned out, this "fence" is very much part of the house and the "fence posts" are unique and irreplaceable components of it. In the membrane of a eukaryotic cell, there are over 1,000 different types of lipids, and their individual structures are indispensable for the body's vital functions. For example, all living beings sense the stress caused by extreme changes in temperature through lipid-dependent mechanisms. A defining factor in the development of some major diseases (such as diabetes) is a characteristic pattern of damage to the lipids of the cell membrane. Thanks to developments in several branches of science, we are learning more and more about how genes or unhealthy eating habits can distort the pattern of lipids and the fine structure of cell membranes. What is more, it is increasingly likely that we will be able to repair defective membranes by targeting them with "lipid therapy".