I. Bevezetés

A Mindentudás eszméje maga is egy tudásháló reményéből indul ki. Mint Nyíri Kristófelőadása is megmutatta, fogalmi térképeket szeretnénk rajzolni, hogy egy új tudásegészt megragadjunk. Olyan térképeket, melyek a fogalmi tartalmak egymásra utalásait mutatják meg (1. ábra).

A lexikonokban s a fejünkben lévő lexikonokban ezt találjuk: a fogalmak egymásra vonatkozva, egymás közegeként értelmezhetőek. A tudásban csomópontok vannak, de nincsenek szigetek. A régi filozófusok és pszichológusok azt mondanák erre, hogy a modern technológia újra felfedezteti velünk a tudás kontextuselméleteit.

Csermely Péter és Barabási Albert-László előadásai azt is megmutatták, hogy nemcsak a szavak és fogalmak nincsenek egyedül a fejünkben, hanem sem mi nem vagyunk, sem intézményeink nincsenek egyedül. A hálózatok mindent behálóznak. A testünket alkotó sejtek világa, mi magunk a kapcsolatainkban, az általunk kialakított közlekedési rendszerek s az új, virtuális közlekedés rendszerei mind sajátos törvényeket követnek. Akkor hatékonyak, ha vannak bennük jellegzetes átkapcsolási pontok, ha nincsen minden lehetséges csomópontnak egyenlő esélye a többiekkel való érintkezésre. De még mielőtt elérzékenyülnénk, ettől hatékonyak a nemi betegségek s ilyen pozícióban hatékonyak a rémhírterjesztők is.
 
Különös affinitásokat veszünk észre az élővilág, az emberi gondolkodás és az emberi társulás között. Vagyis az egyén alatti, az egyéni és az egyén feletti szint hasonló szerveződési elveit keressük. A 19. század végén így gondolta ezt már Mecsnyikov, majd az anarchizmus atyja, Kropotkin, a huszadik század közepén pedig a magyar Huzella Tivadar is: az élővilág működése a versengés és az együttműködés kettős építkezésével intő példa a társadalomról gondolkodók számára. A mai hálózatkutatás nagy újdonsága, hogy azzal haladja meg a naiv biologizmust és a joggal bírált analogikus építkezést, hogy közös strukturális elveket talál. A hálózatok matematikája lesz ez a közös nyelv. S ebben kulcsmozzanat az optimális szerveződés, illetve a hálózatot alkotó egyedek egyéni statisztikáinak különleges vonásai.

Nem kell aggódni, nem fogok matematizálni, mert nem is tudnék. Két dologgal szeretném kiegészíteni a hálózatról a Mindentudás Egyeteme közönségének eddig adott képet. Megmutatom, hol jelent meg a hálózat gondolata a társadalomtudományokban már Barabási világa előtt, másrészt hogy hogyan tudjuk a szimbólumhasználó embert egyszerre tekinteni a létét jelentő nyelvek, a mozgásterét adó emberek és az alkotásait jelentő termékek hálózataiban. Mindezzel csupán felvezetést szeretnék adni Bodó Balázsnak, aki megmutatja, hogyan él a hálózatokkal az információtechnológia, s ez miként alakítja át köznapi életünket új hálózatokat teremtve.

II. A hálózat kérdése a klasszikus társadalomkutatásban

A fejezetben ismertettek előtt megszavaztattuk a nézőközönséget a következő kérdéssel, mely rávezetett a társadalomtudomány egyik újító ágának, a szociometriának a tárgyalására.
A kérdés: Kiket vinne magával, ha egy háromszemélyes sátorban kellene két hétig laknia?
A nézők 27%-a közeli családtagjait, 61% a barátait választotta, 12% pedig egyedül ment volna el.

A 20. század közepén a társadalomtudomány egyik újító ágát egy operáló hálózatkutatás, a szociometria jellemzi. A román-oszták Jacob Moreno (2. ábra), nálunk pedig Mérei Ferenc (3. ábra) évtizedeken át emberek tízezreinél próbálta feltárni a vonzalmakon alapuló érzelmi hálózatok jellemzőit. Az emberek közti valóságos vonzalmi kapcsolatok egyben a formális, mintegy hivatalos kapcsolatok ellensúlyát is jelentette. Az alábbi, Mérei Ferenctől származó ábrákon látható szerkezetek a maguk súlypontjaival, izoláltjaival, csillagaival mutatják ezt az érzelmi szerkezetet (4-5. ábra).

Ebből egy olyan társadalmi felfogás is következett, amelyben az együttesség és a csoportok gyakorló és támogató szerepe - szemben a társadalom hatalmi struktúráival - állandóan újra átélt élmény. Mérei számára az elsődleges csoportok az emberi élet összeragasztó tényezőivé váltak, valamint az egyéni integritás megvédésének, illetve a túlélésnek a hivatalossággal szembeni biztosítékaivá.

Mindez izgalmasan mutatja mind a kapcsolati hálót, mind azon belül a viszonylatokat. Induljuk el tovább, most ez egyén nézőpontjából. Milyen hálózatok veszik mintegy burokként körül őt?

A kapcsolati háló érzékeltetésére a nézőközönség a következő kettő, egymással összefüggő kérdésre adott választ.
1. Hány embernek mondaná el legféltettebb titkát?
40%-a a nézőknek egy embernek sem mondaná el a titkát, 40% egynek, 20% pedig 2-10 embernek.

Illetve ezzel összefüggésben:

2. Ön szerint mit mondanak általában az emberek, hány bizalmasunk van?
70%-a a nézőknek azt állította, hogy kettő, 28% azt, hogy öt, mindösszesen pedig a nézők 2%-a állította, hogy ötnél több.

Robin Dunbar brit evolucionista antropológus (6. ábra) vizsgálta részleteiben, hogy milyen hálók veszik körül az embert. Kimutatta, hogy több eltérő méretű és intimitású burok vesz körül bennünket különböző kapcsolatsűrűséggel. A szakirodalomban eltérő módszerekkel négy csoportméretet tudunk azonosítani (1. táblázat).

1. táblázat: Csoportelméletek

A legnagyobb csoport az ember által személyként egyáltalán kezelhető csoport. Egy kikérdezéses vizsgálat alapján az derült ki, hogy legtöbben valóban 120 körüli csoportokról számolunk be, mintegy ekkora a telefonnoteszünk (7. ábra).

Ez a különböző szorosságú három burok a mai világban is érvényes, mint azt a 8. ábra mutatja. Az érzelmi közelség, amit a szociometrikusok annyit vizsgáltak, valóban megszabja a kapcsolati gyakoriságot (9. ábra).
Az új kutatás a szociometriai hagyományhoz képest jóval olcsóbbá teszi az ilyen kérdések vizsgálatát. Olcsóvá abban az értelemben, hogy nem kell kérdőívezni a hálózat feltáráshoz, mintegy "kijön az magától is", a hálózati költségek, híváslisták tanulmányozásával.

III. Az eloszlásoktól a kapcsolatokig

Az ember életét számos olyan tényező jellemzi, amelyeknek eloszlása jól jellemzi hatásukat. A legjellegzetesebb típus a normális eloszlás: sok van a közepesekből, kevés az alacsony és magas értékekből. Ilyen a testmagasság, az izomerő, de ilyen feltételezések szerint az értelmesség, az intelligencia is (10. ábra).

A hálózatok alakulása szempontjából azonban kitüntetet jelentőségük van azoknak a ferde eloszlásoknak, ahol sok ritka és kisszámú gyakori elemről van szó. Barabási Albert-László részletesen elemezte ezeket a hatványfüggvényeket. Én csupán három példán szeretném megmutatni, hogy milyen átható szerepük van az eloszlásoknak a kultúra és az ember életében. A három példa mindegyikénél azt is illusztrálom, hogyan lesznek ezekből sajátos átkapcsoló pontú hálózatok.

III. 1. A tudományos teljesítmény egyenetlenségei

A 20. század közepe óta ismerjük a Lotka-törvényként emlegetett jelenséget (11. ábra).
Kevés tudós van, aki sok dolgozatot írt, s legtöbben hosszú dőszakokban is csupán egyet. Az n cikket szerzők száma 1/n^a az egy cikkesekhez képest, ahol a~2. Egyetemes törvény ez, mely különböző szakaszokra s bármely tudományos folyóiratra érvényes. Íme egy hazai példa. A Magyar Pszichológiai Szemle (12. ábra) c. lapban 10 év alatt 299 szerző 432 cikket produkált. A szerzők 5 %-a a cikkek 36 %-át, a szerzők 8 %- a a cikkek 65 % -át írta, a 13. ábra szerint.

A Lotka-törvénynek számos következménye van a tudomány szerveződésére, mind a hírnevet, mind a kapcsolatokat illetően. A produktív szerző "jól látható" (emlékezzünk rá, 5 % produkálja a cikkek egyharmadát). Ez összekombinálódik a tudományszociológiában Robert Merton által kiemelt Máté-effektussal: "akinek van, annak adatik, kinek nincs, attól elvétetik" (Máté 25:29). A kisszámú kiemelkedő szerzőhöz akar mindenki jelképesen kapcsolódni, ami további kiemelést eredményez. A mások elismerése további elismerést vonz. Ez megjelenik a hivatkozásban, de az erőforrásokban is. Ennek révén jönnek létre sztárok, s bontakoznak ki a sajátos tudományos hálózatok. Egy példát mutatok erre. Robert Goldstone animációja egyszerre mutatja, hogy hogyan vált a 2 éve még csak másoktól átvevő kognitív tudomány maga citációs vonatkoztatási ponttá a legkülönbözőbb területeken. A példa azt is mutatja, hogyan lesznek az egyéni statisztikákból kölcsönösségi mércék, ebből utak s csomópontok.

Animáció ^|1}| : A kognitív tudományok vonatkozási ponttá válása

A tudományos hálózatok különleges oldala, hogy ha elég nagy léptékűek, akkor a gondolathordozók, a személyek kapcsolatai révén elvezetnek az általuk képviselt, hordozott gondolatok kapcsolataihoz is. Márpedig az össze nem tartozó dolgok közti kapcsolat esélye a tudományos újítás igazi kulcsa. A hálózatkutatás izgalmas kérdése ma itt kettős. Hogyan tud az új technológia világa segíteni a távolabbi kapcsolatok kibontakozásának, s hogyan tudja legyőzni a "győztes mindent visz" hatásokat. Hogyan alakul ki, hogy az igen egyenlőtlen teljesítmény és a dicsfényt tovább növelő Máté-effektus ellenére nem csupán néhány intézmény marad talpon? Mi akadályozza meg, hogy egy helyen legyen az összes okos? A szociális rivalizációk a "jó helyen belül" a csoportfelbomlás és a szükséges változatosság megteremtésében fontos tényezőknek bizonyulnak.

III. 2. A szavak egyenetlenségeitől a szavak hálózatáig

Az egyenetlenségek leghíresebbike a Zipf-törvény (14. ábra). Az amerikai statisztikus szintén a század közepén függvényszerűen jellemezte azt a közismert tényt, hogy az és gyakoribb szó, mint a strukturalizmus. Ráadásul ritka szavakból sok van, gyakoriakból kevés, olyannyira, hogy a viszonyt a gyakoriság és az adott gyakorisághoz tartozó szószám logaritmusával ábrázoljuk. A törvény meglehetősen egyetemes, de a görbék pontos részletei, mint Németh Géza és Zainkó Csaba (BME) adati mutatják, eltérhetnek egymástól. (Köszönöm Prószéky Gábornak, hogy felhívta a figyelmemet a dolgozatra.)

A nyelvben a sikeres szavak máshogy és másért sikeresek, mint a tudósok. Az az, és, hogy szavak állnak elől a listában. S könnyen megválaszolhatjuk azt is, hogy miért maradnak meg a ritkák: ők biztosítják a kódolás specificitását a nyelvben, azt, hogy bármiről tudjunk beszélni.

A szavak is sajátos hálózati életet élnek. Itt azonban nem a sztárok, nem az és, az, hogy, hanem a jelentésviszonyok alkotnak hálózatot. Ennek különlegessége, hogy egyszerre megvan a nyelv tárgyi valóságában, a szövegekben s a mi fejünkben is. A hálózatok feltárásának egyik módja pusztán a szavak átfedéseinek vizsgálata. Halácsy Péter kollégám (BME MOKK) illusztrációs segítségként megnézte például a rakott szó után szereplő szavakat az elektronikus szövegek tengerében. Ha ezt sok szóra megcsináljuk, átfedési táblákat kapunk, s megpróbálhatjuk pusztán a szövegösszefüggés alapján keresni a szavak hálóit (15. ábra).

A pszichológusok hagyományosan az asszociatív eljárást alkalmazzák (16. ábra).

[szavazás]

Megkérdeztük a nézőközönséget, hogy a doktor kifejezésről melyik szó jutna először eszükbe az alábbiak közül:
1. Baba.
2. Ágy.
3. Kórház.
A nézők 2%-a asszociált a baba, 9% az ágy és 89% a kórház szóra.

Az ilyen hálók a pszichológusok számára a távolságokat jelképesen képviselik. Olyan viselkedési és idegrendszeri "közelséget" értenek rajta, ami nem fizikai, hanem gondolati kapcsolat. A jövő két nagy hálózati kérdése, hogy hogyan valósul meg ez a hálózat az idegsejtek hálóiban, illetve hogy valóban átfedés van-e a "fej a nyelvben" és a "fej a világban" rendszer között. A génhálózat-kutatás sokat fog ebben segíteni.

III. 3. A kapcsolatok egyenetlenségei

Emberi kapcsolataink is egyenetlenek. Egy konkrét személy egy heti elektronikus levelezési statisztikáját látjuk a 17. ábrán. Az ábra nemcsak az "ingyen adatszerzés" példája, hanem a mai hálózatkutatásban az egyedek és a sokaság közti kapcsolatteremtésben fontos eloszlástípust is mutat. Ferde eloszlás ez is, ahol a legtöbb partnerrel csupán egyszeri kapcsolat van: sok van a ritkákból, s kevés s gyakoriakból (17. ábra).

Azonnal eszünkbe jut, hogy ezek egy része érzelmi, egy része üzleti, munka alapú. Nem fogom kibontani a kérdést. Átadom a szót az egyik kollégámnak, aki hirtelen, a közös munka, a Mindentudás Egyeteme-előadás révén került az én kapcsolati hálómban a 4 levelesek közé. Bodó Balázs fogja megmutatni, hogyan is lesznek hálózatok a kapcsolatokból az elektronikus világban, s hogyan nyújt új tükröt s új terepet az internet a hálózatok építésére.

IV. Internetes közösségek, társas hálózatok

A dotcom-lufi 2001-es kipukkanása után megmérték, hogy az internetes iparág bibliájának számító Wired című hetilap az összeomlást megelőző hónapok, évek során milyen gyakorisággal használta a "forradalom" szót. A kutatás eredményeképpen kiderült, hogy minden negyedik héten írták azt egy új weboldalról, hogy az most aztán tényleg és alapjaiban és visszavonhatatlanul megváltoztatja életünket. Ma már tudjuk, hogy e forradalmak jó része úgy múlt el, mint a lambada: ma már csak kellemetlen incidensként él azok fejében, akik emlékeznek rá egyáltalán.

Az utolsó előtti internetes forradalom pár évvel ezelőtt kezdődött, amikor elkezdtek népszerűvé válni az internetes társas hálózati oldalak. Néhány hónap, 1-2 év alatt ezek a szolgáltatások elképesztő mennyiségű felhasználót gyűjtöttek maguk köré (18. ábra). A 2002-ben indult magyar iwiw-nek ma kétmillió felhasználója van, a hasonló elven működő amerikai facebooknak ez idő alatt 21 millió tagja lett, a myspace 174 milliós felhasználói tábort épített fel maga köré.

Az iwiwnek minden oka meglehet a büszkeségre: a honlap abszolút nagyságban is a legnagyobbak közé tartozik, és ha ezt a számot a piac nagyságához mérjük, kiderül, hogy a 10, maximum 15 millió magyar ajkú emberből két milliót összegyűjteni arányaiban jobb teljesítmény, mint az 250 milliós Egyesült Államokban 21 milliót.

Ez a hihetetlen növekedés több kérdést is felvet. Ezek közül talán az egyik legizgalmasabb az, hogy minek köszönhető ez az elképesztő ütemű a növekedés. És persze az a kérdés is válaszra vár, hogy vajon mihez is kezd majd egymással az a sok ember, ha már egyszer ilyen jól összejöttünk.

Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre legalább nagyjából válaszolni tudjunk, nem árt megismerkednünk az iwiwvel.

V. Az iwiw

Magyarországon minden létező társas hálózati szolgáltatás (social networking site) őse az iwiw, azaz a who is who, a ki kicsoda. Aligha hiszem, hogy magát a szolgáltatást be kellene mutatni, hiszen vagy egyike vagyunk a majd kétmillió felhasználónak, vagy van a családunkban, barátaink között valaki, aki használja. De ha mégis akadna önök között olyan, aki nem tudja, miről is beszélek, az ő kedvükért megpróbálom egy kicsit bemutatni ezt a szolgáltatást.
 
Az iwiwet ismerősök alkotják; ismerősök ismerősei és az ő ismerőseik. Egészen pontosan Várady Zsolt ismerősei, ismerőseinek ismerősei és az ő ismerőseik. Zsolt 2002 tavaszán egy olyan internetes oldal fejlesztésébe fogott, ami - amolyan internetes telefonkönyvként - nemcsak néhány fontos alapadat (fénykép, név, születési dátum, emailcím) közzétételét tette lehetővé a felhasználók számára, de azt is, hogy megjelölhessék, a többi felhasználó közül kik azok, akiket a való világból ismernek. A Varga Dániel kollégám által még 2003-ban, anonim adatok felhasználásával készített animáción az iwiw első pár hónapját követhetjük figyelemmel. Várady április 14-én küldte ki az első pár tucat meghívót az ismerőseinek, akik aztán meghívták a saját ismerőseiket, akik aztán meghívták a saját ismerőseiket, akik aztán meghívták a saját ismerőseiket és így tovább. Az eredmény: 2 millió vagy talán annál is több felhasználó, akiket sok százmillió ismeretségi kapcsolat fűz egymáshoz, egy közel 1 milliárd forintos tranzakció - ennyiért vásárolta meg a t-online a szolgáltatást az alkotóktól -, valamint egy "E-Magyarország Díj" Zsoltnak a legnagyobb magyar nyelvű közösségi weboldal kifejlesztéséért.

Animáció ^|2}| : Az iwiw fejlődése
 
Az iwiw tehát nem más, mint egy kétmillió névből álló internetes telefonkönyv. Ha az iwiw csak annyit csinál, hogy rajta keresztül internetes jelenléthez jutnak olyan emberek is, akik a hagyományos internetes keresők számára eddig láthatatlanok maradtak, az már elég magyarázat lehet a sikerre. De az iwiw ennél sokkal, de sokkal több, hiszen - szemben egy hagyományos telefonkönyvvel - itt ismertek a különálló felhasználókat összekötő ismeretségi kapcsolatok is.

A kérdés már csak az, hogy mire lehet ezt a láthatóvá vált kapcsolati hálót felhasználni. A rendelkezésemre álló időben két lehetséges válasznak szeretnék alaposabban utánajárni. Először is azt szeretném megmutatni, hogy milyen következményei vannak annak, hogy az iwiw és a hozzá hasonló szolgáltatások (illetve az internet úgy általában) jelentősen megkönnyítik az emberek közötti gyenge kapcsolatok fenntartását. Másodjára azt szeretném bemutatni, hogy mit is jelent az, hogy ezek a weboldalak (és megint csak az internet általában) jelentősen megkönnyítik új közösségek létrejöttét, fennmaradását.

Csermely Péter itt, a Mindentudás Egyetemén tartott előadásában a társas hálózatokban fellelhető gyenge kapcsolatok fontosságáról beszélt. Az egymással szorosan összetartó, de a többi csoporttal alig-alig érintkező, bőrszín szerint elkülönülő amerikai diákcsoportok példáját bemutatva Csermely kimondta, hogy az alacsony intenzitású vagy az intenzív, de átmeneti, azaz gyenge társas kapcsolatok stabilizálják a társadalmi hálózatokat. Bár alig fordítunk rájuk figyelmet (hiszen ezért is gyengék a gyenge kapcsolatok), ezek nélkül szétesne a társadalom.
Az iwiw a gyenge kapcsolataink fenntartásában egészen bizonyosan kulcsszerepet játszik. A csak és kizárólag jól ismert barátokat bejelölő purista felhasználókat kivéve mindannyian jó szívvel veszünk fel olyanokat is az ismeretségi hálónkba, akikhez gyengébb kötelékek fűznek. Az előadásra készülve három véletlenszerűen kiválasztott városban megnéztem az egy felhasználóra eső ismerősök átlagos számát. A 160 palotabozsoki iwiw felhasználónak fejenként átlagosan 368 ismerőse van, egy budapesti felhasználónak átlagosan 225, a San Francisco-i öböl környékén élő magyaroknak átlagosan 270. Azt tapasztaljuk tehát, hogy az átlagos kapcsolati háló jóval több embert tartalmaz, mint a Pléh Csaba által bemutatott Dunbar-féle nagycsoport.

Ennek a különbségnek több oka is lehet. Dunbar erre a csoportméretre mindenekelőtt premodern, vadászó-gyűjtögető, illetve korai letelepedett földműves csoportok esetében talált egyértelmű példákat, olyan csoportok esetében tehát, ahol a kapcsolattartás elsődleges közege a szóbeliség, a gyakori fizikai közelség. Az online környezet ezzel szemben egy azok közül a médiumok közül, melyet kapcsolattartásra használunk. Ha elfogadjuk azt a Marshall McLuhan-i tételt, hogy ezek a mediális rendszerek valójában az emberi idegrendszer kiegészítéseként, protéziseként funkcionálnak, ahol a humán komponens, a wetware, a hardware és a software különös szimbiózisban alkotnak egyedi rendszert, az a magyarázat is felmerül, hogy azért van mindannyiunknak egy kicsit több ismerőse az interneten, mert ebben a környezetben a gyenge kapcsolatok létrehozásának és fenntartásának gyakorlatilag semmilyen költsége nincs. Más szóval az iwiwen semmibe se kerül egy távoli ismerőst bejelölni, ráadásul ez a fajta kapcsolat nem felejtődik el, azaz időben a számuk csak egyre nő. Ez azt is jelenti, hogy a minket körülvevő gyenge társas kapcsolatok száma nem független azoktól a kommunikációs technológiáktól, melyeken keresztül a kapcsolatot tartani tudjuk.

Az internet nemcsak e kapcsolatok fenntartását, de működtetését is megkönnyíti. A köztem és az ismerőseim között lévő kapcsolat alacsony hőfoka sem engem, sem őket nem akadályoz meg abban, hogy fontosnak gondolt információkat osszunk meg egymással. Az iwiw az ismerősi hálózaton terjedő lakáshirdetések, programajánlók, kiállításmegnyitók, bulifelhívások, ösztöndíj-lehetőségek, segítségkérések hálózata (animáció).

Animáció ^|3}| : Iwiw üzenőfal

Mindegy, hogy megbízható albérlőt, munkát vagy éppen kikapcsolódási lehetőséget keresek, a számtalan ismeretlen ismerős közül valakinek biztosan lesz valamilyen ötlete. Gondoljunk bele, hogy a végül fontosnak, hasznosnak bizonyuló információink mekkora hányada származik a gyenge kapcsolataink köréből, és rá fogunk jönni, nagyobb, mint gondolnánk. Richard Wiseman brit pszichológiaprofesszor ezt egy sajátos kutatással támasztotta alá. Ő annak próbált utána járni, hogy mitől szerencsések egyes emberek és mitől érzik magukat szerencsétlennek mások. A kutatásból az derült ki, hogy amint az várható volt, a szerencséseknek és szerencsétleneknek pontosan ugyanakkora eséllyel lesz telitalálatuk a lottón. De a két csoport nagyon különbözik abban, hogy mennyire nyitottak a világra. A szerencsések sokkal több kapcsolattal rendelkeznek, sokkal nyitottabbak az újdonságokra, mint szerencsétlen társaik. A több kapcsolat, a nagyobb nyitottság pedig jelentősen megnöveli a szerencsés találkozások esélyét. A nagyszámú gyenge kapcsolat nyomán tehát talán egy kicsivel szerencsésebbek lehetünk.

A gyenge kapcsolatok könnyű aktivizálhatóságának ugyanaz a hátránya, mint az előnye. A sok ismeretlen ismerőstől kéretlenül és számolatlanul érkező információ nagy része zaj, és csak részben, nagy odafigyeléssel lehet kiszűrni a zajban időről időre megbúvó kulcsfontosságú információkat. Megfelelő eszközökkel természetesen nem csak ezt az információs túlterheltséget lehet csökkenteni, de a zajt is hasznosítani lehet. Az ún. kollaboratív szűrő (19. ábra) és ajánlórendszerek pont ezt a feladatot látják el: folyamatosan figyelik a sokmillió felhasználó viselkedését, és azt néhány nagyon egyszerű módon megfogalmazható állításba sűrítik. Az amazon.com internetes könyváruház könyvajánló szolgáltatása például úgy működik, hogy nyilvántartja azt, hogy egy adott könyv vásárlói milyen más könyveket vásároltak még.

Animáció ^|4}| : Az Amazon.com könyváruház szűrő és ajánló része

Az animáción az amazon.com sokmilliós könyvkínálatából láthatók a hálózatkutatással kapcsolatos könyvek, illetve azok a csoportok, amiket a felhasználók az adatok alapján leggyakrabban fogyasztanak együtt. Ha látnánk, a többiek vásárlási aktivitását elviselhetetlen zajként élnénk meg, a megfelelő technológiával azonban e zaj hasznos ajánlásokká alakítható.
Nem ismerem az iwiw fejlesztési terveit, de az ő esetükben például egy ilyen szűrő és ajánló rendszer úgy nézhetne ki, hogy megmondhatnám, hogy az ismerőseim közül kikre akarok inkább és kikre akarok kevésbé odafigyelni, ami nemcsak az érdektelen információmennyiséget szűkítené, de így az is kiderülne, hogy kik azok az ismerősök és ismeretlenek, akikkel ugyanazokra az emberekre figyelünk oda. Azaz nem csak az derülni ki, hogy kikre érdemes odafigyelni, de az is, kikkel hasonló az értékrendünk.

Az iwiw napi forgalmának csak kisebbik részét, körülbelül tizedét generálja az üzenetek küldözgetése. A forgalom nagyobbik hányadát, mintegy harmadát a felhasználói profilok nézegetése teszi ki. Azaz az iwiwet a felhasználók nemcsak arra használják, hogy üzenetekkel bombázzák az ismerőseiket, hanem arra is, hogy megnézzék, éppen mi van velük. A kapcsolathálónknak csak nagyon kis százalékával találkozunk rendszeresen, előre tervezetten, nem utolsó sorban azért, mert e találkozások a ráfordított idővel mérve nagyon is költségesek. Az iwiw felhasználói profiljai viszonylag pontos lenyomatai a tulajdonosaik folyamatosan változó, éppen aktuális élethelyzeteinek. Frissen megszületett babák, közös fényképekről eltűnő emberek, változó önjellemzések, otthonként megjelölt városok tanúskodnak örömről, bánatról, költözésről, lelkiállapotról. A profilok amolyan bemutatkozásként is funkcionálnak: utána nézhetek egy ismeretlennek, egy előző este megismert lánynak, fiúnak. Az iwiwes profilok lehet, hogy nem árulnak el többet a gazdájukról, mint egy véletlen találkozás során elhangzó gyors "és te hogy vagy" kezdetű beszélgetés, de annyiban mindenképpen hasznosak, hogy nem kell a találkozásokhoz a véletlenre várni.

A kapcsolattartás olcsósága és az identitás részévé tett digitális információk (az online felhasználói profilok) kialakítása nemcsak a már létező gyenge kapcsolati háló működtetését teszik könnyebbé, de jelentősen megkönnyíthetik az egymást még nem vagy csak alig ismerő, de hasonló érdeklődésű, hasonló értékeket valló emberek egymásra találását is. Más szóval ezek a társas hálózati szolgáltatások az új, virtuális közösségek kialakulásában is kulcsszerepet játszhatnak. Az előadás második felében a közösségekről, illetve az internet közösségek kialakulásában, fennmaradásában játszott szerepéről szeretnék beszélni. A közösség fogalmának nincs egy mindenki által elfogadott egyszerű definíciója. Talán egyvalami közös az egymással versengő, antropológusok, szociológusok, kommunikációkutatók, történészek által használt meghatározásokban, és ez a "mi" és a "többiek" közötti különbségtétel képessége. Közösségről közösségre, korról korra más és más tényezők vannak hatással arra, hogy mi különböztet meg minket mindenki mástól. A vérségi, rokonsági kapcsolat, a közös lakhely ugyanúgy kijelölhet egyfajta közösséget, mint a közös nyelv, a közösnek elfogadott történelem, a közös értékek, a közös érdeklődés, a közös ünnepek, a kölcsönös segítségnyújtások rendszere, vagy egy multikulturális társadalomban az egymással megosztott különbségeink (20. ábra).

A közösség e sokféle lehetséges megközelítését egy és ugyanaz a dolog fogja össze: a közösség tagjainak kommunikációja, az a mód, ahogy a közösség tagjai kapcsolatot teremtenek egymással, a környezetükkel, a múltjukkal. Ebből következően nagyon másfajta közösségek fognak kialakulni ott, ahol a közösséget a szóban és rítusokon keresztül átadott/megosztott tudás szervezi, és ott, ahol a közös tudás, élmények alapja a tömegkommunikációs eszközökön keresztül érkező információ.

Gondoljunk csak bele például a magyar népdalkincs hihetetlen gazdagságába. Egyazon dal különböző helyi variációi a szóban, énekhangon terjedő tudás világában a különböző helyi közösségek határait jelzik. A számtalan helyi variáción átívelő közös elemek pedig - ahogy azt Bartók és Kodály munkásságából tudhatjuk - a nyelvükben, kultúrájukban különböző közép-kelet-európai népcsoportok téren és időn átnyúló közösségének lenyomatai. Ezzel szemben a központilag ellenőrzött tömegkommunikációs eszközök, a nagy példányszámú napilapok, a rádió és később a televízió a 19-20. század folyamán a nemzeti közösségek kialakításában, felépítésében játszottak kulcsfontosságú szerepet. Egyéni és közösségi identitásunk jelentős részben a hozzánk eljutó kulturális termékek - könyvek, versek, filmek, tévéműsorok, zenék - fogyasztásán keresztül válik valamilyenné. Ez az oka például annak, hogy az általános és középiskolai rendszer, a nemzeti alaptanterv nemcsak hogy felkínálja, de egyenesen kötelezővé is teszi bizonyos tudások elsajátítását, olyan ismeretekét, melyekről azt gondoljuk, hogy elengedhetetlenül fontosak a magyar kulturális, politikai közösség számára. Ugyanígy, a magyar nyelvű politikai napilapok, a nemzeti rádió és televízió a politikai, kulturális állampolgársághoz elengedhetetlenül szükségesnek ítélt információk, vélemények, viszonyulások forrásai. Ha felidézzük a múlt század ötvenes éveiben a Szabad Európa Rádió adásának zavarására tett kísérleteket, vagy végiggondoljuk, miért is volt szükség egy műholdas sugárzású magyar nyelvű televízióadás létrehozására, egyértelművé válik, hogy a tömegkommunikációs eszközök adósugara egyben a politikai, nyelvi, kulturális közösség határait is kijelöli.

Az internet elterjedése sok szempontból újrarajzolja azt a kommunikációs teret, melyben a közösségek létrejönnek, fennmaradnak, megszűnnek. Az online kommunikációs csatornák nemcsak sok száz távoli ismerőst hoztak karnyújtásnyi távolságra, de sok százmillió ismeretlent is. Többekkel, olcsóbban van lehetőségünk kapcsolatot teremteni, mint korábban. Ez a tény, ha át nem is írja eddigi közösségfogalmainkat, mindenképpen újabb jelentésekkel gazdagítja.

Az interneten szerveződő, működő közösségek között természetesen megtaláljuk a hagyományos közösségeket is: az egy helyen élő, esetleg ugyanabba a családba tartozó, egymással szoros napi kapcsolatban lévő emberek csoportjait, a magyar nyelven helyi vagy országos közügyeket egymással nyílt színen megvitató, de egymást nem vagy csak álnéven ismerők közösségét. De számunkra most nyilván azok a közösségek az igazán érdekesek, melyek az internet nélkül nem vagy csak jóval nehezebben jöhettek volna létre. Lássunk tehát egy olyan online közösséget, amelyik kizárólag az internetes hálózatot használja kapcsolattartásra, és a maga nemében egészen különleges világot teremtett. Ez a közösség a karagarga.net.

VI. Karagarga.net

A karagarga.net egy illegális filmarchívum, underground könyv- és zenetár, melynek tagjai arra tették fel az életüket és szó szerint a szabadságukat, hogy megőrizzék és a közösség számára elérhetővé tegyék a globális film- és zenei termés kevésbé népszerű, a hagyományos csatornákon keresztül nem vagy csak nehezebben hozzáférhető részét (animáció).

Animáció ^|5}| : Karagarga.net

Ennek a közösségnek a világ minden tájáról összesen alig 10 000 tagja van. A közösség, mint az internetes közösségek jelentős része, egy erősen speciális érdek és érdeklődés körül jött létre. Ez az érdeklődés a piacon nem kapható, könyvtárból nem beszerezhető filmek, zenék, szövegek archiválása, hozzáférhetővé tétele. A Karagarga létrejöttét annak köszönheti, hogy a kulturális javak termelését, elosztását, értékesítését, cseréjét lebonyolító piacok korántsem működnek tökéletesen. E tökéletlenségnek sok oka van: a kulturális javak fizikai hordozón való forgalmazása költséges és körülményes folyamat, a kereslet gyakran és sokszor kiszámíthatatlanul változik, néha egészen egyszerűen nincsenek elegen a keresleti oldalon ahhoz, hogy megérje az ő igényeiket kiszolgálni.
 
Így lehet, hogy ha teszem azt, Jancsó Miklós Magánbűnök, közerkölcsök című filmjét, a Még kér a népet, vagy az Oldás és kötést szeretném megvásárolni, mondjuk DVD-n, akkor bizony nem lesz könnyű dolgom. Annak ellenére, hogy Jancsó a magyar filmművészet hierarchiájának csúcsán, az istenek között üldögél, életművének meglepően kis hányada kapható a piacon. A legnagyobb könyv- és filmáruházak katalógusában 1-3 filmjénél többet egy napos kereséssel sem találtam. Szerencsére pont ilyen problémák áthidalására tartjuk fenn a könyvtárakat és az egyéb közgyűjteményeket, melyeket azért hoztunk létre, mert azt gondoljuk, hogy van a kulturális javaknak egy olyan köre, ami mindig, mindenki számára hozzáférhető kell legyen. Megpróbálkozhatunk tehát a helyi könyvtárral, hátha van videógyűjteményük, és talán megtaláljuk benne az Oldás és kötést. Nos, a magyarországi könyvtárak katalógusát összegző Magyar Országos Közös Katalógus (MOKKA) szerint egészen valamelyik megyei könyvtárig kell elutaznunk, ha ki szeretnénk kölcsönözni a filmet. És ezen az sem változtat, hogy a Nemzeti Audiovizuális Archívum egyszeri erőfeszítéssel felépített egy 100 filmből álló digitális archívumot, ahol a ki tudja milyen szempontok szerint szelektált válogatásban Jancsó filmjei is megtalálhatók, mert ahhoz, hogy hozzáférjünk a NAVA gyűjteményéhez, szintén egy könyvtárba, iskolába vagy múzeumba kell elmennünk (animáció).
Animáció ^|6}| : A NAVA honlapja

Joggal merül fel a kérdés, hogy ha a magyar filmművészet egyik legfontosabb nagymesteréhez ilyen nehéz hozzájutni, akkor mi van a többiekkel, a kevésbé híres, sikeres kismesterekkel, más kultúrák, más nyelvek, más művészeti, kulturális ágak kis- és nagymestereivel?

A karagarga.net közössége ennek a problémának a megoldására szövetkezett. A felhasználók által fenntartott közös gyűjtemény 16 000 filmje közöt 9 Jancsó-film is megtalálható (animáció).
Animáció ^|7}| : Jancsó - filmek a karagarga.net -en

Az Oldás és kötés például egy francia, egy horvát és egy amerikai felhasználónak köszönhetően magyarul, angolul és franciául is letölthető. Hogyan lehetséges mindez?
Az online közösségi hálózatok mottóját Pierre Levy kommunikációkutató, szociológus fogalmazta meg a legjobban: "Senki nem tud mindent. Mindenki tud valamit. Minden tudás az emberekben rejlik." Ezek az emberek azt tudják, hogy ismerik és szeretik Jancsó Miklós filmjeit, valahonnan megvan nekik a film digitális verziója, és azt hajlandók az interneten keresztül a közösség többi tagjával megosztani. Az önkéntes segítségnyújtás, az egyénnél megtalálható erőforrások - legyen az tudás, egy digitális videó, a tárolásához szükséges tárolókapacitás vagy a megosztásához szükséges internetes sávszélesség - önkéntes megosztása az online közösségek egyik kulcsfontosságú ismérve.
 
A való világ normái azt diktálják, hogy ritkán kérjünk a gyenge kapcsolatainktól a minimálisnál nagyobb erőfeszítést igénylő szívességet. Ezzel szemben az online világban mindennapos az, hogy Barry Wellman online közösségekkel foglalkozó kanadai szociológust idézve "a közösség tagjai olyan embereknek nyújtanak információt, segítséget, társaságot és a valakihez tartozás élményét, akiket alig vagy egyáltalán nem ismernek". Mivel ez egyformán igaz mindenkire, ezért aztán nem kell félni attól, hogy az önként felajánlott erőforrások viszonzatlanok maradnak: Howard Rheingold, a Virtuális Közösségek című könyv szerzője szerint "lehet, hogy az az ember, akinek én segítettem, soha nem lesz abban a helyzetben, hogy segítsen nekem, más viszont igen". A Karagarga közössége is ezen elvek mentén működik. Minden egyes filmet valaki a saját gépéről, a saját internetkapcsolatát használva oszt meg a többiekkel. A közösség tagjai végzik a feliratozást, ők fordítják a feliratokat. Ők azok, akik értékelik és katalogizálják a filmeket. Ezek az emberek nemcsak azt a tudást osztják meg egymással, amit egy-egy ritkaságról esetleg csak ők tudnak, de a technikának köszönhetően képesek egymással megosztani magukat az alkotásokat is. A Karagarga közössége engem Ray Bradbury Fahrenheit 451-ének hőseire emlékeztet, akik miközben könyveket memorizálnak, maguk válnak egy letűnőfélben levő kultúra emlékezetévé.

A karagarga.net egymással személyesen talán soha nem is találkozó felhasználóit azonban nem puztán a közös érdeklődés és a közös cél kapcsolja össze, de azok a szabályok is, melyek a közösség életét szabályozzák. E szabályok némelyike az önvédelmet szolgálja. Mivel tevékenységük egy része a Föld minden egyes országában szerzői jogi törvényekbe ütközik, ezért például alaposan megnézik, hogy kit vesznek fel maguk közé. Más szabályok arra szolgálnak, hogy a közösség hű maradhasson önmagához. Nem szeretnének a hírekben szereplő internetes kalózok közé keveredni, ezért a kurrens hollywoodi kasszasikereket megosztókat kizárják maguk közül, ahogy kizárják a közösségből azokat is, akik potyautasként viselkednek, és nem tesznek hozzá a közös erőforrásokhoz. Ezzel szemben nagyra értékelik azt, ha valaki aktív tag, sokat és jókat szól hozzá a fórumokban zajló beszélgetésekhez, értékes munkát végez, vagy más módon járul hozzá a közösség gazdagságához. Ezek az írott és íratlan szabályok részben a közösség alapító atyáitól származnak, más részük a sok ezer fórumtéma sok tízezer hozzászólásán keresztül kristályosodott ki az évek során.

A Karagarga nem az egyetlen és nem is a legnagyobb az online közösségi könyvtárak közül. Magyarországon is ezrek foglalkoznak a mára már nehezen hozzáférhető magyar nyelvű kulturális örökség digitalizálásával, megőrzésével, hozzáférhetővé tételével. A technológia lehetővé tette, hogy az önmagukban jelentéktelen, elenyésző egyéni erőforrások összekapcsolódhassanak egymással. Az egyik magyar underground digitális könyvtár szorosra zárt ajtaja mögött élénk kooperáció zajlik. Az egyik felhasználónak szkennere van és sokat van otthon a kicsi gyerekével, ő tehát könyveket szkennel. A másik munkájának köszönhetően képes ezeket a szkennelt oldalakat szöveggé alakítani. A harmadik szeret szövegekkel bíbelődni, ezért elvállalja a korrektúra más számára esetleg hálátlan feladatát. A negyedik tördelőszerkesztőnek tanult, és könnyen csinos formára tudja a szövegeket hozni. Az ötödik biztosítja a megosztás technikai hátterét. Ezek az emberek a közös cél, a magyar kultúra megőrzése érdekében szövetkeznek egymással, mégpedig nagyon hatékonyan: sok ezer ma már nem kapható könyv és zenemű digitalizálása köszönhető ezeknek a hálózatoknak.

Animáció ^|8}| : Egy underground magyar zenei archívum
Mint például az animáción látható magyar internetes közösségnek, akik a saját fiatalságuk, az ötvenes, hatvanas zenéit gyűjtik, őrzik, teszik elérhetővé. Ők jobb híján egy szimpla internetes fórumra küldözgetik be a rádióból felvett, kislemezről kimentett számokra mutató linkeket. Ambrus Kyri Hiú fiú című számát a neten elérhető adatok szerint utoljára 2006 júniusában játszotta a magyar rádió. Sajnos a közpénzből fenntartott közszolgálati rádió internetes archívuma két hétben van korlátozva. Így az elérhetővé tétel feladata a közösségre marad. Nem szeretném őket felesleges veszélynek kitenni, ezért kitakartam az azonosításra alkalmas információkat. Pedig ezek az emberek megérdemelnék, hogy félelem és rejtőzködés nélkül tehessék azt, amit tesznek.

VII. Közösségszerveződés az interneten

A fentiek fényében talán könnyebb megválaszolni azt a kérdést, hogy mire is lehet jó az iwiw és az ott összegyűlt kétmillió felhasználó. De vajon milyen nyomait találjuk a közösségszerveződésnek az iwiw oldalain? Az első jelekre nem sokat kellett várni. A valós, hús-vér személyeket takaró online felhasználók mellett az iwiw történetében hamar megjelentek azok a fiktív felhasználók, akik megpróbálták maguk köré gyűjteni a valamilyen szempontból hasonló embereket. Amikor a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet ismerőseként megjelölt, akkor nyilván nem az volt a kérdés, hogy ismerem-e a szervezetet, hanem hogy szeretnék-e ahhoz a laza szövésű hálózathoz kapcsolódni, melynek központjában a TASZ áll (animáció).
Animáció ^|9}| : Társaság a szabadságjogokért

Mára sok ezer ilyen módon szerveződő klub jött létre az iwiwen a komlói Gesztenye Söröző törzsközönségét vagy az Illés zenekar iwiwes rajongótáborát tömörítő explicit kluboktól kezdve a nyilvánvalóan értelmetlen Balázsok Klubjain át azokig a rejtőzködő csoportokig, akiknek a létezésére csak néhány apró jelből következtethetünk (animációk).
Animáció ^|10}| : Iwiw klubok
Animáció ^|11}| : Rejtőzködő csoportok

Sajnos azonban a fentiekből az is egyértelmű, hogy egy valamilyen szempontból egymást hasonlónak gondoló emberek csoportja (a Bodó vezetéknevűek vagy a Balázsok) még korántsem közösség. Ebben a formájában a klubtagság nem jelent többet, mint azt, hogy igen, ez a dolog is része az identitásomnak. A közösség kialakulásához viszont az is kell, hogy el tudjunk kezdeni kommunikálni egymással (21. ábra). E kommunikáció nélkül nem tud létrejönni a tagok közötti kooperáció, nem tudnak kialakulni a csoportra jellemző normák és nem tudnak kialakulni a működéshez elengedhetetlenül szükséges bizalmi és elismertségi viszonyok sem.

A tagok közötti horizontális kommunikáció az iwiwen a fórumokon zajlik, bár ha a fórumok forgalmát, a fórumozók számát nézzük, sejthető, hogy nem a fórum az iwiw legnépszerűbb szolgáltatása, a legtöbb iwiw felhasználó nem vagy csak ritkán használja a fórumokat. Így azt is nehéz megállapítani, hogy a sok ezer, fórumon zajló beszélgetés mennyire teremt szoros közösségeket.
 
E kérdés megválaszolásának egyik módja a Barabási Albert-László-Vicsek Tamás-Palló Gergely-féle kutatás lehetne. Ők arra mutattak rá, hogy a társas hálózatok fennmaradása vagy felbomlása erősen függ attól, hogy a hálózat tagjai milyen sűrűn kommunikálnak egymással és a csoporton kívüli emberekkel. Ez a megközelítés nem foglalkozik azzal, hogy miről zajlik a kommunikáció, ha akarná, sem tudná megmondani, hogy mi hangzott el az általuk feltérképezett telefonbeszélgetések során. Az eredményeik pont azért szépek, mert azt állítják: mindegy miről beszélnek egymással az emberek, ha elég gyakran beszélnek egymással, a szoros közösség fennmarad.

Az iwiwen szerveződő közösségek felderítésének másik módja a résztvevő megfigyelés lehet. Ezzel a módszerrel az is kideríthető, hogy a felkínált kommunikációs eszközök, maga a médium - Nyíri Kristófot idézve - milyen jellegű tudások lecsapódását képes hatékonyan támogatni. Barry Wellman szerint "akik a netet használják, szociális lények, tehát nem csak információt keresnek, hanem a barátságot, a társas támogatást és a valahová tartozás érzését is". Ezek valamilyen szintű kifejezésére már a legegyszerűbb kommunikációs eszközök is alkalmasak, s valóban, szép számmal találunk általános jellegű beszélgető fórumokat, ahol a közös játék vagy a közös ellenséggel folytatott küzdelem jelöli ki a közösség határait. Ezen túl egy alapvetően szöveges platform olyan közösségeket tud sikeresen kiszolgálni, ahol a szöveges interfész elegendő a közösség igényeinek kiszolgálásához. Az iwiwes baba-mama fórum biztosan ilyen, mert az írásban zajló beszélgetés tökéletesen elegendő annak megtárgyalására, hogy mikortól számít bajnak, ha a gyerek még nem beszél. A speciálisabb témák mentén szerveződő online közösségek számára - mint például a Karagarga - ez a kommunikációs csatorna már lehet, hogy nem elegendő. Szerencsére az iwiw felhasználói szinte kizárólag Magyarországon élő, magyarul beszélő emberek, így a személyes találkozás lehetősége képes pótolni azt, amit az online felület szűkössége esetleg nem tesz lehetővé. Más szóval a médium meghatározza azt, hogy milyen jellegű közösségek lesznek általa sikeresek.

Ha az online közösségi szolgáltatások felfűzhetők egyetlen skálára, akkor a két bemutatott szolgáltatás, a Karagarga és az iwiw e skála a két végén helyezkedik el. Az egyik egy erősen specializált, zárt, globális közösség, amelyik aktívan használja az internet és a számítógép kínálta lehetőségeket a sok ezer, egymással valószínűleg soha nem találkozó felhasználó közösségbe forrasztására. A másik egy helyi, nyelvébe zárt közösség általános kommunikációs platformja, amely a közösségi szolgáltatások helyett elsősorban a gyenge kapcsolatok működtetésére kínál egyszerű lehetőséget. Az egyik egy magasan specializált célszerszám, mellyel egy elkötelezett közösség meg tudja valósítani a céljait. A másik egy hatalmas játszótér, ahol a sokmillió felhasználó számtalan konfigurációban rendeződhet újra és újra. Ha a Karagarga az állandóság, akkor az iwiw maga a változás. Mindkét felállás sikeres lehet önmagában is.

A bevezetőben azt mondtam, hogy a közösségi szolgáltatások fejlődése az utolsó előtti nagy internetes forradalom volt. A következő, most zajló internetes forradalom épp arról szól, hogy a barátságot, a társas támogatást és a valahová tartozás érzését kifejezni képes szavakon túl mi mindent tudunk még megosztani a velünk egy közösségbe tartozó többiekkel. A YouTube vagy a magyar Videa videómegosztó szolgáltatás az írásbeliséget egészíti ki a saját gyártású videó tartalmak megosztásának lehetőségével.

A Second Life (animációk) a kétdimenziós világot még egy dimenzióval egészíti ki, s teremt a szó soros értelmében bejárható, bebarangolható virtuális tereket, ahol a közösség újra összekapcsolódik a fizikai térrel, még ha ezt a teret számítógépek rajzolják is meg. A peer-to-peer hálózatok a számítógépek feleslegesen álló kapacitásait teszik összekapcsolhatóvá.
 
Animáció ^|12}| : Second Life
Animáció ^|13}| : Second Life

Emlékezzünk a Pierre Levy által megfogalmazott mottóra: "Senki nem tud mindent. Mindenki tud valamit. Minden tudás az emberekben rejlik." Ha ezek a közösségi szolgáltatások csak annyival járulnak hozzá az életünkhöz, hogy radikálisan lecsökkentik annak a költségét, hogy meg tudjuk egymással osztani azt a valamit, amit (csak) mi tudunk, akkor talán tényleg forradalmi lesz a változás.