A Mar-Eco egy 2001-től 2010-ig tartó nemzetközi kutatási projekt , amely az Izlandtól az Azori szigetekig húzódó Közép-atlanti hátság környezetében a felszíntől a 4000 méteres mélységig élő organizmusok és az ökológiai rendszer tanulmányozására irányult.. Célja a Közép-atlanti hátságot benépesítő élőlények sokféleségének, mennyiségének, eloszlásának és kapcsolatainak feltérképezése, valamint azoknak az ökológiai folyamatoknak az azonosítása, melyek e tényezők változékonyságát eredményezik.
A projekt a Census of Marine Life (A tengeri élet számba vétele) globális program keretében működött, melynek fő célkitűzései:
- 10 éves kutatás, 2700 tudós 80 országból
- Az élet az óceánokban: gazdagabb, több kapcsolat, szorosabb együttélés jellemzi
- Új fajok felfedezése
- Tengerészeti főútvonalak és pihenőhelyek feltérképezése
- A fogyatkozó fajok és egyedsűrűség dokumentálása
- A fajok globális feltérképezése
- A közérdeklődés és a nemzetközi figyelem felkeltése
- Fiatal emberek toborzása és motiválása
- Tudás a fenntartható fejlődés szolgálatában
Az előadás témájául szolgáló Mar-Eco projektben 16 ország vett részt, és a bergeni Tenger Kutatási Intézet és a Bergeni Múzeum / Bergeni Egyetem vezette. Hét ország összesen 17 kutató hajóutat szervezett. A projekt fő kutatási hajóútján; RV G.O. Sars, 2004, a legénységgel és a tudósokkal utazott egy képzőművész, egy természetfotós és egy TV-stáb is.
Johannes Hoyer lenyűgőző képekkel és videókkal illuszrált előadásában bemutatta a mélytengeri hátságok térbeli és geológiai szerkezetét, a Közép-atlanti hátság ökológiai rendszerét, valamint az ott élő élőlények életstratégiáit, táplálkozási szokásait és szaporodását. A legfelső, felszíni rétegben élő bálnákról, a középső, szürkületi zóna kocsonyás élőlényeiről és az alsó, sötét zónából, a sötétség birodalmából pedig a batipelágikus halakról készült videókat is megtekinthette a közönség.
A projekt főbb tudományos eredményei:
A kutatások szerint mintegy 1000 faj (a rákoktól a bálnákig) él a hátságon, és a projekt keretében azonosítottak és leírtak 40, eleddig ismeretlen állatfajt.
A kutatók felfedezték, hogy a vízben és a fenéken élő állatvilág a mélységtől, a földrajzi szélességtől és az oceanográfiai frontoktól függően változik, és hogy a hegylánc lejtői mentén nő az állatok előfordulási sűrűsége.
Felismerték, hogy az élőlények a legnagyobb bőségben a hidro-grafikai front zónákban élnek, hogy a keleti és nyugati lejtőkön eltérő a faji összetétel, és hogy a hátságon élő fajok közül sok él a szaporodás szempontjából elszigetelt populációban.
A projekt társadalmi vonatkozású eredménye, hogy sikerült a mély-tengeri halászat elől elzárt, illetve védett területeket kijelölni.
Johannes Hoyer bemutatott egy megdöbbentő felvételt is, amelyen ismeretlen eredetű "lábnyomok" látszódtak a tengerfenéken (4 000 m-es mélységben).
Johannes Hoyer, a projekt közönségkapcsolati csoportjának vezetőjeként bővebben beszélt a tudománykommunikációs tevékenységről és annak jelentőségéről. A cél az, hogy közelebb hozzák az emberekhez a kutatást, és azokat a célokat, amelyeket a program maga elé tűzött. Ismertette a tudománykommunikációs tevékenység főbb alapelveit:
- Az első pillanattól kezdve szorosan kapcsolódnia kell a kutatáshoz (tervezés-terepmunka-eredmények).
- A kutatásról úgy kell beszámolni, hogy az megragadja az emberek képzeletét, felkeltse érdeklődésüket, így téve lehetővé az ismeretek közvetítését, és mindezt folyamatosan és lankadatlanul, a rivaldafényben maradva.
A Mar-Eco projektben a kutatómunkával megegyező fontosságú cél volt a , a kutatómunkáról történő tájékoztatás, hogy a kutatási eredményeket minél szélesebb körben megismerjék az emberek. Újságcikkekben, könyvekben, videókon, iskolai előadások keretei között, számítógépes játékkal és különböző tudományos és művészeti rendezvényeken mutatják be a projekt eredményeit, valamint egy nemzetközi utazó kiállítást is szerveznek, amelynek lebonyolítója a Bergeni Múzeum.
Az előadás végén az előadó válaszolt a közönség kérdéseire. A bemutatkozó előadás házigazdája Bodó Balázs volt.
{mevideo}2701{/mevideo}