Mindentudás Egyeteme: Beszélhetünk-e valamilyen trendről, irányzatról manapság a grafikát vagy a tipográfiát illetően? Van-e meghatározó betűtípusa a XXI. századnak?
Czakó Zsolt: Nagyon sok formai elem jön elő a múltból, így egy meghatározó trendet elég nehéz körvonalazni. Nincsenek kikristályosodott stílusok, bár észrevehetően felerősödött újra a szabadkézi rajz, ami magával hozza a plakát kultúrából ismerős szinte kalligrafikus tipográfiát. Emellett a különböző kommunikációs területeken előszeretettel használják a '60-as évek betűtípusait, de nem tudnék a klasszikus betűképekből olyat választani, ami kizárólagosan jellemző lenne a mai korra.
Czakó Zsolt portréja
ME: Ezek szerint a tipográfiában is van egyfajta retró hatás?
CZs: Ahogy az öltözködésben most a nagy kinyújtott pulóverekkel, kötött sálakkal, kitaposott cipőkkel visszajött a '60-as évek hippi kultúrája, vagy ahogy a bútorboltokban is megtalálhatjuk ugyanennek a kornak a formavilágát idéző lámpákat, ülőgarnitúrákat, úgy a tipográfiában is megfigyelhető ez a retró hatás. Ki tudja, miért van ez? Talán azért, mert nem jut semmi új az emberek eszébe, vagy mert a nagy értékválságban megpróbálnak visszanyúlni korábbi, jól bevált dolgokhoz.
ME: Azonban a most megújult Mindentudás Egyeteme vizuális megjelenésében nyoma sincs a retrónak.
CZs: Már az egyik első prezentáción azt hangsúlyoztam, hogy egy nagyon korszerű, friss ugyanakkor neutrális látványt kell létrehozni. A tudósok, az előadók a saját területük legfrissebb erdeményeit építik be a kutatásaikba. Jelenjen meg ez a korszerűség és naprakészség a rendezvénysorozat design-jában is. A tervezés során arra törekedtem, hogy a rend, mint fogalom és mint látványelem hangsúlyosan jelen legyen. A tudás ugyanis rendben/rendszerben, tud hasznosulni. Az emblémát kísérő négy motívum – a kérdőjel, a pluszjel, a kapocs, a végtelen jele – is nagyon szigorú raszterbe rendezett pontokból sűrűsödik ki. Komoly kihívás, hogy egy absztrakt fogalmat, mint amilyen a tudás, hogyan lehet vizuálisan megmutatni. A Mindentudás Egyeteme alaplogója pedig a név két kezdőbetűje az „M" és az „E" karakter azonosságára épül. Amikor az „M" betű „E" betűvé fordul, akkor ebben egy nagyon fontos szemléletmód is benne van: Nézd meg máshonnét a jelenségeket! Vizsgáld meg máshonnan!
ME: Az mennyire távoli asszociáció, ha a Mindentudás Egyetemének lógójáról az E=MC2 is eszembe jutott?
CZs: Nagyon jó, hogy ezt is belelátja, mert a képletek és egyéb hasonló tipográfiai jelek használata része a tudományos írásnak, ennek a nyelvnek. A képletszerű megjelenítés elsősorban a matematikára, a kémiára és a fizikára utal, de más tudományos nyelvek, mint például a művészettörténet, vagy az irodalom is használ hasonló tipográfiai jeleket. A csillaggal vagy számokkal megjelölt utalások, kiegészítő információk láb-, vagy széljegyzetben jelennek meg. Tehát úgy tűnt, hogy ez a megjelenítés a legtöbb területtel kapcsolatban áll. Ráadásul a Mindentudás Egyetemének nem egy emblémája van, hanem egy egész jelrendszert, jelcsaládot hoztunk létre. Összesen tizenkét mutációról beszélhetünk: mind színben, mind raszterben, mind a már említett kísérőmotívumokban.
ME: Ennek a jelcsaládnak az alapszíne a szürke, gondolom a már említett neutrális látvány miatt.
CZs: A szürkének nagyon sok arca tud lenni, többek között lehet ezüst is. De emellett a szürke egy nagyon visszafogott szín, ami hagyja élni a többit. A szürke nem tolja magát előtérbe, nem akar saját karakterrel megjelenni. Egy olyan jelcsaládot terveztem, ami szépen szimbolizálja az előadók, kutatók által is képviselt széles spektrumot, hagyja élni a sokszínű tudományt. Már a tervezés során próbáltam szakítani azzal a hagyománnyal, hogy az embléma az egy olyan jel, amit mindenre rárakunk mint egy matricát. Én egy nyitott arculati struktúrában gondolkoztam, ezért egy olyan komplex jelcsaládot alkottam, amely együttesen definiálja a Mindentudás Egyeteme 2.0 rendezvénysorozatot.
ME: Erre a nyitottságra szükség lehetett amiatt is, hogy nagyon sokféle felületen – stúdiódíszlet, névjegykártya, Web-oldal, hírlevél, prezi – kell megjelennie az arculatnak.
CZs: Valóban, különböző felületeken, különböző módon alkalmazva ezeket a jeleket és rasztereket mégis egységes tud maradni az arculat, nem sérül a szellemisége. Már a tervezési fázisban is teszteltük az emblémákat. Számoltunk azzal, hogy a televíziók képernyőjén különböző módon jelennek meg a színek, komoly tónuseltérések lehetnek, de ilyen értelemben is flexibilis a rendszer, a variánsok nem rontják az arculat egységességét. Ugyanis az arculat ereje nem a színekben, hanem a raszterekben és jelek rendszerében van így például abban, ahogy a kérdőjel egyszer csak besűrűsödik mint egy tudás eszencia. A kérdőjel talán a legfontosabb számomra az arculatban. Az egyik első prezentációm mottója Ancsel Éva gondolata volt, miszerint „Lehet, hogy minden tudás legelején egy kérdőmondat áll?" Ez az idézet – mely kérdő formája miatt már önmagában is duplacsavar – nagyon szépen beszél arról, hogyan indul el valami.
{mevideo}ill_2684_001{/mevideo}·
ME: Amikor megkapta az értesítőt, hogy az Ön pályázata nyert, akkor ünnepelt vagy inkább kétségbeesett?
CZs: Mikor az ember kap egy értesítést arról, hogy nyert, akkor kinyit egy üveg jó bort, feltesz egy szép zenét és végiggondolja, hogy mi van mögötte, de azt is, hogy mi vár még rá. A munka elnyerése egy izgalmas tervezői szakasz lezárása is egyben. Minden munkámat analízissel indítom. El kezdem szétboncolni magát a feladatot: leírok kulcsfogalmakat, utána nézek könyvtárban, Interneten bizonyos információknak, amelyekről nincs pontos képem, lévén más területen dolgozom. Azt hiszem, ezt élvezem a legjobban az egészben: amikor magát a brief-et vagy a brief fő kérdéseit elemzem. Miközben anyagokat gyűjtök, érzem ahogy töltekezem és gazdagodom. Ez még akkor is igaz, és öröm, ha történetesen nem én nyerem az adott pályázatot. A tervezés során később, amikor mindezt adaptálni kell, beállítani az arányokat, szöszmötölni a milliméterekkel, az már egy egész másféle munka.
Jelen esetben is a tervezésnek az a része volt gyönyörű, amikor elkezdtem azzal foglalkozni hogy mi a tudomány, a minden-ség, a tudás. Így találtam rá a már említett jelekre is. A legelső, a kérdőjel volt. Azt követte a plusz jel, mert hogy kapsz valami pluszt, többletet. Majd jött a kapocs, ami mindent összefog. Végül a végtelen jele, mert a tudás és a végtelen kéz a kézben jár. Nyilván ezt a sort még lehetne bővíteni, de akkor úgy éreztem, hogy ezek a legfontosabb alapjelek. Majd jött a következő feladat: hogyan lehet mindezt vizualizálni. Hogyan tud ez egy másik nyelven megszólalni. Hogyan lehet úgy átfordítani egy vizuális nyelvre, hogy tartalmában ne veszítsen belőle semmit. Balogh Balázs, barátom és kollégám partner volt ebben a folyamatban, a vele folytatott jó ízű beszélgetések során jutottunk el közös munkával az arculat mostani állapotához.
Balogh Balázs portréja
Balogh Balázs: Már lassan három éve dolgozunk együtt. Több munkát csináltunk közösen. Miután Zsolt megfogalmazta a legfontosabb gondolatokat és letette a formai alapokat én is bekapcsolódtam a munkába, ami nem jelentett semmilyen problémát, mert a sok ponton hasonló gondolkodásunk miatt jól és könnyen bele tudtam illeszkedni a lefektetett keretrendszerbe. Szerintem ez egy nagyon speciális munkamódszer és kapcsolat, ahogyan mi dolgozunk.
ME: Felosztjátok a feladatokat egymás között?
BB: Ha utólag nézzük, akkor persze pontosan meg lehet mondani kinek a kezéből került ki az adott fájl, ki küldte el a például a nyomdába. Azonban ez egyáltalán nem fontos. Onnantól kezdve, hogy bekapcsolódtam, mindent folyamatosan megbeszéltünk. Ha valaki csinált valamit, akkor megmutatta a másiknak és több szempontot figyelembe véve kielemeztük.
CZs: Ezek inkább egymásra épülő és egymást inspiráló beszélgetések. Ha én mondok valamit, akkor arra ő mond valamit, amiről nekem szintén eszembe jut valami, aminek egy részlete talán beépül a projektbe. A kreatív munkának ez a legizgalmasabb része.
ME: Említettétek már, hogy lassan három éve dolgoztok együtt, de hogyan találtatok egymásra?
BB: A diplomamunkámnál Zsolt volt a konzulensem. Először csak a szakmai találkozók sűrűsödtek, és közben egyre jobban megismertük egymást. Zsoltnak nagyon tetszett, amit csináltam és ahogy gondolkodtam. Ma már nem lehet pusztán szakmainak nevezni a kapcsolatunkat. Ez ennél jóval árnyaltabb, szofisztikáltabb. A barátság és munkakapcsolat érzékeny kombinációja, ami valószínűleg nagyon ritka.
ME: Mit tanultál a közös munka során?
BB: Egy ilyen kapcsolatban igen nehéz megmondani, hogy pontosan mit tanul, mit sajátít el az ember. Nagyon sokat lehet tanulni a fél füllel meghallott beszélgetéséből, mondjuk a megrendelővel. Vagy egy gondolatmenetből, ami egy konkrét munkára vagy tervezőfázisra vonatkozik. Ezekből mind lehet tanulni.
ME: Függőségi viszony a megrendelővel sincs?
CZs: Függőségi viszony nincs, szerződéses viszony van. A viccet félretéve a magyar nyelv egy gyönyörű szót talált erre: megbízó. Tehát nem megrendelő. Én nem is használom ezt a szót. Megbízó van, aki megbízik bennem. Van egy portfolióm, amit a megbízó megnézhet és az alapján el tudja dönteni, hogy az az attitűd, ami abban megjelenik, közel áll-e hozzá vagy sem. Ha a gondolkodásmódom, a világhoz való viszonyom tetszik neki, akkor megbízik bennem, így én készítem az adott munkát. Az a jó vagy egészséges kapcsolat, amikor partnernek tekintik a kreatív szakembert. Ideális esetben ez nem alá vagy fölérendelt viszony. Itt két egyenrangú fél párbeszédéről van szó. Jelen esetben megvoltak az ideális feltételek a kreatív munkához. Meghallgatjuk, hogy a megbízó mit szeretne, hisz az övé lesz a termék. Ő fogja használni, tartalommal megtölteni a designt. De ez egy párbeszéd. A bizalom azért is fontos, mert a design létrehozása öröm munka. Design nem születhet szomorúságból. Vannak művészeti ágak, amelyekben depresszióból vagy bánatból is nagyszerű alkotások születhetnek, ilyen a költészet vagy a zene. De design csak jókedvből jöhet létre. És ezt a Mindentudás Egyeteménél is így volt.
Az interjút készített: Kőhegyi Ilona
